4kerMami

1. beteg gyerek
Sajnos nagyon sok szülő elköveti azt a hibát, hogy a gyerekét betegen is leviszi a játszótérre, hiszen "kell a levegő és a mozgás" a gyereknek... ez egy elég nehéz kérdés, mert tényleg kell a levegő és a mozgás a gyereknek, viszont fennáll a veszély, hogy másokat megfertőz. És ehhez nem is kell, hogy hozzáérjen másokhoz, elég, ha a kezével megtörli az orrát, utána megfogja pl. a csúszda lépcsőjén a kapaszkodót... velünk történt már olyan, hogy Kismikit (mivel igen jó fizimiskájú gyermek, és állandóan fürtökben lógnak rajta a csajszik a téren...) egy óvatlan pillanatban egy szotyogós orrú kétéves kislány lesmárolta a játszón, igaz hamar kimenekítettem, de ez már elég volt ahhoz, hogy utána 2 hétig beteg legyen a gyerek... Szerintem ha az ember mindenképpen ki akarja vinni a gyereket, akkor:

    1. vigye ki csak a kertbe

    2. ha nincs kert, akkor egy parkban is lehet nagyon jókat játszani, futkározni, labdázni (ja, hogy a park nincs    

    körbe kerítve, és akkor figyelni kell egy kicsit a gyerekre? hát istenkém, túléljük ezt párszor...)

    3. ha mégis csak a játszótér marad, próbáljuk olyan játszótérre vinni a gyereket, ahol nincs olyan nagy élet,    

    és próbáljuk olyan időpontban kivinni, amikor mások nem nagyon jönnek ki. És a játszótéren

    RENDSZERESEN töröljük meg a gyerek orrát és a kezét... ez többek között őt is védi, nemcsak másokat.

2. hiányos öltözetű gyerek

A Rózsa utcai játszótéren találkoztam egy kislánnyal, akin nem volt bugyi. Gondolom, senki nem csodálkozik rajta, hogy teljesen ledöbbentem ezen. Azt nem tudom, hogy esetleg rendesen ruhában jöttek-e le, és esetleg bepisilt, vagy már eleve így hozta le az apukája (aki elég durva arcnak nézett ki, így nem is mertem neki szólni... de megfogadtam, ha legközelebb ilyet látok, mindenképpen szólok...) de mindenképpen kiakasztó a dolog. Annyira ugyanis már nem volt kicsi a kislány, lehetett olyan 4-5 éves. És simán hagyták meztelen seggel hintázni, csúszdázni. Egyrészt szerintem (bár általában magasról szarom le az illemet) ez nem illendő. Egy ilyen korú gyereket már nem lenne szabad pucér fenékkel rohangáltatni egy közösségben. (nem mintha minden apukában, anyukában és járókelő emberben gyakorló pedofilt látnék, de akkor is...) Másrészt fennáll  a veszély, hogy felfázik a kislány, vagy bármilyen egyéb nyavalyát összeszed a játszótéri játékokról, vagy akár a homokozóból. Nem hiszem, hogy szegénykémnek ötévesen kellene megismerkednie a mindenféle altájon előforduló felfázással, náthával, gombás fertőzéssel és számos egyéb igen kellemetlen női betegséggel, amiket - a közkeletű tévhittel szemben - bárhonnan összeszedhet... Mindenesetre nagymértékű felelőtlenségnek tartom az apa részéről ezt, mind a gyerekkel szemben, mind a közösséggel szemben, akik - beleértve engem is - kínosan érzik magukat amiatt, hogy egy félmeztelen kislánnyal kell megosztani a játszóteret és a játékokat. Ígérem, legközelebb nem leszek gyáva nyúl, hogy szóljak...

3. a kis rongáló

Sajnos nem bírom megállni, hogy ne szóljak rá más gyerekére, ha látom, hogy minősíthetetlenül viselkedik, és rongál, tör-zúz a játszótéren. Lehet, hogy életem során emiatt pár monoklival fogok gazdagodni, de nem érdekel. Szerintem nem mehetünk el szó nélkül az ilyen viselkedés mellett. Legutóbb az árnyékos játszótéren láttam egy kisfiút, aki a középre beültetett virág-ágyásokból tövestül húzta ki a büdöskéket és hajigálta össze-vissza. Nem ismertem még  a gyereket, meg a szülejét sem (mivel "új hús" vagyok), de miután több anyuka többszöri rászólására sem hagyta abba (mert persze a sajátja beszélgetett és nem figyelt oda...) odamentem és igen határozottan kijelentettem, hogy ha ezt azonnal nem hagyja abba, akkor sürgősen eltávolítom a virágágyás területéről. Pechemre pont ekkor már közeledett az anyukája, aki lerendezte a gyereket de utána enyhén sértődötten megjegyezte, hogy "azért nem kell kikergetni a gyereket a játszótérről..." meg hogy miért nem szólunk neki, ha látjuk, hogy a gyerek őrjöng. Én meg mondtam, hogy nem a játszótérről kergettem ki, hanem csak a virágágyásból küldtem ki, és amúgy meg lett neki is szólva, csak a nagy beszélgetésben a füle botját se mozgatta... hát egyelőre ennyiben maradtunk, csak a büdöskéket sajnálom, akik ezek után sajnos a kukában kötöttek ki, mert az anyuka szerint egyszerűbb megoldás volt kidobni a virágokat. Én mondjuk visszaültettem volna a gyerekkel együtt, így legalább azt is megtanulta volna, hogy ezeket a virágokat mennyi munkával tették ide. Persze utána az anyuka kijelentette, hogy milyen baromság egy játszótérre virágokat ültetni, mert a gyerekek úgyis összetapossák és kitépik. Hát lehet, hogy baromság, de ha már ott vannak, akkor a játszótéren meg lehet nekik tanítani, hogy vannak dolgok, amire vigyázni kell, vannak amiket nem lehet megrongálni. És akkor a játszótér nemcsak a féktelen tombolás, hanem egy normális, kulturált együttélés és játék helyszíne lehetne egyben.

u.i. ha valaki tudja, hogy miért változott át az első bekezdés betűtípusa, és hogy lehet visszaállítani, valamint hogy hogy lehet egyáltalán betűtípust választani a blog.hu-n, kérem ossza meg velem! :-)

Ma ismét szenvedő alanyai voltunk egy méltánytalan, méltatlan, érthetetlenül ostoba és rosszindulatú szituációnak. Rosszul esett, nagyon rosszul, pedig többször megfogadtam, hogy ebben az országban már semmi nem fog meglepni.

3 éve voltunk utoljára az Állatkertben, a kisember meg még soha, így elindultunk barátokkal, rokonokkal állatkertezni. Természetesen reggel 10-kor már tele volt az egész Városliget, parkolóhely egy szál se, rengeteg autós úgy parkolt be, hogy 2 métereket hagytak egymás között, ezzel sok autónak elvették a helyét. De ez nem meglepő, tele van ilyen surmókkal a város, akiket nem érdekel, hogy mások hogy fognak leparkolni... Az Állatkerti sétány egyes részei meg feltúrva. Hosszú-hosszú percekig kerestük a helyet, végre egy kis ficaknyi utcában a Széchenyi-kert mellett sikerült találnunk helyet. Ez gyakolatilag az Állatkerttől a lehető legmesszebbi ponton volt, így a visszafelé tartó 10 perces séta alatt volt alkalmunk kitárgyalni, hogy mennyire élhetetlen ez a város, és hogy miért nincs vajon parkoló egy olyan helyen, ahol olyan intézmények, mint az Állatkert, a Vidámpark , a Nagycirkusz és a Szecska többezer embert vonzanak egy szép nyári napon... mert nem érdekelne minket, ha fizetős, akkor is beparkolunk, fizetünk, csak legyen parkolási lehetőség...

Az Állatkert nagyon jó volt, a 3 óra szinte úgy elrepült, mint pár perc, az idő múlására csak sajgó bütyköm és a végére már hisztissé váló gyerekem emlékeztetett. Kismikivel megismertettünk számos állatot, örömmel láttam, hogy már sokkal interaktívabb és emberközelibb lett az Állatkert, mióta utoljára voltunk. (mondjuk kis üröm az örömben, hogy nem kaptunk jegyet, semmit, amit az ember, vagy egy kisgyerek eltehet emlékbe, hogy itt járt, csak a belépti díj befizetését igazoló kis sajtpapírt... azért valamit kinyomtathatnának valami szép grafikával, és természetesen újrafelhasznosított papírra...)

Azonban az igazi feketeleves, a tipikus magyarosch szivatás csak ezután jött, mert mire visszaértünk hullafáradtan az autóhoz, kénytelenek voltunk szembesülni a ténnyel, hogy kerékbilincset raktak az autónkra, és a környéken parkoló vagy 15 autóra is...

Miután felhívtuk a k. "szolgáltatót" hogy vegyék le a kerékbilincset megnéztük, vajon mi lehet az attack jogalapja. Meg is találtuk a "mindkét oldalról behajtani tilos" táblát, amit egy stílusosan egy fa mögé helyeztek el, valamint az előtte pár méterrel elhelyezett kötelező balra fordulni táblát, amit stílusosan eltakart egy lombos ág. 

Mire kijöttek a kerékbilincs leszerelő szakemberek, már tajtékoztunk a felháborodástól, anyám, és az én csendes, úriember, birkatürelmű férjem is úgy üvöltött a Közteresekkel, hogy zengett a környék. Érdekes módon Kismiki, aki békésen durmolt a babakocsiban, nem ébredt fel. Persze ki kellett perkálnunk a kerékbilincs leszerelésének az árát, valamint rendőrségi helyszíni bírságot is, ezen kívül kaptunk 2 büntetőpontot is. 

Ezek után megállapítottuk hogy:
1. nem vagyunk hülyék. Ha láttuk volna a táblát rendesen, akkor nem megyünk be erre az útszakaszra. Mint ahogy az a 15-20 másik autó sem, aki szintén bement és beparkolt oda. (akik nyilván nem látták a táblát, mint ahogy mi se)
2. ha az illetékes szerv IGAZÁN akarta volna, hogy ne hajtsanak be oda az autósok, akkor úgy tette volna ki a táblákat, hogy lehessen látni. De tábla helyett egy úttestre tehető terelőtáblát, vagy jelzőkúpokat, vagy kordont, vagy egy kifeszített kötelet is odarakhattak volna. De úgy tűnik, nem nagyon akarták, hogy az autósok tudják, hogy nem lehet behajtani.
3. Ha az előző állításunk igaz, akkor nyilvánvalóan aljas, piszkos pénzbeszedésre megy ki az egész, amivel a szerencsétlen Városligetbe kilátogató családokat (az összes kerékbilincses autóban volt gyerekülés...) basztatják. 

Ezen kívül megállapítottuk, hogy
1. nincsenek parkolók. Nincs parkolási lehetőség. Autóval már-már lehetetlen ebben a városban megközelíteni bármit is.
2. a BKV egy fos, amin nem lehet közlekedni. Babakocsival, tolókocsival, öregen, betegen, rokkantan eláshatod magad. 
3. Ha a két előző állítás igaz, akkor ez a város egy lakhatatlan, emberellenes, családellenes élhetetlen nagy szar. 

Nem csodálkoznék, ha szép lassan az emberek már nem mennének sehova, hogy elköltsék a pénzüket. Én mindenesetre jól meggondolom, hogy mikor menjek legközelebb a Városligetbe, vagy bárhova.

Alant látható az a kis útszakasz piros karikával jelölve, ahova mindkét irányból tilos a behajtás. Csak tudnám, hogy akkor miért van ott az az út??? (megjegyzem mi még jól jártunk, mert az ott áthaladó autókat a rendőrség 50 ezer forintig terjedő bírsággal sújthatja - sújtották is ma délelőtt...)

A kép, amit a kis utcába való behajtáskor látunk. Az első, egyirányú utcát jelölő tábla még jól látható. A második, a kötelező haladásirány balra, már csak nagy nehezen, mivel lombok takarják. A harmadik táblát (mindkét oldalról behajtani tilos) vajon látja valaki???Persze amikor elhaladunk mellette, akkor már látjuk, de akkor már meg is valósítottuk a kihágást. (mi nem láttuk a táblát, mert fél órája kerestünk parkolóhelyet, és liluló fejjel csak arra koncentráltunk, hogy hol van végre egy k*va hely...) 

Az igazi tahóságokról szóló bejegyzésemben nem írtam Kula bácsiról, mert számomra olyannyira evidens, magától értetődő, hogy az ember NEM SZARIK egy játszótérre, hogy eszembe se jutott, hogy írjak róla. De mivel az utóbbi napokban valami igazi tanyaparaszt köcsög rászokott a környék egyik legjobb játszóterére, így kénytelen vagyok pár sorral és egy kis fotómontázzsal megemlékezni kulturált társadalmunk eme újabb oszlopos tagjáról.

Tegnap még csak egy szart találtam az Aradi utcai játszótéren, stílusosan a középen lévő, magaslaton elhelyezett kör alakú virágágyás közepén, a gyűrű alakú bokorcsoport takarásában helyezte el az illető. Erről a bokros részről tudni kell, hogy a gyerekek imádnak itt bújócskázni és kergetőzni, enyém gyerek például majd megvész érte. Nos, ezek után igencsak nagy erőfeszítésembe fog kerülni, hogy leszoktassam erről a helyről (mert persze őt nem izgatja a kaka...)

Ahogy jobban elkezdtem tanulmányozni a terepet, találtam egy használt pelenkát is, begyömöszölve a bokor ágai közé, valamit pár lerágott kukoricacsutkát is. Kis gondolkodás után Colombo módjára megfejtettem az esetet: 
1. az illető kijött a játszótérre, ahol a gyereke betojt, akit átpelenkázott, de a a 10 méterre lévő szemetes túl messzire volt tőle, ezért csak a bokorba dugta el a pelenkát, utána
2. megevett pár kukoricát, amitől
3. hasmenése lett, és a legkézenfekvőbb (és leggyorsabb) megoldásnak a bokros kis kuckó mutatkozott... és a többit már tudjuk...

Bár így utólag belegondolva talán a kukoricát ehette előbb, aztán pelenkázta át a gyereket, és azért nem dobta ki a pelenkát, mert közben rájött a hasmenés... nna, hagyjuk...

Ma azonban (naívan azt hittem, hogy a tegnap éjszakai vihar elmosta Kula bácsit) ismét bekukkantottam a bokrok közé, és döbbenten láttam, hogy Kula bácsinak családja is van, mivel ma már három darab szart találtam. Még mielőtt bármit tehettek volna, gyorsan lefényképeztem őket:

A kedves illetőnek pedig innen üzenem, hogy - neeem, nem a manapság közkeletű, bár ideillő "Szarjon sünt" átkot fogom rászórni... - nőjön be az orra lika - illetve nem az orra, hanem a megfelelő testnyílása...

 Sokat gondolkodtam, hogy kivel kezdjem a viselkedés témakörének bemutatását. Rádöbbentem arra, hogy a szülők és a gyerekek viselkedését nagyon nehéz külön-külön egymástól függetlenül bemutatni, hiszen a szülő viselkedése nagyban befolyásolja, hogy a gyereke hogy fog viselkedni a játszótéren - csak úgy, mint az élet egyéb területein, hiszen a játszótér a közösségi életnek csak egyik szeletkéje.

Mégis van egy-két dolog, ami számomra zavaró, lehet, hogy nem is az illem hatáskörébe tartozó viselkedés, de szerintem mindenféleképpen szót érdemel.

1. új hús a téren

Ez egy elég szubjektív élmény, mert mostanában én vagyok az "új hús" a játszótéren. Nem szeretem, hogy a játszótéren már vannak kialakult klikkek, akik nem akarnak tudomást venni rólam, nem akarnak megismerkedni velem. Bár ez teljesen természetes jelenség, valószínűleg én se ugornék a teljesen ismeretlen új anyuka nyakába, így nem is erőltetem rá a társaságomat a "régiekre". Mint az élet egyéb területein, a játszótéren is nehéz az "új hús" élete, kell egy kis idő, míg befogadja a közösség. Ennek különböző eszközei vannak, én általában akkor elegyedek szóba egy-egy szülővel, amikor a gyerekeink egy játékon játszanak, így mi is odasereglünk köréjük, és máris akad valami beszédtéma. A másik lehetőség, hogy ne maradjunk magányosak, ha keresünk egy másik "új húst", és vele barátkozunk. És előbb-utóbb mi is alkothatunk egy klikket, akiket nem érdekelnek az új húsok... :-D

2. a diktáló anyuka

Nemrég történt velem az az eset, amikor egy anyuka nekem (mint "új húsnak") kezdett el parancsolgatni. A következő volt a szitu: az én gyerekem imádja a játszótér ajtaját nyitogatni. Neki ez az egyik legjobb játéka, ha megpróbálom megakadályozni, abból hiszti van, és szenvedés, viszont ha hagyom, akkor 5 perc múlva megunja, abbahagyja, keres más játékot és mindenki boldog. Az egyik ilyen ajtónyitogatós alkalommal az egyik kislány kiszökött az ajtón, anyuka meg persze rá se bagózott, hogy mit csinál a gyerek, mert dumált az alvégen, már csak akkor vette észre, amikor kívül volt a játszótéren (én mentem a gyerek után és hoztam vissza). Amikor odaért, közölte velem, hogy na most akkor ezt azonnal hagyjuk abba. Mondom, a gyerekem most ezzel akar játszani. Erre ő: de az ő gyereke meg folyton azzal játszik, hogy kiszökik. Erre én felajánlottam, hogy majd megfogom a gyerekét ha megint ki akar szökni (nem tettem hozzá, de gondoltam magamban, hogy ha már ő nem figyel rá, vazze...) Erre kategórikusan kijelentette, hogy nem, azonnal hagyjuk abba a kapunyitogatós játékot és keressünk mást. Természetesen nem hagytam magam, engedtem, hogy a gyerek tovább játsszon a kapuval, mert nem hiszem, hogy azért mert az ő gyereke kiszökdös, 100%-ban én lennék a felelős, és 100%-ban nekem kellene felfüggesztenem a tevékenységemet, amíg ő nem függeszti fel a tevékenységét egyáltalán annak érdekében, hogy a SAJÁT gyereke nem szökjön ki...  így végre kénytelen volt odafigyelni a saját gyerekére arra a kb. 3 és fél percre, amíg még érdekelte a gyerekemet az ajtónyitogatós játék.

3. a traccsoló anyukák

Igen, tudom, hogy egy idő után az ember majd megvész, hogy normális egyedekkel társalogjon, hiszen a nap nagy része úgyis a gyerek színvonalára lebutított beszélgetésekből áll, és amikor végre egy saját korosztályunkbeli, azonos gondokkal küzdő egyeddel találkozunk (ti. egy másik anyuka) szinte vízesésként bugyog fel belőlünk a sok mondanivaló, DE... ha valaki mindeközben teljesen elfeledkezik a saját gyerekéről, nem figyel rá, nem játszik vele, rá se bagózik, az egyrészt veszélyes (a játszótéri balesetekről is szót ejtünk majd...) másrészt állati idegesítő, mert ilyenkor a gyerek talál egy másik anyukát, aki általában én vagyok. És hogy miért engem találnak meg? Nagyon egyszerű: mert látják, hogy én foglalkozom a saját gyerekemmel. Nem írhatom elő más anyukáknak, hogy a játszótéren töltött idő mekkora hányadát töltsék el azzal, hogy játszanak a gyerekükkel, de számomra az a normális, hogy a játszótéren eltöltött idő közös és szent. Így mindig ott vagyok a gyerek közelében, mindig játszom vele, segítek neki, beszélgetek vele. És igen, bemászok a homokozóba, kergetőzök vele a bokrok között, le is csúszok a csúszdán, mert tudom, hogy ez tetszik a gyereknek (bár néha necces, hogy beragad a seggem...) És a többi gyerek, akivel nem törődik az anyukája, úgy gondolja, hogy itt talán vele is fognak törődni. Éppen tegnap délután történt, hogy a Rózsa utcai játszótéren elkezdtem a homokozóban homokgolyót gyúrni a gyerekemnek, 5 perc után azon kaptam magam, hogy már 4 nagyobb gyereknek gyártom  vég nélkül a homokgolyókat... Aztán az egyik kislány végleg rajtam ragadt, amikor már nem homokoztunk, akkor botot hozott, hogy kardozzunk, odaült közénk a padra, stb., stb. Mindeközben a nagymamája a játszótér másik végében trécselt egy másik anyukával. Amikor a kislány közölte velem, hogy pisilnie kell, akkor már mondtam neki, hogy szólj a nagyinak ezügyben. Odament, nem tudom, elintézték-e a dolgot, de utána is vissza-visszajött. Amikor végül hazamentek, jött a nagyi, és közölte, hogy milyen jó kis játszópajtásra lelt a kislány, nem is akart vele játszani. (hát ott volt a nyelvemen, hogy ha tetszene vele törődni, és nem a krumplistészta receptjén elmélkednének Gizikével másfél órát, akkor talán nem más anyukákon lógna a gyerek. És hogy legközelebb kiszámlázom a szolgáltatásaimat... :-D)

4. a telefonáló anyuka

Az egyértelmű, hogy ha az ember buszon utazik, vagy étteremben ül, vagy egyéb olyan helyen van, ahol össze van zárva más emberekkel, akkor zavaró, ha tőle két méterre valaki órákig telefonál, és harsogja a fülébe a magánügyeit. Ugyanúgy ez a játszótéren is baromi idegesítő tud lenne, mondjuk annyival jobb a helyzet, hogy talán ott sikerül hallótávolságon kívülre húzódni. Egyszer az aradi utcai árnyékos játszótéren találkoztam egy anyukával, aki abban a pillanatban, ahogy belépett a játszótérre már telefonált, 40 percet töltött el két év körüli kislányával a játszótéren, és végig telefonált. Mondjuk én amúgy is herótot kapok azoktól az emberektől, akik beszélnek XY-nal a telefonba arról, hogy Z mit mondott róluk egy közösségben a hátuk mögött, és hogy ez mennyire feldühítette őket, és mit képzel Z, stb. stb. De hát könyörgöm, ő is Z háta mögött beszél XY-nal Z-ről, ő is ugyanúgy kavar, miért nem hívja fel egyenesen Z-t és tisztázza a helyzetet??? Na mindegy, a lényeg az, hogy kénytelen voltam ezt az egész érdemtelen és idegesítő problémázást hallgatni, miközben még azt is kénytelen voltam végig nézni, hogy mindeközben az anyuka le se szarta a kislányt, aki persze szeretett volna játszani, de se a csúszdára nem segítette fel senki, se a hintába nem ültette be senki... Persze mire elmentek, már hót ideg voltam, mert legszívesebben beszóltam volna az anyukának, de jólneveltségem ettől visszatartott...

Tanulságok:

1. ha új hús vagy, ne akaszkodj rá a többiekre, idővel úgyis sikerül összebarátkozni ezzel, azzal. És az se baj ha nem, hiszen mégiscsak a gyerekkel vagy kinn a játszótéren.

2. ne hagyd, hogy más anyukák domináljanak fölötted. Minden ember egyenjogú, a játszótéren is! Senki nem várhatja el tőled, hogy valamiről lemondjon a gyereked, csak azért mert ő nem akar odafigyelni eléggé a saját gyerekére.

3. ha lehet, akkor más anyukákkal való beszélgetés közben is figyelj oda a gyerekedre, próbálj vele játszani. Szerintem meg lehet találni az egyensúlyt a trécselés és a gyerekkel való foglalkozás között. Fontos, hogy mindig figyeld, hogy mit csinál a gyereked, ha elveszíted szem elől (pl. bokor mögé megy, vagy bemászik valamibe) az nem csak a saját gyerekedre lehet veszélyes, hanem más gyerekre is.

4. ha nem muszáj, ne telefonálj hangosan és sokat. Persze mindenkinek vannak fontos ügyei, amit meg kell beszélni telefonon, de az egész családod magánügyeit és az ismerettségi köröd összes problémáját nem biztos, hogy a játszótéren kéne kitárgyalni, ugyanis ez másokat zavarhat...

A következő részben megpróbálom egy csokorba gyűjteni a gyerekek egymás közt, valamint a szülők és mások gyereke közt előforduló játszótéri szituációkat. 

Amióta megpróbálom a gyereket kicsit szocializálni, és ennek egyik eszköze a játszótérre járás, egyre többször vetődnek fel bennem a játszótéri viselkedéssel kapcsolatos kérdések. Mint ahogy az emberi közösségben való létnek, a játszótéri közösségben való létnek is vannak bonyolult, összetett szabályai. Persze a játszótéri etikettnek is több vetülete van. Az egyik ilyen a játszótéren való bagózás, szemetelés, kutyaszaratás témaköre. Ez nálam az igazi tahóság kategóriába tartozik. Most ezeket az eseteket vesézem ki.

Az igazi tahóság: a dohányzás

Nos, most megpróbálom levetkőzni zsigeri nemdohányos énemet, és mindenféle előítélet és érzelem nélkül nyilatkozni a játszótéri dohányzásról: abba, ha valaki otthon dohányzik, és ezzel mérgezi a saját egészségét és a saját gyerekének az egészségét, sajnos nincs beleszólásunk. De ha mindezt egy közösségben teszi, ahol sok nemdohányzó szülő és garantáltan nemdohányzó gyerekek vannak (legalábbis merem remélni...) azt én igenis elítélem, és úgy veszem észre, hogy a nagy többség, még a dohányosok nagy többsége is elítéli. Főleg, ha erre még engedélyt sem kérnek a többiektől, bár ezt én személy szerint úgysem adnám meg.  (és ehhez még az is hozzátesz, ha elhajigálja  csikket...) Fel kéne már fogni, hogy a közösség nagyobb részét zavarja a dohányfüst, és miután már évtizedek óta orvosi kutatások ezrei mutatják ki a dohányzás és a passzív dohányzás veszélyeit, ennek kitenni a gyerekeket számomra az egyes számú igazi tahóság a játszótéren. 

Az igazi tahóság: a szemetelés

Nem vagyok az a karótnyelt, tüchtig tisztaságmániás minta-anya. (egyszóval: Brie Van de Kamp...) De mint ahogy a saját lakásomban sem szemetelek - a gyerekem szobájában meg pláne nem, úgy nem szemetelek a játszótéren sem. A játszótér egy olyan terület, amelyen a gyerekeink, kisgyermekeink biztonságos körülmények között játszhatnak, ami egy kicsit el van szeparálva a dzsuvás utcáktól, a járdákon lévő mocsoktól, ahol úgy érzi a szülő, hogy a gyereke nyugodtam mászkálhat négykézláb, fetrenghet a földön - mert igaz, hogy homokos lesz, vagy sáros lesz a ruhája, de legalább nem nyúl bele mindenféle banánhéjba, kajamaradékba, taknyos zsebkendőbe, satöbbi... A játszótereken általában  nem egy szemetes is van, ahova mindezeket szépen el lehet helyezni (megjegyzem, az utcán is, szóval ott se kéne elhajigálni...) Sajnos éppen az utóbbi napokban találtam az Aradi utcai játszótéren egy szaros pelenkát szépen elhelyezve egy bokor ágai közé - gondolom nyilvánvaló, hogy nem a tulajdonosa tette oda... És persze az eldobált cigarettacsikkeket és szotyolahéjakat sem pöttöm gyerekeink helyezik el random módon a játszóterek különböző pontjain...

Az igazi tahóság: a kutyaszaratás

Hát ez az, amire szavakat se találok... ez közegyezményesen, mindenféle szubjektumtól mentesen a brutál-tahóság kategóriába sorolandó, ha tehetném, azonnali kézlevágással és felnégyeléssel büntetném. Sajnos a már említett Aradi utcai (amúgy az egyik kedvenc) játszótéren nyúlt már majdnem kutyakakiba a gyerek, ami azért is döbbenetes, mert pont az ilyenek elkerülése miatt végig kerítés van a játszótér körül... ezek szerint valaki vagy bent sétáltatta a kutyáját, vagy behajította a kerítésen, és hagyta hogy ott csatangoljon a kutya... csak merem remélni, hogy az ő gyereke nem nyúl majd bele...

A sorozat folytatásában kivesézzük a gyerekek és a szülők viselkedését a játszótéren. No, ebben a témában aztán van mazsolázgatnivaló! 

Ui.: ha valaki tudja, hogyan lehet a képeket méretezni és szerkeszteni a blog.hu-n, kérem, ossza meg velem a tapasztalatait!

Egy Kurt Vonnegut könyvben olvastam a következő - nagy kedvencemmé vált viccet: "Hé, mi az a fehér anyag a galambszarban? Hát az is galambszar..." Ebben a történetben nyoma sincs fehér galambszarnak...

A galambok idáig is pokollá tették az életünket, főleg így nyár közepén-végén, amikor a szép, lilás-bordós bogyós termések megérnek... Eddig még csak akkor izgatott minket a dolog, amikor a hófehér autónkat brutál módon teleszarták a lilátszaró galambok - főleg férj volt kiakadva, mert hát végülis az autó az ő "gyereke". Ha mázlink volt, akkor a lila színanyaggal dúsított galambkaka még nem száradt meg, és ilyenkor volt esély egy gépi mosással való megoldásra. De ha nem - és többségében sajnos ez volt a helyzet - akkor olyan szinten száradt rá a kocsira, hogy órákig kellett vakarni és súrolni. És persze külön művészet ilyenkor parkolóhelyet keresni, mert az ember nem akar fa alá állni, de ha villanyvezeték alá állsz, az is necces... 

Nos, az utóbbi napokban alkalmam nyílt megtapasztalni, hogy sajnos nemcsak az autónkra jelentenek veszélyt, hanem ránk is, mégpedig a játszótéren. A kedvenc árnyékos játszóterünkre mentünk, a szokásos helyre leparkoltam a babakocsival. Hazamenetelkor vettem észre, hogy mind a vadonatúj világoszöld pelusozótáskát, mind a babakocsi ponyváját, mind a gyerek szintén vadonatúj napernyőjét is letrottyantotta egy galamb. Persze gyorsan pár zsepivel megpróbáltam leszedni a nagyját - nagggyon durva színanyag van benne-, aztán megkerestem a galambot. Ott trónolt peckesen fölöttünk a fán. (mintha valami kis kaján vigyorfélét is láttam volna a csőre sarkában...) Gondoltam elkergetem és megdobáltam kaviccsal, de vagy nem bírtam odáig eldobni, vagy acélból van a segge a galambnak, de meg se mozdult... ekkor menekülőre fogtam a dolgot, és hazafelé meg is találtam a galambszar-incidens másik résztvevőjét, mégpedig a szederfát... Újpest - vagy legalábbis az a része, ahol lakunk - tele van ültetve nagyon okosan szederfával, így mindig akad elegendő utánpótlás a kis lila bombák előállításához. A legnagyobb, kapitális szederfa pont az Aradi utcai bölcsőde udvarán helyezkedik el, ami nagyon közel van a kedvenc játszóterünkhöz. Kb. 15-20 galambot is láttam alatta, amint egymást félrelökdösve csipegetik fel a lehullott termést a földről. Olyanok voltak, mint a kisnyugdíjasok valami olyan helyen, ahol ingyen dolgokat osztogatnak... aztán pár nappal később ráleltem a NÉNI-re is, aki egy nejlonszatyorból öntötte a galambok elé a kenyérmorzsalékot. Hát gratulálok kedves hibbant flúgos nyanya, ezek a galambok is majd a játszótéren meg a környéken levő óvodákban, bölcsődékben fogják teleszarni a gyerekeket.

Nos, az viszont csak az elmeállapotomról ad újabb nem túl kedvező látleletet, hogy tegnap ismételten elfelejtettem, hogy hova nem szabad letenni a a babakocsit a játszótéren, ezt ismét a babakocsi és a gyerek majma, Csimpilimpi bánta... hálistennek ma már eszembe jutott, sőt másoknak is szóltam, így megmenekültek az acélseggű lilátszaró galambok újabb támadásától. 

Ez a nyár elég furcsán alakul. Mivel a tanfolyam miatt, amire minden szombaton járok (és amely a ratyisága miatt egy külön posztot érdemelne, nem itt, hanem minimum  a Tékozló Homáron, de erről majd később) a hétvégéken nem tudunk nyaralni, ezért úgy döntött a családi kupaktanács (apa és én) hogy csütörtök-péntekenként megyünk le a Balatonhoz. Ennek az eddigi tapasztalataink alapján csak előnyei voltak: az autópályán sem odafelé, se visszafelé nincs dugó, a strandokon nincs brutális tömeg.

A múlt héten Balatonalmádira esett a választásunk, nemcsak azért, mert anyukám ott tudott olcsó szállást kibulizni nekünk a munkahelye révén, hanem mert nagyon kedveljük Balatonalmádit. Kedves, jó hangulatú kis város, és döbbenten tapasztaltuk, hogy tavaly egy csomó utat, járdát, teret fel is újítottak. Köztük például azt a placcot, ahol a vasárnapi bizbasz-piacot is tartani szokták (sajnos a csütörtök-pénteki menetrend miatt erről lemaradtunk, pedig van egy legóárus, akinél vehettünk volna valami Dupló-készletet a gyeröknek... de pár éve itt sikerült szert tennem egy fantaszikus "Kiváló dolgozó" kitűző-szettre is... Díszdobozzal!!!)

Nos, Balatonalmádin a Wesselényi strandon töltöttük el átlagosan a legtöbb időt, amelynek van egy nagy főbejárata, ami nem tudom honnan nyílik, mert mi mindig a kisebb bejáraton mentünk be, amely a városközpontból közelíthető meg (a főtérről egy vasúti aluljárón egyenes úton meg lehet közelíteni - egyetlen probléma, hogy sajnos nem gondoltak a babakocsisokra, a lépcsőkön nagy gondosan elhelyezett fémrámpák csak arra jók, hogy biciklit lehessen rajtuk föl-le tologatni, de a babakocsi már nem fér el rajta. Mondjuk nem tudom, mi történt volna akkor, ha egy 20 cm-rel szélesebb rámpát tesznek oda... Amúgy a városban a felújított helyeken szinte mindenhol gondoltak a babakocsisokra, a járdaszegélyek szépen be vannak süllyesztve a zebráknál, nem tudom, itt miért nem jutott eszükbe ez.) Szóval ha az ember átvergődik a babakocsival és a pereputtyával a vasúti aluljárón, akkor kibukkan egy gyönyörű, fás ősparkba, amely önmagában megér egy sétát, egészen ki a mólóig és vissza... Naszóval a felüljárótól 100 méterre van a strand kisebb bejárata.

Nyitva tartás: május 15-től szeptember 15-ig a hét minden napján 8.30-tól 19 óráig (ebben az intervallumban belépődíjas), 19-23 óráig a strand ingyenesen látogatható!

Árak:

Ezen kívül van még mászkálós napi jegy 550-ért (ha ki-be akar császkálni az ember), valamint a gyerekeknek ingyenes a belépés 6 éves korig. (és még van egy csomó variáció pl. balatonalmádi lakosoknak. Aki rendelkezik Balaton Kártyával, az 10% kedvezményt vehet igénybe, a parkolás ingyenes.)

A strand az egész család tetszését elnyerte, rendezett, ápolt a fű, vannak fák, így árnyékban is el lehet helyezkedni (ha elég korán megy az ember... :-D), több kajálda is van, a mosdóknak külön kis épületek épültek, amelyeket rendszeresen takarítanak, van játszótér a gyerkeknek, homokos röplabdapálya, újságárus, több strandkellék-árus és még strand-könyvtár is. (a strand-könyvtár ötletét exkönyvtárosként külön díjazom!!!) És a legjobb dolog, ami miatt mindenféleképpen ajánlom ezt a strandot a kisgyermekeseknek, hogy egy elég nagy feltöltött gyerekpancsoló részt alakítottak ki, ahol kb 20-25 méteres sávban csak bokáig-féltértig érő víz van, így a kicsikkel nyugodtan lehet pancsizni-fürdeni. A parton az iszapban a gyerekek kis medencéket szoktak építeni, amibe ha vizet teszünk, az gyorsan felmelegszik. No, ebben a meleg sáros lében imádnak dagonyázni a kicsik. Kismiki a végén már úgy nézett ki, mint egy kismalac,  (én is...) de imádta a sarazást!

Imé, a képek:

Háttérbena kis sárga ponyva alatt a kis bejárat, kedves idős beengedő hölgyekkel. A nagyobb sárga ponyva egy büfé, ahol hatalmas jegeskávét lehet kapni, valamint az idősebb eladó-hölggyel még értekezni is lehet a nagy mellek hátrányáról. (anyámmal értekeztek erről egészen addig, amíg el nem kezdtem ecsetelni a KIS mellek hátrányait...)

 
Parti sétány (ahogy a képeken is látszik, rengetek kisgyermekes család jön ide - nem véletlenül)

Part másik szakasza, vízibicikli-kölcsönzővel:



A gyerekpancsoló egyik széle - itt még köves, van rendes lépcsős bejárat is a vízbe, de az igazi királyság a következő képen lesz!



Nnno, itt a királyság! Egy jó 50 méteres partszakasz a kicsiknek a zavartalan dagonyázásra!





Homokos röplabdapálya (talán mintha focipály is lenne - erről homályosak az emlékeim...)



A vadonatúj játszótér, középen egy kafa mászkálóvárral. Van hinta és homokozó, meg csúszda, meg pörgő-forgó alkalmatosságok is.



A parti bizbaszárus, csöppet sem elhanyagolható kínálattal, mögötte az egyik kajálda padsorai


Végül Kismiki szemérmetlenkedése a strandon, apa sapkájában:



Összegzésként: mi nagyon jól éreztük magunkat ezen a strandon, minden kisgyermekes családnak csak ajánlani tudjuk, mi mindenféleképpen sűrűn fogjuk látogatni. (természetesen csak akkor, ha a holnap kezdődő horvátországi útra nem megy rá ingünk-gatyánk...)

Mindez térképen:

 Nem is én lennék az, ha most 3 nappal a Horvátországba való indulásunk előtt nem betegedtem volna le... Mivel már bő 31 éve élek együtt magammal, ezen már nem is csodálkozom. Reggel elszédelegtem a dokihoz (naná, hogy egyik körzeti doki se rendelt, akikhez járok - valami hiba folytán amúgy két körzeti dokihoz is járok, egyhez a negyedik, egyhez a tizenötödik kerületbe...) Szóval a szokásos szöveg, hogy vírusfertőzés, szedjek Panadolt, C-vitamint, stb... (én persze a rohadék üzletek légkondijára gyanakszom, tegnap voltunk Tescoban, úgy nyomatták a légkondit, hogy kifelé menet már jégcsapok lógtak az orromból is... De hogy mi a büdös jó francnak kell ennyire lehűteni? Mennyi energiát és pénzt spórolnának meg, ha csak pár fokkal hűvösebbre hűtenék le az épületet, mint amennyi kint van...) 

Tehát jól betáraztam mindenből, amit mondtak, köztük C-vitamin rágótablettából is. Kismiki persze első pillanatban rávetette magát, és kinevezte a mai nap kedvenc játékának. Suttyomban kiöntötte az egészet (szerencsére az ágyra) és szép tüchtig módon visszapakolt bele minden egyes szemet. Ezen felbuzdulva kaptam a fényképezőgépet (amit tegnap hoztunk haza a szervízből, mert Kismiki a vadonatúj optikát bedöngölte a homokozóba... 8000 Ft volt a tisztítása, sokat fog ez a gyerek még mosogatni, az ziher!!!) és gondoltam, megörökítem a következő akcióját, és letesztelem, mennyi ideig tud koncentrálni a nagy feladatra, vagy nem hagyja-e abba közben.

Itt rázza ki a dobozból a tablettákat:

Elkezdi szép lassan, szemenként visszapakolni:

Közben időnként pozíciót változtat, hogy ne legyen annyira unalmas, de bőszen koncentrál a feladatra, nem hagyja abba:

Úgy a 25. darabnál rájön, hogy egyszerre kettőt is a kezébe vehet (sajnos pont nem látszik a képen):

A 35-40. tabletta környékén kicsit lazul a koncentráció, hasra fekszik és lóbálja a lábát, de közben pakol tovább:

 Látványosan fogynak a tabletták:

Ééééés az utolsó szem! (összesen 58 darabot kellett visszapakolnia, mert apával egyet-egyet már bevettünk)

És végül  - ahogy azt kell is - szép rendesen a kupakot is visszatette!!! (a csavarásban egy kis közelharc után én segítettem neki. Azért kellett harcolni, mert azt hitte, el akarom tőle venni...)

A teszt alapján megállapítottam, hogy Kismiki másfél évesen már most sokkal rendszeretőbb és kitartóbb, mint én. Képes jó 10 percig koncentrálni egy feladat megoldására, szóval valószínűleg az elmúlt hetek anyagi károkozásai (fényképezőgép optika, szemüvegem tönkretétele) miatt kirótt büntetést (mosogatás) is ilyen lelkesen és precízen fogja végrehajtani, majd ha megtanul mosogatni, és feléri a mosogatót... :-)

 Adós maradtam még annak idején a Demjéni termálfürdőn készült fotókkal. (magáról a helyről már írtam egy bejegyzést alant...)

Termálmedence:

Csúszdák (van még jópár ezeken kívül)

Medencék

Kismiki zavartalanul pocol

 A guzmó (avagy guzmi) a hajlatokban előforduló felgyülemlett piszok elnevezése. A babáknál nagyon gyakori ez a jelenség, főleg a hónaljban, esetleg a térdhajlatban, a nyakon a kis toka alatt és érdekes módon a fül mögött. Nagyon fontos, hogy ezeket a területeket rendszeresen tisztítsuk meg, mert a guzmó, ha sokáig ottmarad, elkezd bebüdösödni.

Guzmótisztításra a legalkalmasabb egy kis babaolajos vattapamacs, amivel szépen végigtörölgetjük az adott részeket. Ha nagyon oda van tapadva a guzmó, akkor az olajjal csak felpuhítjuk, nem kell vakargatni, meg ilyenek. A fül mögött lehet olajos fültisztító pálcikát is használni. Aztán fürdetés közben a víz is puhítja a guzmót, és fürdetés után még egyszer végig lehet menni a vattapamaccsal a makacs guzmókon.

Minél nagyobb a baba, annál ritkább lesz a guzmó-jelenség, például Kismikinek a fül mögötti guzmó egyéves kora után teljesen megszűnt. (nem tudom mi lehet az oka, talán a fülkagylója ahogy növekedett, megporcosodott, és jobban eláll a fejétől, vagy talán már nem aludt annyit, azért nem feküdt olyan sokat a fülén - fene tudja, de valószínűleg minél többet mozog a gyerek, a hajlatai annál jobban szellőznek, így a guzmó nehezebben alakul ki)

Most a nyári melegben -a sok izzadás miatt- viszont ismét kialakulhat a guzmó, én pl. tegnap este egy méretes példányt távolítottam el Kismiki nyakából, pedig már tokája sincsen... Ilyenkor igyekezzünk jól szellőző ruhadarabokat adni a gyerekre, az se baj, ha a pólója pl. egy számmal nagyobb, mint a valódi mérete. Nagyon jók ilyen melegben az ujjatlan ruhácskák, pólók, mert a hónaljuk jól tud szellőzni.

Ezt a közleményt az Újpesti Önkormányzat adta ki az új Főtéren üzemelő szökőkút nem rendeltetésszerű használatával kapcsolatban:

Tisztelt újpesti Polgárok! Az Új Főtér mindannyiunk örömére és szórakozására újult meg. Köszönjük a sok pozitív visszajelzést, azonban a negatívumok mellett sem szeretnénk szó nélkül elmenni. Többen jelezték, és mi is tapasztaltuk, hogy a téren fürdőruhában, vagy pelenkában, szinte strandtörülközővel fürdőznek a gyerekek. Megkérjük a Tisztelt Szülőket, annak érdekében, hogy a Főtér ne veszítse el eredeti rendeltetetését, ne közfürdőnek használják a szökőkutat, és ne engedjék gyermekeiket fürdőruhában „strandolni”. Segítségüket, és megértésüket előre is nagyon köszönjük, és kellemes időtöltést kívánunk mindenkinek a megújult Főtéren! Újpesti Önkormányzat

Nos, én elég kétes értékűnek találom ezt a hozzáállást. Ugyanis eddig senki sehol nem fejtette még ki, hogy mi is a Főtér eredeti rendeltetése (persze, nyilván nem közfürdő, de hát T. Önkormányzat! akkor tessenek építeni egy közfürdőt!) Beszéltek itt mindenféle múltról, meg jelenről, elődeink szellemiségének átörökléséről, blablabla... De a rendeltetését senki nem ecsetelte.

Véleményem szerint egy főtér rendeltetése az, hogy az emberek HASZNÁLJÁK, és az én felfogásomban ebbe a használatba még bőven beletartozik az, hogy ha a nyári rekkenő hőségben a gyerekek belerohangálnak a vízbe. Főleg akkor, ha a szökőkút építészetileg úgy lett megoldva, hogy nem is kelti szökőkút benyomását, még egy peremet sem kell átlépni ahhoz, hogy az ember belemenjen. Sőt, szinte csalogató, hogy nincs kerítés, nincs perem, nincs korlát. Ma dél körül én is arra jártam, jó meleg is volt és erős késztetést éreztem, hogy belemásszak a vízbe, persze én már "felnőtt" vagyok, "tisztes családanya" ésatöbbi ésatöbbi, ezért természetesen nem másztam bele, de ha gyerek lennék, lehet, hogy most nagyon örülnék ennek a jó kis pancsolási lehetőségnek. (mint szülő azonban nem biztos hogy beleengedném a gyereket, elsősorban nem a Főtér eredeti rendeltetése aggasztana, hanem a szökőkútból folyó víz minősége...) Amúgy meg sajnos kell még várni jó pár évet, hogy a kiültetett facsemeték megnőjenek annyira, hogy valami árnyékuk is legyen, így még hűsítő árnyékba sem lehet húzódni... 

Mindezek mellett - nem vagyok sem építész, sem hivatásos építmény-kritikus, vagy minek hívják az ilyet - úgy vélem, hogy a Főtér azon része, ahol ez az ominózus szökőkút is található, elég kopárra és kietlenre sikeredett. A másik végében bőven elfért volna valami füves kis park-féleség, vagy  - Urambocsá'! - egy játszótér... mert akkor lehet, hogy ezek a "gaztevő kis briganti" gyerekek nem a szökőkútba ugrálnának, hanem játszanának a játszótéren. Rendeltetésszerűen...

Ha én lennék a Főtér (bizony, bizony, használjuk a fantáziánkat egy kicsit...) szóval ha én lennék a Főtér, biztosan örülnék neki, ha boldog emberek császkálnának rajtam, ha a családok együtt kijönnének ide, és taposnák a köveimet, ülnék a padjaimat hogy szimplán jól érezzék magukat. Ha gyerekek rohangásznának a szökőkutamban, hogy felfrissüljenek, vagy száguldoznának rajtam kis műanyag motorjaikon. Biztos sokkal boldogabb lennék, mintha csak szürke, unott, kiábrándult, fásult emberek sietnének át rajtam, meredten maguk elé nézve, begubózva a kis világukba, észre sem véve a szépségeimet, az új fákat, a padokat, a szökőkutat... nno, asszem ennyi elég is volt a patetikus ömlengésből, végezetül álljon itt pár kép az új Főtérről rendeltetésszerű és nem rendeltetésszerű használat közben.

(A kép Újpest honlapjáról van, forrása itt)

(kép forrása itt)

(kép forrása itt)

Valamint pár kép azokról a helyekről, ahol nem jelent ilyen nagy problémát a közterületi szökőkút ilyetén használata:

Pl. Vác megújult, népszerű főterén, ahol a kis kerek szökőkútba a kisgyermekek előszeretettel másznak bele, a szökőkúthoz vezető, a Dunát imitálandó (amúgy kategorizálni nem tudom, micsoda) vizes építménybe pedig még bringával is belemennek a nagyobbak! (ezt én magam nem tartom helyesnek a balesetveszély miatt, de amúgy a kutyát se zavarja) 

(kép forrása itt)

Itt van pl. a Missouri állambeli Kansas City, amelynek szökőkútja kísértetiesen emlékeztet az újpestire...

(kép forrása itt)

Vagy itt van New York, a Central Park, ahol senkit sem zavart, amikor tomboló hőségben az emberek (az emberek, nemcsak a gyerekek!) belemásztak a vízbe:

(kép forrása itt)

És végül a nagy kedvenc, Róma és a La dolce vita...

(a kép innen van)

Hát a múlt hét vége nem volt eseménytelen...

Miután Kismiki szerdán megörvendeztetett 2 db negyven perces üvöltő hisztérikus rohammal (az egyiket a játszótéren adta elő, égtem, mint az aprófa...), csütörtökön egész nap nem volt hajlandó enni semmit, még a kedvenc banánját is visszautasította, egyedül a Túró Rudit fogadta el... Péntekre be is lázasodott és alapos hasmenése is lett... Elvittük dokihoz, aki a következőket írta fel:

Nurofen szuszpenzió - lázcsillapításra
Noraminofenazoni végbélkúp - szintén lázcsillapításra
Suprax por szuszpenzióhoz - antibiotikum a fertőzésre, gyulladásra
Normaflore - a bélflóra helyreállítására

(mindez kb. 3800 Ft-ba volt...)

Ezen kívül ellátott bőségesen jó tanácsokkal is, a baj csak az volt, hogy több, mint 20 percig magyarázta, mit kell csinálni, viszont teljesen összevissza - az elkezdett mondatát valamikor 5 perc múlva fejezte be, végig motyorászott, így utólag otthon próbáltuk meg kibogozni, hogy mit is akart mondani. (és így már megértettem, hogy miért kellett 45 percet várnunk annak ellenére, hogy csak egy ember volt előtünk...) Mindenesetre jó sokat beszélt a hideg vizes borogatásról, és olyan szófoszlányok is elhagyták a száját, hogy krumpli, rizs, alma, szóval végülis sikerült megoldani a rejtvényt...

Este beadtuk a felírt dolgokat Kismikinek, elkészítettük a Suprax-ból a szuszpenziót, kapott lázcsillapítót is. Ennek ellenére hajnali kettőkor 39 körüli láza volt, így hát nekikezdtünk a borogatásnak (asszem ez a priznic... ?) - szobahőmérsékletű vízbe textilpelusokat áztattunk és azzal betekertük szegény gyereket. Hát mit mondjak, nemigazán élvezte szegény gyerek, de nagyon fáradt volt, így a végén beletörődött és úgy feküdt az ágyon, mint egy türelmes kis múmia... doki néni szerint 50-100 csere után lemegy szép lassan a láza (jessszusmária!!! belegondolni is rossz) Szerencsére, mi csak olyan 20 percig csináltuk, kb. 15-ször cseréltünk rajta borogatást és szépen 38 fok alá kúszott a láza. Ekkor hullafáradtan ágyba dőltük (hajnali 3-kor) és Kismiki már 6-kor kukorékolt...

Reggel ismét lázcsillapítás, elkészítettem az innivalóit, pelusozás többször is, mert jó sokat f*sott, utána el kellett mennem a suliba... Végig forró dróton értesültem a történésekről, a gyerekre apja és anyós vigyázott, és teljesen jól volt, evett is (babapiskótát és zsemlebelet), lement a láza, aktívkodott, rengeteget játszott, kurjongatott a telefonba. Már kezdtük azt hinni, hogy gyógyul, de sajnos estére megint irtózatosan belázasodott, 40.3 fokot mutatott a lázmérő... gyorsan csináltam hűtőfürdőt, de sajnos tudatlanságom miatt (mivel Kismiki 17 hónap alatt nem volt szinte egyáltalán beteg, és ilyen nagy láza sose volt) nem lett hatásos. Szóval rohantunk a gyermekügyeletre, amiről később majd bőven írok. A lényeg, hogy jó tapasztalatokkal és pár jótanáccsal ellátva távoztunk. Ügyeletes dokinéni még Smecta port is felírt, valamint elmagyarázta, hogy kell a rendes hűtőfördőt elkészíteni...

Hűtőfürdő:
A lényeg, hogy mindig olyan legyen kezdetben a víz hőfoka, mint  a gyerek testhőmérséklete: ha 40 fokos láza van, 40 fokos vízbe ültessük, és abba csorogjon vékony sugárban a hideg víz. Le lehet hűteni olyan 30-32 fokig a vizet. Ez kb. max 10 percig tartson, miután kivettük a gyereket a hűtőfürdőből, ne bugyolálgassuk be takarókba, hanem öltöztessük fel de vékonyabb ruhába, rövidujjú pólóba, hogy tovább tudja leadni a hőt... ha szükséges, meg lehet ismételni a hűtőfürdőt, de az se tartson tovább 10 percnél...

Szerencsére mire hazaértünk az ügyeletről, már hatott a lázcsillapító kúp, és lefektethettük a gyereket.

Vasárnap egésznapos gyerekabajgatás volt, hajnali 3-kor hisztérikus roham, mert nem volt hajlandó a nurofen szuszpenziót bevenni. Végül beleerőltettük, de úgy behergelte magát, hogy ki is hányta az egészet... Tanulság: ha ennyire ellenkezik, hagyjuk egy darabig ülni a dolgot és próbálkozzunk később, vagy folyamodjunk cselhez. A csel nálunk a nurofen almalébe való keverése volt, amit végülis megivott...

Ugyanezzel a csellel próbálkoztunk a smecta por beadásánál, de nagyon ravasz a gyerek, ezt már megérezte és nem volt hajlandó meginni... elkezdtük erőltetni, de ekkor ismét hisztiroham... így hát vártunk, és banános kubulébe tettük a smectát, amit szépen a nap folyamán apró adagokban megivott. Enni semmit nem akart, de szerencsére este sikerült egy kis reszelt alma-babábpüré-hipoallergén rizspép keveréket megetetni vele. (egy fél tálkányit! Ez az utóbbi napok után már szép eredmény...) hálistennek láza sem volt már, de nem volt hajlandó megmaradni este a kiságyában: hisztérikus roham... feladtuk, áthoztuk, az ágyunkban 2 perc alatt bealudt. Vissza a kiságyba, hajnali fél 3-kor újra hisztérikus roham, áthoztuk, stb... Pedig láza már nem volt, ez csak általános elégedetlenség. Ma reggel eddig minden simán ment, nincs láz, a pelusában még csak pisi volt, így nem tudom, hogy a kaksi milyen állagú lesz. Ha marad a jó idő, kimegyünk játszózni az egyik kedvenc játszóteremre, amiről majd legközelebb írok...

Amúgy enni ilyen betegség alatt általában a "3R-t" javasolják? rizs, reszelt alma, répa... jöhet még banán, ami megfogja a hasmenést és főtt krumpli, babapiskóta, háztarási keksz. De jó is lett volna, hogy ha ezek közül bármit is hajlanó lett volna megenni... :-)
 

És hogy honnan kaphatta el? Bárhonnan, játszótéren, emberek között, akár tőlünk is. Én mondjuk arra a kétéves kislányra gyanakszom, aki a játszótéren kedden hirtelen lesmárolta Kismikit... ennyit a nemi úton terjedő betegségekről... :-D

 Nos, akkor folytatván a játszóteres bejegyzések sorát (hahaha, így a második bejegyzésnél még enyhén túlzó sort emlegetni...)  öőőő... izé, most nem tudom ezt a mondatot befejezni.

Szóval amikor még nyár volt (kb 10 napja) kimozdultam lakóhelyünk 500 méteres sugarú hatótávolságából is, és így eljutottam a Rózsa utca túloldalára is. (no, ehhez is a térképet kellet használnom, mert bár 5 éve lakom Újpesten, még mindig nehezen megy a lakótelepi objektumok és utcanevek beazonosítása). Sz'al a Rózsa u-Nyár u. kereszteződésben a nagy panelház mögött található egy nagyon faintos játszótér, előnye, hogy nagyon nagy, középen egy hatalmas homokozóval, több hinta is van, ebből 2 a kicsiknek a jó kis beülős fajta. Vannak még egyéb huncutságok is, rugós játék, kicsiknek kis csúszda, nagyoknak a játszótér végében nagyobb felmászós csúszda, mindenféle mászókákkal egybeépítve. Kismiki nagyon nagy távokat mászkált be ezen a játszótéren, de egy kis idő után megint csak megtalálta a kaput, és onnantól kezdve semmi mással nem volt elfoglalva... portás lesz a gyerekem, már látom... délután rengetegen jönnek le, de a játszótér felveszi az embereket, olyan nagy. Hátránya, hogy napközben, dél körül és koradélután egy szemernyi árnyék sincs rajta...

Hogy ne legyen ilyen bazi unalmas ez az egész, csinálok képeket és a legközelebb már illusztrálom is a bejegyzéseket... természetesen ehhez előbb ki kell tisztíttatni a VADONATÚJ, pár hete vagyonokért kicseréltetett optikát, amit Kismiki egy laza mozdulattal belenyomott egy homokozóba... 

 Másnak is ajtómániákus a gyereke?

Gyerök gyakorlatilag a játszótereken töltött idő 90%-át képes azzal eltölteni, hogy nyitogatja-csukogatja a játszótér kapuját... (szerencsére már elég régen megtanulta, hogy vigyázni kell a kezére...) én meg ott szobrozok mellette, mint egy faszent és nézem, hogy mégis nem csukja-e magára a kaput, nem húzza-e neki a fejének, vagy nem lóg-e ki egyszerűen...

Más gyerek is csinál ilyet? Hogy tudjátok elkerülni a baleseteket, kézsérüléseket?

Itt a nyár, itt a jó idő - nos ez a kijelentés a mai napon már szintén nem aktuális, tekintve, hogy ismét monszun van.

Igazából a múlt héten akartam írni ezt a bejegyzést, de mivel akkor tényleg nyár volt (remélem, idén nem ez az egy hét volt A NYÁR...), így nem a számítógép előtt gunnyasztottam, hanem kimentünk a szabadba. 

Szabadban töltött óráink nagy részét pediglen a játszóterezés tölti ki, így erőt-energiát nem kímélve nekiveselkedtem az ideális játszótér felkutatásának. Hálistennek Újpest tele van játszóterekkel, így hamar siker koronázta "erőfeszítéseimet".

Az első napokon volt pár csalódás - rájöttem, hogy a játszótereket általában úgy építik fel, hogy jobb esetben TALÁN köbe vannak véve fákkal, de akkor is csak a szélükön árválkodik egy-egy fa, így pl. a legnagyobb déli verőn, vagy délután 1 körül, amikor gyermekem általában aktív, egy zsebkendőnyi árnyékos terület sincs ezeken a játszótereken - vagy ha van is, próbáljunk már meg egy zsebkendőnyi területen ott tartani egy gyereket...

Első próbálkozásom a Tél utcán végighúzódó lakótelep egyik kis játszóterén történt (talán a Kassai utcai? fene tudja, még csak 5 éve lakom Újpesten... :-)) amit nemrég újítottak fel, emlékszem is, írtak róla a helyi újságban is, hogy felavatták nagy csinnadratta közepette. A játszótér tényleg nagyon jó, csak egyáltalán nem éri árnyék, talán a homokozót egy kicsit, de sem a csúszdát, sem a különféle hintákat nem. (Mondjuk azt se értem, hogy miért ódzkodnak a játszóterek építői attól, hogy pl. gyepszőnyeggel vonják be a talajt, ne pedig kaviccsal. Mondjuk hálistennek az én gyerekem nem eszi a kavicsot, de hallottam már nagy kavicsevőkről. Engem szimplán csak idegesít, hogy belemegy a cipőnkbe folyton...)
A kavicstól és az erős napsütéstől eltekintve (amely ellen valami irdatlan magas faktorszámú napkrémmel kentem be a gyereket és mivel még mindig nem találtam meg az ideális sapkát, zsebkendőt tettem a tarkójára, amit a jelenlegi sapkája szépen ott is tart) gyerök jól érezte magát, sikerült hellyel közel benn tartanom az árnyékos területeken, illetve nem töltött vészesen sok időt a napon. Meglátásom szerint azonban csak délután 4 után érdemes ide jönni, amikor a nap már a házak mögött van... akkor viszont tumultus van, mert sajnos ez a játszótér elég kicsi.

Második próbálkozás szintén a Tél utca mellett húzódó lakótelep egy másik játszótere, (talán Erzsébet utca???) ezt is nemrég újították fel, a területe jóval nagyobb, mint a tegnapié, viszont maradtak benne jócskán területek a régi aszfaltból, a füves részek is a régi maradványok, így nem igazi a fű, csak a szokásos gizgazos valami. A hatalmas homokozó közepén van egy irdatlan nagy kötelekből font mászógúla a nagyobbak számára - ez gyeröknek még használhatatlan- maga a homokozó viszont használható - lenne, ha lenne árnyékos része. Sajnos nincs. A játszótér másik felében van egy kis homokos terület, benne a hintákkal, szerencsére itt volt egy kis árnyék, hintázni és homokozni is lehetett. Valamint különféle csevelyt folytatni egypár szülővel-nagymamával. (beszélgetés fő témája az új kormánytisztviselőkre vonatkozó törvény miatt érzett aggodalom - a véleményem megvan, de ebben a blogban nem adok neki se helyt, se hangot...) Itt is megtalálhatók a mai játszóterekre jellemző rugós-ráülős játékok, de ezek még szintén nem kerültek bele Kismiki látókörébe. 
A hintás rész mellet van egy kis árnyékos rész is, ahova le lehet ülni, ott sajnos végig enyhe kakiszagot éreztem (a kakit nem találtam, de ezzel sajnos kiesett ez az árnyékos rész is, mert nem szerettem volna, ha Kismiki előbb találja meg a kakit, mint én...) Hát ez sem a legjobb játszótér, meg kell még néznem délután 5-kor is, hátha akkor már árnyék borítja a homokozót... Egynek elmegy...

 Ekkor született:

Edward Jenner, a himlővakcina feltalálója

Goethe, a német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője.

Ekkor nyunyt el:

Tessedik Sámuel evangélikus lelkész és Bél Mátyás evangélikus lelkész, író és tudós.

Ha elolvastuk a Wikipédia idevágó szócikkeit, akkor viszont vegyük a telefont, és hívjuk fel

az 1749-et

ezzel támogatva az árvízkárosultakat.

(végre egy szám, amit még az én telefonomról is lehet hívni...)

 Hiába, no, ha az ember egy olyan közösség tagja, ahol mindenki Dél-Pest és környékén lakik, akkor kénytelen kelletlen olyan helyszínekre kell elmenni, amit ők választanak ki. A fórumos anyukás találkozóink kedvelt színhelye a Kopasz-gát, de mivel az most gyakorlatilag egy pár méteres földsávvá redukálódott, új helyszínként megbeszéltük az Eleven Parkot. Temészetesen dunsztom se volt, hogy jutok el oda, az interneten először az Eleven Centert néztem meg tévedésből... Aztán végre sikerült megtalálni, gyakorlatilag - miután rákanyarodunk a Hungária körútra - szinte egyenes út vezet az Újbuda Centerbe, ahol az egész felső szintet elfoglalja az objektum.

A vicc az egészben az volt, hogy mire sikerült kivergődnöm odáig, az összes csaj elment, aki miatt oda beszéltük meg a találkozót, és csak az Észak-Pest és környéke branccsal találkoztam.

Az Eleven Parkba 2 év alatti gyereknek ingyenes a belépés, kísérőnek 700 Ft-ot kell fizetnie (mivel nem nagyon nézik, páran közülünk ezen információ hiányában egyszerűen besétáltak...) Pici gyerekeknek elkerítettek egy részt (ami másfélszer akkora, mint a lakásunk... olyan 60 m2 körül lehet), és ami tele van rakva mindenféle puha mászóalkalmatosságokkal, kifejezetten ilyen kicsi gyerekek számára, minden be van vonva, ki van párnázva, így szinte képtelenség, hogy megüssék magukat. Van egy ketrec, a szokásos módon megtöltve kis színes labdákkal (melynek alternatív felhasználási lehetőségeként mindig eszembe jut az Aktmodell kerestetik c. műsor egyik epizódja, ahol erotikus képeket készítettek schule madchennek beöltöztetett lányokról ilyen labdás ketrecben...)

Gyerek természetesen hozta a szokásos formáját és fél óráig rajtam lógott, irtóra meg volt szeppenve. Ezután lazult egy kicsit, észrevette hogy más gyerekek is vannak körülötte - elsősorban a más gyerekek cumisüvegei érdekelték... - észrevette a mászóalkalmatosságokat is és végre elindult fölfedezni a terepet. Ezt kihasználva én elszaladtam vécére, és NEM SÍRT utánam!!! Már ezért megérte elmenni... 

Végülis fél egytől negyed ötig maradtunk, Kismiki irtóra élvezte az egészet, és bevallom férfiasan és őszintén, én is... Egy idő után kimerészkedtünk a kisgyerekeknek elkerített részből, mivel éppen koradélután szinte senki nem volt rajtunk kívül, és bejártuk az egész parkot, megnéztünk minden egyéb szórakozási lehetőséget is. Gyerek kipróbálta a trambulint is, szinte magától rájött, hogy ugrálni kell rajta. Ezután iszonyatos távokat jártunk be, nem csoda, hiszen a hely kb. 1400 m2... eljutottunk a park végében felállított gigantikus kalandpark-mászóparkhoz is, ahol szintén volt egy - jóval nagyobb - labdás ketrec, ahol kihasználtam az alkalmat, hogy senki nem lát, én is beugrottam a labdák közé, és ott hempergőztünk egy kicsit gyerökkel. (amúgy ha az ember ráül egy sor labdára és mozgatja rajta a fenekét, akkor az még zsírtörő masszázsnak is elmegy...)

A parkhoz tartozik egy étterem, ajándékbolt, lehet kapni hűtött és melegített üdítőt (nem vicc, mivel nem akartam hideget inni, a másik szekrényből vettem, amiben kb. 30 fokos volt minden...), van egy nagy öltözőjük szekrényekkel, és nem utolsó sorban normális vécé, pelenkázó és szoptató helyiséggel.

Egyetlen hátrányként a hely levegőtlenségét tudnám mondani, és hogy a nap előre haladtával egyre melegebb lett. Mivel tetőtérben lett kialakítva, és az Újbuda Center régi gyárépület-jellegéből kifolyólag is (a tetőn egy sor ablakkal) kissé trópusi volt a hangulat, de ezt mindenki túlélte.

Hazafelé egyik 13. kerületi anyatársam megkért, hogy mutassam az utat, persze én első körben elindultam a Balaton irányába - de szerencsére sikerült viszonylag hamar korrigálni ezt a tévedést... :-)

A nap mérlege: 
Attól eltekintve, hogy a hely a város másik végén van, úgy érzem, mégis bőven megéri elmenni. 700 forintért akár egész nap ott lehetünk, akkora játszórész van elkerítve a kicsi gyerekeknek, hogy akár negyvenen is beleférnek. Se Újpesten, se a közelben nem ismerek hasonló méretű és felszereltségű játszóházat (szeretjük mi a Kalandparkot a Munkásotthon utcában, de hát az egész hely nincs akkora, mint itt a kisgyerek dühöngő...). Ha az ember időben elindul és nem pepecsel otthon délig, akkor még nincs hőség odafelé, és nincs brutális dugó hazafelé. (mi persze belefutottunk a legnagyobb hihetetlen dugóba a Hungárián, amit egy lerobbant kamion is tetézett a középső sávban... hálistennek a gyerek, amint beültünk a kocsiba bevágta a szunyát, így ő az egész hazaútból nem érzett semmit) Én azt hiszem, többször is el fogunk látogatni ide.

 A hétvége ebben a hangulatban folytatódott...

kis közjátékkal, mert vasárnap reggel fel akartam hívni a Nemzeti Segélyvonalat, az 1752-őt, de akármit csináltam, nem ment. Nem tudom, mit ronthattam el, annyira béna csak nem vagyok, hogy egy négyjegyű számot rosszul írjak be. Aztán olvasgattam egy kicsit a honlapjukon, ott kiderült számomra, hogy nem minden szolgáltató vonalán keresztül érhető el ez a szám... No, miért is nem lepődök meg ezen... Amikor legközelebb kimozdulok, és befizetem a rendőrségi bírságomat, akkor egyúttal majd utalok valamennyi pénzt az árvízkárosultak javára. Remélem utalásokat minden banktól elfogadnak...

Szóval vasárnap 11-kor (ez tőlünk nagyon szép eredmény) bepattantunk Apa kedvenc autójába (ami nem jelenti azt, hogy ez egyben Apa autója is lenne...) és keresztapával elsuhantunk a demjéni termálfürdőbe. Kisebb málőröktől eltekintve a nap nagyon jól telt, kiderült, hogy a gyerekem 16 hónaposan szinte tud úszni (pedig a kutya nem mutatta neki, nem jártunk babaúszásra sem - rossz anya! rossz anya!) - állati aranyos volt, a vízben a mellkasa és a csípője alatt megtámasztva tartottuk, ő meg kézzel-lábbal kapálózott. Persze nagy sikerünk volt, mindenkinek tetszett, mindenkinek volt egy jó szava... hiába no, ha sikertelen, béna lúzer vagy, csinálj egy szép gyereket és máris sikeres és népszerű leszel... :-D

A hely egészében véve tetszett, de :
- a gyerekmedencébe csak gyerekek mehetnek be, felnőtt kísérő nem. Higiéniai okokból. Ergo az én 16 hónapos gyerekem, ha egyedül engedem be, életveszélynek van kitéve. (hiszen még alig áll, alig jár, a vízből kimászni egyedül nem tud. Ha egyszer elesik, simán megfullad.) Így a 3 évesnél kisebb gyerekkel rendelkezők csak a nagy medencébe vihetik be a gyereket, ahol persze higiéniai okokból senkit nem zavar, hogy egy pl. 6 hónapos gyerek miért is van benne abban a vízben, ahol mindenki más ázik... szerintem ez így baromság, ennek a véleményemnek hangot is adtam, amikor az ügyeletes munkatárs kiküldött a gyerekmedencéből...
- a zöldterület egy nagy része, ahova ki lehet feküdni, nincs rendesen befüvesítve, csak fogták és letarolták a hegyoldal növényzetét, oszt jónapot. Nincsenek árnyékot adó fák sem, mivel ezt nem tudtuk előre, nem hoztunk napernyőt. Csak pár tüskés ágú nemtommilyen bokor volt itt-ott, az egyik ilyennek a csenevész kis árnyékába tettük le a cuccainkat, ráaggatuk a strandlepedőt a gallyakra, így tudtunk árnyékot biztosítani a gyereknek. Amúgy az aljnövényzetből folyton a seggünkbe álltak mindenféle helyes dolgok (mert ugye a letarolt fás szárú növények ottmaradó részeit nem szedték ki) és a gyerek se tudott csak úgy elindulni, mert pár négykézláb megtett lépés után fájdalmas pofával fogdosta a kis térdét - mindenféle hegyes szar felkarcolta. Így kész közdelem volt ott tartani a pokrócon az árnyékban...
- a grillteraszon a kaja amúgy finom volt, de az adag lehetett volna nagyobb. A csak grillhús+görögsali kombóba én kb. duplaannyi görögsalit kívántam volna, nem lett volna az étkezdének nagy veszteség, főleg mivel a görög saláta 80%-a hagyma volt...

Hazaút alatt a gyerek egész végig aludt, ahogy fékeztünk a háznál, úgy kelt fel...

Este gyors tojásos lecsó, amiből a gyerek szinte semmit nem evett - nem tudom, hogy a tojás, vagy a fáradtság miatt...-, utána persze a francnak volt kedve elmosogatni, valamint a nap közben összepisilt törülközőket, ruhákat kimosni, így ezen munkafolyamatok holnapra maradnak. Alig várom az újabb HÉTFŐT!

 ilyen hangulat jellemezte a hétvégét.

Bár a szombat még felemásra sikeredett, mert délután 3-ig az iskolapadot nyomtam, de utána kimozdultunk szűkebb pátriánkból és ellátogattunk a Marina Partra sétálni és játszózni. Gyerök persze mostanában már nagyon élvezi a játszózást, hintával kezdtünk, mellettünk egy nagypapa, aki angolul beszélt csak az unokájával. (előtört belőlem az irigység, hát már itt elkezdődnek a különbségek a gyerekek között...) Utána csúszdázás ment, de úgy, hogy már fel is másztunk a legkisebb csúszda kis rámpáján! (némi anyai fenéktologatós segítséggel...) Ezután a játszótéren nagyon besűrűsödött a tömeg és gyerök itt kezdte csak igazán jól érezni magát. Megtalálta a játszótér kapuját és onnantól csak az ő engedélyével lehetett ki- és bejutni... Mindeközben Apa mélyen elgondolkodva nézte a házakat. Talán azon gondolkodott, milyen lehetne itt lakni, vagy talán csak azt a szexis bikinis lányt kereste, aki a múltkori játszózás alatt kinn tenyészett az erkélyen a harmadikon... :-)

Amikor gyerök már kellően lefárasztott minket, akkor babakocsiba tuszkoltuk, a száját betömtük a cumisüvegével és végre tehettünk egy kis sétát. Persze rövid úton ki is került a babakocsiból, és járkált egy jó nagyot, általában a Duna felé véve az irányt. Egy lépcsőnél meg már nem lehetett megállítani, mindenáron be akart menni a vízbe (ami az utóbbi hetek tragikus esőzései miatt igencsak megemelkedett) Itt a parton a magas vízszint miatt nagyon kellemes volt a légkör, nyomát sem lehetett tapasztalni az árvíz tragédiájának... Csak a lejjebb és régebben épült csónakházat öntötte el a víz. (Hja, ez is úgy van, mint minden más: csak a szegények szívnak, a gazdagok itt is boldogan ülnek a jó magasra épített luxuslakásaikban...) Lényeg, hogy alig lehetett visszatartani a gyereket, amikor hazafelé indultunk, akkor szabályos hisztirohamot kapott. Szép teljesítmény ez egy 16 hónapostól... Ott és akkor eldöntöttem, hogy soha nem fogom a hisztijét felvenni és soha nem fogja elérni a kívánt hatást, miszerint "anya és apa kapjon idegrohamot a hisztitől és végül legyen az amit én akarok..." Szép az elhatározás, kíváncsi vagyok, hogy fogjuk tudni kivitelezni.

Miután hazaértünk, szombat este megfőztem életem első tökfőzelékét, frissen gyalult tökből (én gyalultam!!!) és a gyerek végre emberi mennyiséget evett. Ami döbbenetes, hogy mindkét fiú ette a tökfőzeléket, pedig Apa kifejezetten utálta. Eddig... :-D

 Nos, hát - mint utóbb megtudtam - nem is olyan nagy baj, hogy nem mentünk el tegnap a Mini Zenedébe, mert rengetegen voltak. Ilyenkor előfordulhat, hogy itt vannak a nagyobb Rémek is (a 3 év körüli fiúk), akik jelenlétében hát  khmmm... elég nehézkes megtartani a kisbabáknak szóló foglalkozást. Igazi generációs szakadék - mit szakadék, Marianna-árok - húzódik a másfél éves és a hároméves gyerekek között. Maszat Urat egyszer úgy kellett kiszednem O. (a személyiségi jogokat tiszteletben tartván csak kezdőbetűket írok) karmai közül, aki két kézzel fogta a gyerekem fejét és ütemesen verte a falba... 

Mit tehet ilyen helyzetben a szülő? Legszívesebben levertem volna neki egyet, (bár a saját gyerekemet nem verem, másokét nagyon szívesen, ha kell... :-)) de hát ezt a szüleje jelenlétében nem lehet. Így csak nagyon határozottan rászóltam, megvígasztaltam a bömbölő gyerekemet és onnantól kezdve sasszemekkel figyeltem, hogy a kis briganti mikor kerül a gyerekemhez egy méternél közelebb...

Más:

Mit tehet az ember, ha a gyerek valahol a nagy rohanásban és kapkodásban, feltehetőleg a Kispesti Obi területén elhajította a sapkáját? azt a sapkát, amely számunkra a megtestesült ideális SAPKA volt, csupa nagy betűvel, amely nem csak jól nézett ki, de kényelmes is volt és anno mikor megvettük viszonylag olcsó is? Amelyben gyerekünk úgy nézett ki, mint a legfainabb baseball-játékos, a legvagányabb repper és az Oxfordi éltanulók szerencsés keveréke... 

Könnyes búcsút veszek a sapkától és elindulok sapkanézőbe. Elvárásaink hatalmasak, kíváncsian várom a mezőnyt. Egyelőre ha eláll végre az eső, körbenézek az újpesti mozgóárusok standjainál...

Hát igen. Szép lassan nekiveselkedem végre, és elindítom a blogomat, amely remélhetőleg majd méltán kiérdemli a 4. kerületi anyukák, kismamák és családok érdeklődését.

Kezdetben a mai napról: a katasztrofális időjárás miatt gondolom nem én vagyok az egyedüli, aki érvágás-közeli állapotba került. Az októberi-novemberi esős-szeles-hideg kombó miatt komolyan elgondolkodtam, hogy valami szép, melegebb éghajlatú helyre költözöm (pl. nagy kedvencünk, Blanes), de akkor sajnos ez a blog rögtön értelmét és szerzőjét veszítené... így hát emiatt, és csakis emiatt egyelőre maradok 4. kerületi lakos :-)

Persze még ebben az időben is lenne lehetőségünk kimozdulni, itt van például a Kele Timi féle Mini Zenede, ami kb. húsz perc múlva kezdődik, de sajnos Maszat Úr olyan lelkesen durmol, hogy ma kihagyjuk a zenedét. (pedig ez mindössze kb. 5 percnyi sétára van tőlünk. Ennyi idő alatt talán nem áznánk sz@rrá...) És mivel esővédőt nagy okosan még mindig nem szereztünk be, a messzebb található helyek (játszóház vagy az Oxygen Wellness) sem jöhetnek szóba...

Így hát a mai napra azt ajánlom minden negyedik kerületi, a lakásba beszorult anyukának, hogy (ha a gyerkőc/ök engedi/k) üljön ide a gép elé, és osszon meg velem mindent, ami az eszébe jut... :-)

Végül álljon itt egy kép, amely hűen rávilágít arra, hogy miért szeretnék én most Blanesben lenni...