ilyen hangulat jellemezte a hétvégét.
Bár a szombat még felemásra sikeredett, mert délután 3-ig az iskolapadot nyomtam, de utána kimozdultunk szűkebb pátriánkból és ellátogattunk a Marina Partra sétálni és játszózni. Gyerök persze mostanában már nagyon élvezi a játszózást, hintával kezdtünk, mellettünk egy nagypapa, aki angolul beszélt csak az unokájával. (előtört belőlem az irigység, hát már itt elkezdődnek a különbségek a gyerekek között...) Utána csúszdázás ment, de úgy, hogy már fel is másztunk a legkisebb csúszda kis rámpáján! (némi anyai fenéktologatós segítséggel...) Ezután a játszótéren nagyon besűrűsödött a tömeg és gyerök itt kezdte csak igazán jól érezni magát. Megtalálta a játszótér kapuját és onnantól csak az ő engedélyével lehetett ki- és bejutni... Mindeközben Apa mélyen elgondolkodva nézte a házakat. Talán azon gondolkodott, milyen lehetne itt lakni, vagy talán csak azt a szexis bikinis lányt kereste, aki a múltkori játszózás alatt kinn tenyészett az erkélyen a harmadikon... :-)
Amikor gyerök már kellően lefárasztott minket, akkor babakocsiba tuszkoltuk, a száját betömtük a cumisüvegével és végre tehettünk egy kis sétát. Persze rövid úton ki is került a babakocsiból, és járkált egy jó nagyot, általában a Duna felé véve az irányt. Egy lépcsőnél meg már nem lehetett megállítani, mindenáron be akart menni a vízbe (ami az utóbbi hetek tragikus esőzései miatt igencsak megemelkedett) Itt a parton a magas vízszint miatt nagyon kellemes volt a légkör, nyomát sem lehetett tapasztalni az árvíz tragédiájának... Csak a lejjebb és régebben épült csónakházat öntötte el a víz. (Hja, ez is úgy van, mint minden más: csak a szegények szívnak, a gazdagok itt is boldogan ülnek a jó magasra épített luxuslakásaikban...) Lényeg, hogy alig lehetett visszatartani a gyereket, amikor hazafelé indultunk, akkor szabályos hisztirohamot kapott. Szép teljesítmény ez egy 16 hónapostól... Ott és akkor eldöntöttem, hogy soha nem fogom a hisztijét felvenni és soha nem fogja elérni a kívánt hatást, miszerint "anya és apa kapjon idegrohamot a hisztitől és végül legyen az amit én akarok..." Szép az elhatározás, kíváncsi vagyok, hogy fogjuk tudni kivitelezni.
Miután hazaértünk, szombat este megfőztem életem első tökfőzelékét, frissen gyalult tökből (én gyalultam!!!) és a gyerek végre emberi mennyiséget evett. Ami döbbenetes, hogy mindkét fiú ette a tökfőzeléket, pedig Apa kifejezetten utálta. Eddig... :-D
