Nos, hát - mint utóbb megtudtam - nem is olyan nagy baj, hogy nem mentünk el tegnap a Mini Zenedébe, mert rengetegen voltak. Ilyenkor előfordulhat, hogy itt vannak a nagyobb Rémek is (a 3 év körüli fiúk), akik jelenlétében hát khmmm... elég nehézkes megtartani a kisbabáknak szóló foglalkozást. Igazi generációs szakadék - mit szakadék, Marianna-árok - húzódik a másfél éves és a hároméves gyerekek között. Maszat Urat egyszer úgy kellett kiszednem O. (a személyiségi jogokat tiszteletben tartván csak kezdőbetűket írok) karmai közül, aki két kézzel fogta a gyerekem fejét és ütemesen verte a falba...
Mit tehet ilyen helyzetben a szülő? Legszívesebben levertem volna neki egyet, (bár a saját gyerekemet nem verem, másokét nagyon szívesen, ha kell... :-)) de hát ezt a szüleje jelenlétében nem lehet. Így csak nagyon határozottan rászóltam, megvígasztaltam a bömbölő gyerekemet és onnantól kezdve sasszemekkel figyeltem, hogy a kis briganti mikor kerül a gyerekemhez egy méternél közelebb...
Más:
Mit tehet az ember, ha a gyerek valahol a nagy rohanásban és kapkodásban, feltehetőleg a Kispesti Obi területén elhajította a sapkáját? azt a sapkát, amely számunkra a megtestesült ideális SAPKA volt, csupa nagy betűvel, amely nem csak jól nézett ki, de kényelmes is volt és anno mikor megvettük viszonylag olcsó is? Amelyben gyerekünk úgy nézett ki, mint a legfainabb baseball-játékos, a legvagányabb repper és az Oxfordi éltanulók szerencsés keveréke...
Könnyes búcsút veszek a sapkától és elindulok sapkanézőbe. Elvárásaink hatalmasak, kíváncsian várom a mezőnyt. Egyelőre ha eláll végre az eső, körbenézek az újpesti mozgóárusok standjainál...
