Nem is én lennék az, ha most 3 nappal a Horvátországba való indulásunk előtt nem betegedtem volna le... Mivel már bő 31 éve élek együtt magammal, ezen már nem is csodálkozom. Reggel elszédelegtem a dokihoz (naná, hogy egyik körzeti doki se rendelt, akikhez járok - valami hiba folytán amúgy két körzeti dokihoz is járok, egyhez a negyedik, egyhez a tizenötödik kerületbe...) Szóval a szokásos szöveg, hogy vírusfertőzés, szedjek Panadolt, C-vitamint, stb... (én persze a rohadék üzletek légkondijára gyanakszom, tegnap voltunk Tescoban, úgy nyomatták a légkondit, hogy kifelé menet már jégcsapok lógtak az orromból is... De hogy mi a büdös jó francnak kell ennyire lehűteni? Mennyi energiát és pénzt spórolnának meg, ha csak pár fokkal hűvösebbre hűtenék le az épületet, mint amennyi kint van...)
Tehát jól betáraztam mindenből, amit mondtak, köztük C-vitamin rágótablettából is. Kismiki persze első pillanatban rávetette magát, és kinevezte a mai nap kedvenc játékának. Suttyomban kiöntötte az egészet (szerencsére az ágyra) és szép tüchtig módon visszapakolt bele minden egyes szemet. Ezen felbuzdulva kaptam a fényképezőgépet (amit tegnap hoztunk haza a szervízből, mert Kismiki a vadonatúj optikát bedöngölte a homokozóba... 8000 Ft volt a tisztítása, sokat fog ez a gyerek még mosogatni, az ziher!!!) és gondoltam, megörökítem a következő akcióját, és letesztelem, mennyi ideig tud koncentrálni a nagy feladatra, vagy nem hagyja-e abba közben.
Itt rázza ki a dobozból a tablettákat:
Elkezdi szép lassan, szemenként visszapakolni:
Közben időnként pozíciót változtat, hogy ne legyen annyira unalmas, de bőszen koncentrál a feladatra, nem hagyja abba:
Úgy a 25. darabnál rájön, hogy egyszerre kettőt is a kezébe vehet (sajnos pont nem látszik a képen):
A 35-40. tabletta környékén kicsit lazul a koncentráció, hasra fekszik és lóbálja a lábát, de közben pakol tovább:
Látványosan fogynak a tabletták:
Ééééés az utolsó szem! (összesen 58 darabot kellett visszapakolnia, mert apával egyet-egyet már bevettünk)
És végül - ahogy azt kell is - szép rendesen a kupakot is visszatette!!! (a csavarásban egy kis közelharc után én segítettem neki. Azért kellett harcolni, mert azt hitte, el akarom tőle venni...)
A teszt alapján megállapítottam, hogy Kismiki másfél évesen már most sokkal rendszeretőbb és kitartóbb, mint én. Képes jó 10 percig koncentrálni egy feladat megoldására, szóval valószínűleg az elmúlt hetek anyagi károkozásai (fényképezőgép optika, szemüvegem tönkretétele) miatt kirótt büntetést (mosogatás) is ilyen lelkesen és precízen fogja végrehajtani, majd ha megtanul mosogatni, és feléri a mosogatót... :-)
