Mindig is mondtam a Férjnek, hogy mi lehetünk akármekkora ronda sikertelen lúzerek, csinálni kell egy szép gyereket, és jön a siker!
Erre a legjobb példa a szombatonkénti piacozás. Amíg gyerek nélül jártunk, csak egy voltunk az eladók számára az arctalan szürke tömegből (mondjuk ez így ilyen formában nem igaz, mert azért sokan megjegyezték ám a kofaasszonyok közül a jósvádájú férjemet...) de mióta gyerekkel járunk, és főleg mióta a gyerek már kommunikatív is, nagyjából olyan sikerünk van, mintha a teljes Umberto cirkusz vonulna fel elefántemberekkel és szakállas nőkkel az élen. Mindenki kedvesen éreklődik, mindenki mosolyog, az emberek meghatódnak, az árusok pontosabban mérnek, az aprót visszaadják, és néhányan még egy-egy apróságot is adnak a gyereknek. A szombatonkéni mérlegünk általában egy potya csemegeuborka, egy kis pogácsa és mandarin. Ezért cserébe az árusok pedig kapnak a gyerektől egy elbűvölő csorba mosolyt és egy kedves pápá-t... Hát kell ennél több? :-D
A képen gyerk látható egy augusztusi piacozás alkalmával, amikoris vadállati módon rávetette magát a vásárolt uborkára és paradicsomra. Az öreg nénik meg csak néztek, és elnevezték, csodagyereknek, mert hogy ők még nem láttak olyan gyereket, aki így szereti a zöldséget...
