4kerMami

1. a kapu
Hálisten mostanában egyre több játszóteret újítanak fel, és ennek keretében a játszótereket kerítéssel és zárható kapuval is ellátják. Ami persze nem véletlen, hiszen egy igazán forgalmas napon még a legsasszeműbb szülő is szem elől tévesztheti a gyerekét (nem is beszélve arról, ha beszélgetünk, mutogatjuk egymásnak az eladni kívánt kinőtt ruhácskákat, stb. mert ilyen is van ám!) így legalább megvan az a pici védelem, hogy mégsem megy ki és csatangol el a gyerek. De ne felejtkezzünk meg arról a (szerintem minimális) visszatartó erőről, amit a játszótér kapuja jelent a kutyatulajdonosok, a rongálók és a köztéri wc-t keresők számára. Mert azért mégiscsak ott egy kerítés és ott egy kapu, a jobb érzésű ember azért megtorpan és elgondolkodik, hogy talán nem kéne odaszar(nom)atnom a kutyát, stb. stb. Akiből meg hiányzik az effajta jóérzés, annak egy betonkerítés se lenne elegendő visszatartó erő... (ld. Aradi u. 3-7. előtti játszótér, amiről akkor szoktam le, amikor valami IGAZÁN tahernyák illető rendszeresen odaszart a közepén lévő bokrok közé, ahol egyébként a gyerekek előszeretettel bújócskáznak...)
Összefoglalván: a kapuval kapcsolatos egyetlen szabály, hogy mindig zárjuk vissza!
Abban a helyzetben, ha gyermekünk neadjisten éppen a kapunyitogatást tartja a kedvenc időtöltésének, mindig legyünk ott mellette, egyrészt azért, hogy az esetleges baleseteket megelőzzük (ujjbecsípés, eldőlés, sajátmaga fejbeverése, stb...), másrészt, ha valaki más is szeretné használni a kaput, meg lehet tanítani a gyereket hogy udvariasan kiengedje-beengedje a többieket, harmadrészt azért, mert tutiziher, hogy a játszótéren meg akad egy olyan gyerek, aki a kapun való kiszökdösést tekinti aznap a legjobb játéknak. Ilyenkor nem árt, ha szépen felügyeljük a folyamatokat...

2. Hozott játékok
Eddigi tapasztalataim szerint (melyeknek tárháza napról napra duzzad) a játszótérre levitt játékok a játszótérre való belépés pillanatától közösnek tekintendők. Ez egy hallgatólagos egyezmény a szülők között is. Nagyon jól tudjuk, hogy a gyerekünk abban a pillanatban elveszíti érdeklődését a saját játékai iránt, amint meglátja a másik labdáját/kismotorját/babakocsiját/stb.-stb.-jét... És ha az adott gyermek éppen nem játszik a játékával, azt más elveheti és játszhat vele, azért illik elkérni a szülőtől a játékot, de nem illik visszautasítani, hogy odaadjuk. Az viszont már egy más tészta, ha a gyerekünk úgy akarja megkaparintani a játékot, hogy azzal éppen játszik a jogos tulaj. Ilyenkor sajnos nevelni kell, mindkét oldalon: a tulajnak azt, hogy adja oda a játékát másoknak is, és ne legyen önző (bár tök felesleges, gondolom ezt mondták annak idején nekünk is, oszt mi maradt belőle:-)), a követelőnek meg azt, hogy nem nyúlja le mástól a játékát (bár tök felesleges, gondolom ezt mondták annak idején nekünk is, oszt mi maradt belőle:-)). Bevallom őszintén, én azért titokban örültem, amikor a kisfiam elkezdett a játszótéren keménykedni, és el-elvenni másoktól a játékot, mert sokáig olyan kis anyámasszony katonája volt... Szóval a játékokon való marakodás mindig nagyon jó alkalmat ad arra, hogy a gyerekeket így-úgy illemszabályokra neveljük, aztán a nagy marakodás végén hogy ki jön ki győztesen a dologból, az mindig a szituációtól függ... (meg hogy melyik anyuka a harcosab... :-D) Egyetlen kivétel lehet talán a nagy megosztósdiból, ha van lenn pici csecsemő, az ő játékai tabut jelentenek az összes szurtos kezű kisgyerek számára. Gondolom egyetlen anyuka sem osztja meg szívesen ezeket a játékokat, amiket a kisbaba még a szájába vesz, rágcsál stb. 
A játékokkal kapcsolatban nagyon fontos szabály, hogy a játszótérre csak olyan játékot vigyünk, amit nem sajnálunk másoktól! Semmi drága, értékes, csicsás, sérülékeny bizbaszt ne vigyünk le, mert annak biztos nem lesz jó vége...

3. Evés
Szinte magától értetődő, és nem is csodálkozunk rajta, hogy ha az egyik gyerek eszik vagy iszik, akkor egy csomóan körbeállják és elkezdődik a kunyerálgatás. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a szülők megkérdezése nélkül NE adjunk egy gyereknek se enni, mert nem tudhatjuk, hogy nem érzékeny-e, allegiás-e valamire, de azt sem tudhatjuk, hogy a szülei nem valamilyen elvek vagy diéta szerint etetik-e a gyereket (pl. csak biokaja, vagy cukormentes ételek, esetleg vegetáriánusok, stb.) És ezután jön a másik kérdés: mennyit adjunk a másik gyerek(ek)nek? Hiszen nem azért hoztunk le ennivalót, hogy megetessük a játszótér összes gyerekét. Szerintem az a helyes megoldás, ha adunk a másik gyereknek is pár falatot, de aztán megmondjuk neki, hogy a többi már bizony a mi gyerekünk uzsonnája. Feltehetően az ő anyukája is hozott le valamit, ami  meg az ő uzsonnája. Vagy ha nem olyan típusú az étel, hogy osztogatni lehessen, akkor inkább vonuljunk félre, vagy tegyük el későbbre az ételt, aztán titokban lehet folytatni az evést, ha már a többiek nem látják. Persze azért itt is fontos, hogy ha a mi gyerekünk kunyerál, akkor ne nagyon hagyjuk, ha látjuk a másik anyukán, hogy neki ez kellemetlen, vagy nem akar többet adni, mert nem marad nekik. Ilyenkor szépen magyarázzuk el a gyerkőcünknek, hogy az bizony a Pistike/Gizike uzsonnája, és mi is hoztunk, együk azt. Én általában félrevonulok a játszótéren, ha evésre kerül sor, ezzel elkerülve a kínos szituációkat, de megesett már, hogy nagyon szívesen adtam más gyerekeknek is, amikor pl. egy batár nagy sajtos croissant-t el tudtam közöttük osztani.

4. szoptatás
Én a magam részéről mindig és mindenhol a szoptatás pártján állok. Számomra nincs szebb látvány egy éppen a kisdedet szoptató édesanyánál, akárhol is teszi ezt, legyen az étterem, bevásárló központ, park vagy játszótér. Ha egy kisbabára/kisgyerekre a játszótéren jön rá, hogy szopizzon, akkor az a legtermészetesebb, hogy az anyja megszoptatja, nincs mese. Hallunk persze lépten-nyomon olyan véleményeket, hogy egyesek szerint gusztustalan látvány, meg hogy miért nem lehet előre lefejt tejet adni nyilvános helyen a gyereknek, stb. Nos, aki szerint a szoptatás gusztustalan látvány, annak azt üzenném, hogy valószínűleg amikor ő mondjuk jóízűen nyomja bele a fejébe a cigánypecsenyét sült krumplival, vagy a tv előtt zabálja a chips-et és dönti magába a sört, miközben a tökét vakargatja, az valószínűleg tényleg gusztustalan látvány lehet. Aki szerint meg lefejt tejet kell adni a kisbabának cumisüvegből, annak meg azt üzenném, hogy majd fogok azzal szarakodni, hogy lefejjem, üveget fertőtlenítsek, eltegyem a tejet, kimossam a fejőt, stb. stb. a kb. ezer másik tennivalóm mellett... Amikor szimplán megtehetem bárhol és bármikor, hogy előkapom a cicit és megetetem a gyerekemet, finom, friss, meleg anyatejjel, nem állott, nem kihűlt, nem megváltozott ízű anyatejjel. Amúgy meg nem is minden kisbaba fogadja el a cumisüveg cumiját, de nyilván akik ilyen véleményeket hangoztatnak, azok ezzel nincsenek tisztában... Annak idején én sose türtőztettem magam, ha valakinek ez nem tetszik, nem kell odanézni. (És persze ha nem szoptatnám meg a gyerekemet és éhesen üvöltene, akkor meg az zavarná őket...) Persze ez nem azt jelenti, hogy hivalkodóan, direkt beletoltam volna a kebleimet a járókelők arcába, lehet a gyereket nagyon szolidan is szoptatni, úgy, hogy nem is látszik semmi, ami esetleg a közönséget irritálhatná (neadjisten egy mellbimbó... vagy a bimbóudvar széléből egy kis darab!!! Szodoma és Gomorrra!) Én is olvastam annak idején a nagy port kavart cikket a porontyon, miszerint egy nem éppen esztétikus küllemű (állítólag egy kövér, zsíros hajú, szétfolyó mellű) anyuka szoptatta a gyerekét rendszeresen a játszótéren, és ezért az apukák elmaradoztak a játszótérről, stb. Hát micsoda álszent hozzáállás ez, már ne tessenek haragudni! Teljes mellszélességgel kiállunk a szoptatás mellett, feltéve ha az anyuka dekoratív és úgy néz ki, mint Pamela Anderson? Ha meg rasnya, akkor ne szoptasson, mert nem esztétikus? Nos nekem az a véleményem, hogy a szoptatás a kisbaba érdekében történik, ezzel mindenkinek tisztában kéne lennie, és nem azért, hogy az illető nő, vagy asszonyság a melleit mutogassa. Felőlem akár a havasi jeti is szoptathatja a gyerekét mellettem a játszótéren, ha a gyereke érdekét ez szolgálja. Pont.