Ma festettem, méghozzá nem is akármit...
Úgy történt az eset, hogy pár nappal ezelőtt találkoztam egy csajszival, aki a házunk másik tömbjében lakik, és aki elújságolta nekem, hogy a lépcsőházukban gyanús köszörűsök jártak. Bizonyos ajtókat megjelölgettek és azóta történt két betörés is. Egy-két napra el is feledtem ezt az esetet, volt százmillió egyéb dolgom, de ma ismét szóba került a téma, és a biztonság kedvéért, amikor hazajöttem Kismikivel a sétából, megnéztem a csengőnk mellett a falat. Meglepetésemre egy apró vonalkát húztak a csengőnk mellé. Az egész emeleten 10 lakás van, abból kettő mellé húztak ilyen kis vonalat. Gondolkoztunk, mit csináljunk vele, végül úgy döntött a családi kupaktanács (Kismiki helyett én szavaztam) hogy eltüntetjük. Először nekiestünk radírral, de kiderült, hogy a mocsadékok nem ceruzával, hanem fekete filccel jelölték meg a falat... Férj irodai hibajavítót keresett (először szőlőzsírral akarta lekenni, erről sikeresen lebeszéltem...), de az nincs itthon, pedig emlékszem rá, hogy még valamelyik ex-munkahelyemről elhoztam egyet. Nyilván ott van, ahol a többi szőrén-szálán nyomaveszett tárgy a lakásunkban...
Ekkor eszembe jutott, hogy még úgy fél évvel ezelőtt egy Lidl-beli vásárlásunkkor valami őrület vett rajtam erőt és (mivel úgy gondoltam, hogy biztos lesz valamikor némi szabadidőm, MUHAHAHA...) bevásároltam mindenféle alkotóeszközből. Vettem ceruzakészletet, tankönyvet, hogy hogy kell kötni (ja, fasza a könyv, csak éppen a kötés legalapvetőbb mozzanata hiányzik belőle, hogy hogy kezdjem el...) színespapírokat valamint egy komplett ecsetkészletet palettával és két csomag festéket (az egyik akvarell, a másik akrilfesték. A változatosság kedvéért...) Így gyorsan előkaptam a festékkészletet és az ecseteket, kivettem a 2-es méretű ecsetet meg a fehér akril festéket (először a vízfestékkel próbálkoztam, de az nem fedte le egyáltalán a fekete vonalat - hogy rohadna le a kezük, vagy nőjön be az orruk lika, amelyik szimpatikusabb..) és lefestettem a rohadt vonalat. Nagyon nehezen fedte be még a sűrű akrilfesték is, hagyom száradni, és majd holnap még húzok rajta párat, valamint eldolgozom a széleket, hogy ne látszódjon az utólagos festés. Hát soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen alkalom miatt kell majd először kibontanom a művészi alkotásokra szánt festőkészletemet (amely művészi alkotásokat valószínűleg csak nyögdíjas koromban fogom tudni létrehozni...). Ha nem lennék olyan fáradt és enervált, amilyen vagyok, biztos írnék egy pikírt hangvételű kis levelet a barmoknak és kitenném a lépcsőházban, hátha járnak még errefelé...
