Természetesen előző bejegyzésem estéjén nem volt lelkierőm orrot szívni, azzal hitegetve magam, hogy milyen sokat fújt orrot aznap a gyerk. Másnap persze heveny lelkiismeretfurdalásom lett, így eldöntöttem, ha törik-ha szakad, lesz szívás. (hát szívtunk is nagyot...)…