Természetesen előző bejegyzésem estéjén nem volt lelkierőm orrot szívni, azzal hitegetve magam, hogy milyen sokat fújt orrot aznap a gyerk. Másnap persze heveny lelkiismeretfurdalásom lett, így eldöntöttem, ha törik-ha szakad, lesz szívás. (hát szívtunk is nagyot...) Megkönnyítette némiképp a dolgot, hogy Kismiki valamiért egész nap nem akart orrot fújni, így valóban indokoltnak láttam a beavatkozást.
Az orrszívás és az esti beavatkozások műveletét apával előre gondosan megkoreografáltuk. Kezdésképpen fürdetés, utána körömvágás a lábujjacskákon, amit gyerek heves hisztérikus ellenkezéssel fogadott, így nem volt könnyű véghezvinni a tervet, pedig apa igyekezett lefogni, de ilyenkor iszonytató erők és energiák vannak benne. Negyed óra alatt sikerült a körömvágás, hálistennek nem szúrtam bele a gyerekbe a kisollóval, pedig úgy pörgött, mit a rotációs kapa... Ezután negyed óra vigasztalás, majd hajszárítás, mert persze csatakosra izzadta magát. Ezután aljas orv-szülő módjára befújtam mindkét orrlikába 2-2 adag Nasivin Sanft-ot, amit szintén heves ellenkezéssel fogadott és teljesen megsértődött. Tíz perc ölelgetés-simizés-vigasztalgatás után elkészítettem az esti tejét, amibe persze belekevertem a szokásos dolgokat: Cebion-csepp, Fenistil-csepp, Normaflore ampulla fele, Calcimusc (itt említeném meg, hogy ki az a barom, aki úgy gondolja, hogy üvegampullában kell forgalomba hozni a Calcimusc-ot?... Két réteg konyharuhán keresztül is képes volt átdöfni az ujjamat az üveg... viszont helyes kis IKEÁS ragtapaszom kárpótolt a sebesülésért... :-D), és mivel tudtam, hogy nagy-nagy hiszti lesz még ma este, egy adag Nurofen szuszpenziót is tettem a tejbe.
Ezután jött a horror, már a porszívó elővételekor hozzám bújt a gyerk és nyüszögött, mint egy elárvult kismacska. A fokozatosság elvét betartva először én megmutattam magamon az orrszívást, utána megkértem, hogy ő tegye az orromhoz a szívókát. Ezt örömmel megtette. Amikor azt mondtam neki, hogy most a sajátjához, akkor is az enyémhez tette... Van esze a kis klampónak! :-D De sajnos ezután ismét következett a visításos-halálfélelmes-pörgős-forgós-rúgkapálós orrszívás, ami egyébként állati hatásos volt, még oda sem dugtam szinte az orrához, máris szívta az anyagot - ami nagyon jól fellazult, köszönhetően a 20 perccel korábban bespricckolt Nasivin Sanft-nak. Amikor éppen hozzá tudtam illeszteni az egyébként mindig más ponton lévő és egy üstökös sebességével helyet változtató orrocskához a szívókát, akkor nagyon sok agyag kijött. Sajnos éppen amikor hozzáláttunk a második orrlyukacskához is, a porszívónk egy gyenge hörrenéssel kilehelte a lelkét, és nem indult be többet. A teteje tűzforró volt, nem tudom miért melegedett így túl, de ezennel az orrszívásnak lőttek egy időre... Nem örülök neki, éppen, amikor sikerült végre kellő erőt gyűjtenem ehhez a horrorhoz... No mindegy, sürgősen megszereltetjük. Addig viszont dzsuva lesz a lakásban és takony lesz az orrocskában... :-(
Arra viszont jó volt ez az alkalom, hogy lássam, azért nem egy elveszett kiscsávó a gyerk, hiszen minden egyes alkalommal úgy küzd, mint az oroszlán. Előre félek a jövő héttől, akkor ugyanis fütyivizit lesz. No ha ott is így fog küzdeni, akkor egyrészt tökre leéget a doktor előtt, másrészt nem lehet majd alaposan megvizsgálni a fütyijét...
És arra is jó volt ez az alkalom, hogy rájöjjek, hogy az orrszívás előtt 20 perccel beadott Nasivin Sanft csodákat művel.
