Mióta megvan a gyerek, a magamnak szóló ruhavásárlásaim száma egyre jobban konvergál a nullához. Nem így a gyerekruha vásárlásoké!
Annak idején képes voltam kazalnyi gyerekruhát megvásárolni még a legvadabb helyekről is, mint például a Ruhafalva.hu (azért a legvadabb, mert képes komoly függőséget okozni...). Íme a történetem:
"Helló, Janka vagyok, ex-Ruhafalva-függő"
"Helló Janka!"
"Azért vagyok itt, hogy elmondjam leszokásom történetét, hátha ezzel példát mutathatok az itt megjelent súlyos Ruhafalva-függőségben szenvedőknek.
Az egész csak egy kis nézegetéssel kezdődött. Nem is gondoltam, hogy ebből bármi rossz lehet. Először csak nézegettem a sok, édes hímzett, mintás kis gyerekruhácskát, direkt nem is regisztráltam, tudtam, hogy csak nézelődni jöttem ide. Aztán egyszer csak valami nagyon határozott, megmagyarázhatatlan erő odavonzotta az egeremet a "Regisztrálok" menüpontra. Bejelöltem egy kis trikót. Aztán még egyet. Úgy gondoltam, ebből még nem lehet probléma. Az első rendelésem pár nap múlva megérkezett, minden a legtökéletesebb rendben volt, az árusok nagyon rendesek, szimpatikusak voltak. Egyre jobban vonzott ez a világ, a gyönyörű gyerekruhácskák, szinte álló nap ezeket az oldalakat böngésztem, még a kislányruhákat is lelkesen tanulmányoztam, pedig nincs is lányom... Hamar vészes függőség alakult ki, tucatszámra kezdtem rendelni a ruhákat, a postás már mindennapos vendég volt nálunk... Minden egyes alkalommal, amikor kinyitottam a csomagokat megbizsergetett a kis ruhácskák frissen mosott, öblítőillata... Hálistennek a férjem hamar észrevette komoly függőségem jeleit, és még időben beíratott egy rehabilitációs kezelésre, ahol elég hamar kigyógyítottak a ruhafalva-függőségből, és büszkén állíthatom, hogy immáron majd egy éve tiszta vagyok!"
A rehabilitációs kezelés tapasztalatai alapján mondhatom, hogy van egy bizonyos ruhamennyiség, amit elbír egy gyerek. Annál többet már nem lehet ráadni. Vagy csak úgy, hogy minden ruhát egyszer-kétszer adunk rá, aztán kinövi a gyerek,mi meg szívhatjuk a fogunkat, hogy ezt sem tudtuk még ráadni, meg ezt sem... A legrosszabb az volt, amikor előre megvettem a nyárra a kis pólókat és napozókat, és egész nyáron szar idő volt, állandóan esett az eső, alig lehetett pár napot kiszúrni, amikor strandra mehettünk. A kis ruhácskák fele érintetlenül maradt benn a szekrényben. Jövőre már nem lesz jó egyik sem...
Naszóval, hogy visszakanyarodjak a címhez, közeleg a gyerk második születésnapja, ami nagy szerencsésen egybeesik a januári-februári tél végi (persze még korántsincs vége a télnek) mega-giga-kolosszális leárazásokkal. Ebből az alkalomból hagytam a csudába az összes internetes áruházat, és ellátogattunk a Tescoba, ahol fantasztikusan édes kis ruhácskákat vettem szinte bagóért a gyerknek. És tapasztalataimból okulva egy hajszálnyival nagyobbakat, mint a mostani mérete, így a hosszú ujjú felsőket és a pulóvert még a következő őszön és télen is fogja tudni hordani. Ha siettek, még ti is találhattok ilyen "édibédi-tündibündi" übercukker halálfejes kis cuccokat!
