Gyerök mostanában elégé válogatós lett. Nagy csalódás ez azután, hogy annak idején (8-10 hónaposan, egyévesen) akár 3 dl-nyi összeturmixolt főzeléket is benyomott egy étkezés alkalmával... vagy reggelente hatalmas adagokat termelt be a tejpépből... mostanában meg el-elnyammog pár falat szendvicsen, de azon is úgy, hogy a végén eldobja a kenyeret, és csak a felvágottat és a paradicsomot eszi meg. Vagy pár kanál után megun minden ételt, és undorodó fejjel löki el a kanalat...
Az első nagy releváció akkor történt, amikor rádöbbentem, hogy - velem ellentétben - Kismiki SZERETI a gyümölcsöt. Azóta mindennap hámozok és feldarabolok neki egy-egy körtét vagy barackot, (a banánt 18 hónapos kora óta nem szereti...), és az IKEÁ-ban vásárolt kis békás tálacskában tálalom neki a TV-állványon - még mielőtt bárki felhorkanna, a TV-állvány pont ideális magasságban van, gyakorlatilag ott állóbüfézik a gyerek. Még az áfonyát is nagy előszeretettel tömte magába, amikor szezonja volt (de az áfonyás kaki, az aztán nem semmi!!!) Végülis lényeg a lényeg, hogy ha semmit nem eszik meg a gyerek, csak a gyümölcsöt, már nem fog éhezni...
Viszont... valamelyik nap, az itthon felhalmozódott zöldségek felhasználása végett elterveztem, hogy készítek egy jó kis tárkonyos ragulevest (persze előtte hetekig rendeltem a kaját, de elhatároztam, hogy jó anya és jó feleség leszek, és főzni dogok...). Ehhez már csak egy 20-25 dekányi sertéscombot kellett vennem - természetesen pulykahúsból szokás csinálni, de kicsit unom már a szárnyasokat, egész egyszerűen megkívántam a sertéshúst, mea culpa... és este 8-kor neki is álltam megvalósítani tervemet.
Maga a leves nem volt bonyolult (hagyma kis kockákra vág, olívaolajon üvegesre párol, rá az apró kockákra vágott hús, ezzel együtt pirít, aztán felönt vízzel, só, bors, rengeteg tárkony és zöld petrezselyem, főzni a húst az idők végezetlenségéig, amíg félig megpuhul, ekkor hozzáadni a felrdarabolt, karikázott-kozkázott-dodekaéderezett - ki-ki ízlése szerint - leveszöldséget, együtt főzni, míg a zöldség már majdnem puha, ekkor hozzáadni a kisebb darabokra vágott kumplit, és együtt készre főzni, amíg a krumpli meg nem puhul. Ja, meg persze 1-2 gerezd fokhagyma a leveszöldséggel együtt, a "ma este úgyse smacizunk senkivel" életérzés jegyében... Tálaláskor mindenki annyi tejfölt és citromlevet tesz bele, amennyi neki tetszik.) Nos, én a gyerek adagját jól megtejfölöztem, és egy röpke imával az ajkaimon, hogy legalább pár kanállal egyen belőle, bepróbálkoztam vele... és őszinte döbbent meglepődésemre (van ilyen kifejezés?) a gyerek szinte az egész tál levest befalta, egy jó darab beleáztatott kenyérrel egyetemben. Hát ma sem fog éhen halni, az tutkó!
