Itt van az ősz, itt van újra, szép, mint mindig énnekem - még itt, Újpesten, a tízemeletes házak rengetegében is... Nem lesz most semmiféle emelkedett fejtegetés arról, hogy mennyire szeretem, amikor az őszi lombok, mintegy púderként leperegnek a fűre, betonra, ezzel elfedve az utca minden hibáját, repedését, szemetjét, és mint egy gyönyörűséges aranyló szőnyeg, szinte egy fénylő templommá varázsolják az amúgy teljesen hétköznapi ucákat és tereket. Most egész egyszerűen csak idehalmozok pár képet, amit tegnap és ma gyereksétáltatás közben lőttem, szóval aki unja ezt az őszi falevelek témát, az nyugodtan ugorgyon, ahogy Pósalaki bácsi mondaná. Mindenesetre megdöbbentem, mert az Újpesten eddig eltöltött öt évem alatt sohasem tűnt fel, hogy ősszel milyen szép is tud lenni a lakótelep. (Főleg végre-végre-végre a választási plakátok nélkül...) Sok kép lesz, kössük fel az alsógatyót!
