Nos, az eset úgy történt, hogy rájöttem, csak akkor tudok otthon tisztességesen dolgozni, ha Kismikit a délelőtt folyamán lefárasztom. Mivel még nem éri fel a mosogatót és a porszívó is túl nagy neki, sajnos másképp kellett ezt megoldanom. Így hát felkerekedtünk, és elmentünk egy jó kis havas-latyakos sétára. Mivel a gyerek genetikai anyagában túltengenenek a nagyanyai gének (mindkét oldalról), ezért egy öszvér makacsságával kitartóan ragaszkodott ahhoz, hogy vigyük a kis műanyag motorját is (amit a Tescoban vadásztunk...) Szóval miután ráadtam az überkirály téli overállgatyáját (erről majd írok egy teljes bejegyzést) majd az überkirály hótaposóját (erről nem írok külön bejegyzést, csak itt egy megjegyzést: amint leesett ez a bazi nagy hó, elkezdtem rohangálni mint az a bizonyos fejetlen csirke, hogy bébihótaposót vegyek. Két lehetőség volt: vagy veszek valami méregdrága 8-9 ezer forintosat, aminek a kifizetése fizikai fájdalmakat és álmatlan éjszakákat okozott volna, vagy addig kutatok, amíg nem találok valami olcsót, de addig vége lesz a télnek. Végül találtam a Decathlon kínálatában egy viszonylag tűrhető árú hótaposót, ki is autóztunk a legközelebbi üzletbe, de persze hiánycikk volt. Azt ajánlgatták, hogy hívogassuk őket folyamatosan, mert nem tudják megmondani mikor lesz. Hát a f***m hívogatja őket... A három csillag helyére mindenki azt gondolhat amit akar, de előre megmondom, hogy nem trágár kifejezés középső betűit takarják... és nem is biztos hogy 3 karaktert. Szóval rossz az, aki rosszra gondol... tehát a Decathlon se jött be. Iszonyatos szerencsémnek tudható be, ahogy a múlt csütörtöki próbálkozásaim az újpesti sztk szemészetén kudarcba fulladtak, mivel a doktor másfél órát késett a rendeléséről, szóval villamossal mentem haza, és egy hirtelen ötlettől vezérelve leszálltam Újpest-Központon, bementem az Újpesti Áruházba - mely nemrég jelentős kínai jelleget öltött...- és nemcsak magamnak vettem egy bélelt csizmát, hanem a gyereknek is találtam 22-es bélelt, vízlepergetős, hiperszuper hótaposót 3000 forintért!!! Szóval az Újpesti Áruház királyság, annak ellenére, hogy a liftjük idestova 9 azaz KILENC hónapja nem üzemel... )
Nos, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, beöltöztettem a gyereket sarkkutatónak, felszereltem a harci járgányával és elindultunk sétálni. Döbbenettel tapasztaltam, hogy kiválóan tudja magát hajtani a kismotoron a lánctalpas hótaposójában, de amikor már túl fárasztó, simán leszáll róla, és jön gyalog... persze ilyenkor én cipelem a kis motorját. De annak idején többek között ezt is vállaltam... egy jó kis körséta és egy rövidebb játszóterezés után (mivel a játszótéren ilyen időben Kismiki az égegyadta világon semmit nem tud csinálni a tíbláboláson kívül...) elértünk a CBA-ig és Julis sütödééig. Ott vagy negyed órán keresztül elszórakoztatta magát az automatikus ajtóval, ami persze párszor rácsukódott, majd szexi mosollyal bűvölte Julist, akinél még mindig fantasztikus süteményeket lehet kapni, vettem is volna valamit, ha egy peták is lett volna nálam.... Julis mögött található egy domb, aminek nyáron igazából nem láttam semmiféle funkcióját azon kívül, hogy a tesitagozatos általános iskolásokat elzárja a külvilágtól, de most már tudom, hogy ezt a dombot a jóisten is szánkódombnak teremtette... Mivel nálunk épp nem volt szánkó, Kismiki azzal szórakozott, hogy le-föl rohangáltunk a dombon. Ez igazából irtó rendes tőle, mert hosszú-hosszú ideje nem mozogtam összefüggően ennyit. Éppen szánkózott egy 5-7 éves forma kislány az apukájával. Kismiki természetesen elkezdte tanulmányozni a szánkót, és a kislány apukája irtó kedvesen fölajánlotta, hogy ráülhetünk és kipróbálhatjuk. Először szabadkoztam, hogy ehhez még túl kicsi, meg különben is, én meg túl öreg vagyok az ilyenhez, de végül feladtam, és lecsúsztunk... Mivel utoljára kb. 16 éve szánkóztam, így nekem halálfélelmem volt csúszás közben, de feltaláltam magam és a talpammal fékeztem magunkat, viszont Kismiki úgy élvezte, hogy a kacagása betöltötte az egész lakótelepet! Ekkor teljesen megadtam magam, és még csúsztunk vagy három-négyet. A kislány apukája felajánlotta, hogy mialatt csúszunk, fogja a táskámat... (gyorsan végigpörgettem, hogy mi van a táskában, végül arra jutottam, ha bármit is el akar lopni belőle, azzal csak veszíthet, én viszont nyerek... ) A harmadik csúszásnál mondjuk kicsit elveszítettem az önkontrollomat és én kapaszkodtam a gyerekbe, ahelyett, hogy fogtam volna, de ettől a kis malőrtől eltekintve még élveztem is a dolgot. A kislány kijelentette, hogy vennem kéne egy szánkót a gyereknek. Biztos kiakadt azon, hogy mi használjuk az övét... Ezután mire hazaértünk a gyerek már hullafáradt volt, megitta a kis kakaóját és húzta a lóbőrt vagy délután ötig. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az idei tél egyik legszebb napja volt ez (kivéve a csajos gyereknélküli hétvégét, amiről majd írok bővebben), köszönöm kedves önzetlen apuka, hogy használhattuk a szánkót! Mondjuk vártam volna a végén egy cetlin egy telefonszámot, vagy valami ilyesmi, de hát ezeken az időkön én ugyebár már túlvagyok... eh-eh-eh...
