Amióta megpróbálom a gyereket kicsit szocializálni, és ennek egyik eszköze a játszótérre járás, egyre többször vetődnek fel bennem a játszótéri viselkedéssel kapcsolatos kérdések. Mint ahogy az emberi közösségben való létnek, a játszótéri közösségben való létnek is vannak bonyolult, összetett szabályai. Persze a játszótéri etikettnek is több vetülete van. Az egyik ilyen a játszótéren való bagózás, szemetelés, kutyaszaratás témaköre. Ez nálam az igazi tahóság kategóriába tartozik. Most ezeket az eseteket vesézem ki.
Az igazi tahóság: a dohányzás
Nos, most megpróbálom levetkőzni zsigeri nemdohányos énemet, és mindenféle előítélet és érzelem nélkül nyilatkozni a játszótéri dohányzásról: abba, ha valaki otthon dohányzik, és ezzel mérgezi a saját egészségét és a saját gyerekének az egészségét, sajnos nincs beleszólásunk. De ha mindezt egy közösségben teszi, ahol sok nemdohányzó szülő és garantáltan nemdohányzó gyerekek vannak (legalábbis merem remélni...) azt én igenis elítélem, és úgy veszem észre, hogy a nagy többség, még a dohányosok nagy többsége is elítéli. Főleg, ha erre még engedélyt sem kérnek a többiektől, bár ezt én személy szerint úgysem adnám meg. (és ehhez még az is hozzátesz, ha elhajigálja csikket...) Fel kéne már fogni, hogy a közösség nagyobb részét zavarja a dohányfüst, és miután már évtizedek óta orvosi kutatások ezrei mutatják ki a dohányzás és a passzív dohányzás veszélyeit, ennek kitenni a gyerekeket számomra az egyes számú igazi tahóság a játszótéren.
Az igazi tahóság: a szemetelés
Nem vagyok az a karótnyelt, tüchtig tisztaságmániás minta-anya. (egyszóval: Brie Van de Kamp...) De mint ahogy a saját lakásomban sem szemetelek - a gyerekem szobájában meg pláne nem, úgy nem szemetelek a játszótéren sem. A játszótér egy olyan terület, amelyen a gyerekeink, kisgyermekeink biztonságos körülmények között játszhatnak, ami egy kicsit el van szeparálva a dzsuvás utcáktól, a járdákon lévő mocsoktól, ahol úgy érzi a szülő, hogy a gyereke nyugodtam mászkálhat négykézláb, fetrenghet a földön - mert igaz, hogy homokos lesz, vagy sáros lesz a ruhája, de legalább nem nyúl bele mindenféle banánhéjba, kajamaradékba, taknyos zsebkendőbe, satöbbi... A játszótereken általában nem egy szemetes is van, ahova mindezeket szépen el lehet helyezni (megjegyzem, az utcán is, szóval ott se kéne elhajigálni...) Sajnos éppen az utóbbi napokban találtam az Aradi utcai játszótéren egy szaros pelenkát szépen elhelyezve egy bokor ágai közé - gondolom nyilvánvaló, hogy nem a tulajdonosa tette oda... És persze az eldobált cigarettacsikkeket és szotyolahéjakat sem pöttöm gyerekeink helyezik el random módon a játszóterek különböző pontjain...
Az igazi tahóság: a kutyaszaratás
Hát ez az, amire szavakat se találok... ez közegyezményesen, mindenféle szubjektumtól mentesen a brutál-tahóság kategóriába sorolandó, ha tehetném, azonnali kézlevágással és felnégyeléssel büntetném. Sajnos a már említett Aradi utcai (amúgy az egyik kedvenc) játszótéren nyúlt már majdnem kutyakakiba a gyerek, ami azért is döbbenetes, mert pont az ilyenek elkerülése miatt végig kerítés van a játszótér körül... ezek szerint valaki vagy bent sétáltatta a kutyáját, vagy behajította a kerítésen, és hagyta hogy ott csatangoljon a kutya... csak merem remélni, hogy az ő gyereke nem nyúl majd bele...
A sorozat folytatásában kivesézzük a gyerekek és a szülők viselkedését a játszótéren. No, ebben a témában aztán van mazsolázgatnivaló!
Ui.: ha valaki tudja, hogyan lehet a képeket méretezni és szerkeszteni a blog.hu-n, kérem, ossza meg velem a tapasztalatait!