HTML

HTML

4kerMami

4. kerületi anya hányattatásai, víg és kevésbé víg napjai

Friss topikok

  • nénike: A Kaland Katlan elérhetőségei honnan vannak? Szeretném őket elérni, de nem veszik fel a telefont. (2013.09.17. 15:17) Egy tökéletes nap - Királyrét
  • ujpestimami: Annyira büszkék voltunk a gyerekre, amikor elkezdte használni a DVD-lejátszót, hogy teljesen elfel... (2011.03.11. 00:36) Napi kínzó kérdés : CD-k
  • mumoo's: Nagy örömmel olvastam ezt a bejegyzést. :) (2011.02.27. 23:02) Test-kép-zavar-ok
  • jatszoterkereso.hu: @ujpestimami: Kapni nem lehet, csinálni kell :) Szó sem volt semmilyen táborról :D Szerintem nálu... (2011.01.13. 22:52) Gyógyszerek és kezelés a torokgyulladásra
  • jatszoterkereso.hu: Jujj... a Gábor Ignác az tényleg kiment a fejemből, de javítom majd... Az oldal teljesítményét is ... (2010.12.14. 00:03) Mikulás

Linkblog

Tesco ruhák forever

2011.01.16. 11:20 ujpestimami

Mióta megvan a gyerek, a magamnak szóló ruhavásárlásaim száma egyre jobban konvergál a nullához. Nem így a gyerekruha vásárlásoké! 

Annak idején képes voltam kazalnyi gyerekruhát megvásárolni még a legvadabb helyekről is, mint például a Ruhafalva.hu (azért a legvadabb, mert képes komoly függőséget okozni...). Íme a történetem: 

"Helló, Janka vagyok, ex-Ruhafalva-függő"

"Helló Janka!"

"Azért vagyok itt, hogy elmondjam leszokásom történetét, hátha ezzel példát mutathatok az itt megjelent súlyos Ruhafalva-függőségben szenvedőknek.

Az egész csak egy kis nézegetéssel kezdődött. Nem is gondoltam, hogy ebből bármi rossz lehet. Először csak nézegettem a sok, édes hímzett, mintás kis gyerekruhácskát, direkt nem is regisztráltam, tudtam, hogy csak nézelődni jöttem ide. Aztán egyszer csak valami nagyon határozott, megmagyarázhatatlan erő odavonzotta az egeremet a "Regisztrálok" menüpontra. Bejelöltem egy kis trikót. Aztán még egyet. Úgy gondoltam, ebből még nem lehet probléma. Az első rendelésem pár nap múlva megérkezett, minden a legtökéletesebb rendben volt, az árusok nagyon rendesek, szimpatikusak voltak. Egyre jobban vonzott ez a világ, a gyönyörű gyerekruhácskák, szinte álló nap ezeket az oldalakat böngésztem, még a kislányruhákat is lelkesen tanulmányoztam, pedig nincs is lányom... Hamar vészes függőség alakult ki, tucatszámra kezdtem rendelni a ruhákat, a postás már mindennapos vendég volt nálunk... Minden egyes alkalommal, amikor kinyitottam a csomagokat megbizsergetett a kis ruhácskák frissen mosott, öblítőillata...  Hálistennek a férjem hamar észrevette komoly függőségem jeleit, és még időben beíratott egy rehabilitációs kezelésre, ahol elég hamar kigyógyítottak a ruhafalva-függőségből, és büszkén állíthatom, hogy immáron majd egy éve tiszta vagyok!"

A rehabilitációs kezelés tapasztalatai alapján mondhatom, hogy van egy bizonyos ruhamennyiség, amit elbír egy gyerek. Annál többet már nem lehet ráadni. Vagy csak úgy, hogy minden ruhát egyszer-kétszer adunk rá, aztán kinövi a gyerek,mi meg szívhatjuk a fogunkat, hogy ezt sem tudtuk még ráadni, meg ezt sem... A legrosszabb az volt, amikor előre megvettem a nyárra a kis pólókat és napozókat, és egész nyáron szar idő volt, állandóan esett az eső, alig lehetett pár napot kiszúrni, amikor strandra mehettünk. A kis ruhácskák fele érintetlenül maradt benn a szekrényben. Jövőre már nem lesz jó egyik sem...

Naszóval, hogy visszakanyarodjak a címhez, közeleg a gyerk második születésnapja, ami nagy szerencsésen egybeesik a januári-februári tél végi (persze még korántsincs vége a télnek) mega-giga-kolosszális leárazásokkal. Ebből az alkalomból hagytam a csudába az összes internetes áruházat, és ellátogattunk a Tescoba, ahol fantasztikusan édes kis ruhácskákat vettem szinte bagóért a gyerknek. És tapasztalataimból okulva egy hajszálnyival nagyobbakat, mint a mostani mérete, így a hosszú ujjú felsőket és a pulóvert még a következő őszön és télen is fogja tudni hordani. Ha siettek, még ti is találhattok ilyen "édibédi-tündibündi" übercukker halálfejes kis cuccokat!

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek anya tesco gyerekruha baba baabruha ruhafalva

Hajfestés, basszus...

2011.01.14. 20:56 ujpestimami

Ma végre erőt vettem magamon, és a hónapok óta fakuló és lenőtt hajamat befestettem az anyám által javasolt Palette Intensive Color Creme hajfesték "káprázatos barna" színű kreálmányával. Nos, hát az eredmény se káprázatos nem lett, se barna... Leginkább az "alkoholista-vörös" szóösszetételt alkalmaznám a színre, azért mert full vörös lett, de nem az a szín, ami anno 6 évvel ezelőtt még divatosnak is számított volna, hanem olyan fakó, fénytelen vörös, mint az alkoholista, láncdohányos nőké, akiknek a haját már nem fogja meg rendesen a festék. Mivel se alkoholista, se láncdohányos nem vagyok, csak az az egy tippem van, hogy a festék szar. Ezek után senkinek nem ajánlom...

 

Csak szegény anyát sajnálom, mert lelkiismeret-furdalása van, hogy ő ajánlotta.  :-(

Valami ilyesmi lett a végeredmény:

Szólj hozzá!

Címkék: hajfestés palette

Orrszívás folyt. köv.

2011.01.13. 17:27 ujpestimami

 

Természetesen előző bejegyzésem estéjén nem volt lelkierőm orrot szívni, azzal hitegetve magam, hogy milyen sokat fújt orrot aznap a gyerk. Másnap persze heveny lelkiismeretfurdalásom lett, így eldöntöttem, ha törik-ha szakad, lesz szívás. (hát szívtunk is nagyot...) Megkönnyítette némiképp a dolgot, hogy Kismiki valamiért egész nap nem akart orrot fújni, így valóban indokoltnak láttam a beavatkozást. 

Az orrszívás és az esti beavatkozások műveletét apával előre gondosan megkoreografáltuk. Kezdésképpen fürdetés, utána körömvágás a lábujjacskákon, amit gyerek heves hisztérikus ellenkezéssel fogadott, így nem volt könnyű véghezvinni a tervet, pedig apa igyekezett lefogni, de ilyenkor iszonytató erők és energiák vannak benne. Negyed óra alatt sikerült a körömvágás, hálistennek nem szúrtam bele a gyerekbe a kisollóval, pedig úgy pörgött, mit a rotációs kapa... Ezután negyed óra vigasztalás, majd hajszárítás, mert persze csatakosra izzadta magát. Ezután aljas orv-szülő módjára befújtam mindkét orrlikába 2-2 adag Nasivin Sanft-ot, amit szintén heves ellenkezéssel fogadott és teljesen megsértődött. Tíz perc ölelgetés-simizés-vigasztalgatás után elkészítettem az esti tejét, amibe persze belekevertem a szokásos dolgokat: Cebion-csepp, Fenistil-csepp, Normaflore ampulla fele, Calcimusc (itt említeném meg, hogy ki az a barom, aki úgy gondolja, hogy üvegampullában kell forgalomba hozni a Calcimusc-ot?... Két réteg konyharuhán keresztül is képes volt átdöfni az ujjamat az üveg... viszont helyes kis IKEÁS ragtapaszom kárpótolt a sebesülésért... :-D), és mivel tudtam, hogy nagy-nagy hiszti lesz még ma este, egy adag Nurofen szuszpenziót is tettem a tejbe.

Ezután jött a horror, már a porszívó elővételekor hozzám bújt a gyerk és nyüszögött, mint egy elárvult kismacska. A fokozatosság elvét betartva először én megmutattam magamon az orrszívást, utána megkértem, hogy ő tegye az orromhoz a szívókát. Ezt örömmel megtette. Amikor azt mondtam neki, hogy most a sajátjához, akkor is az enyémhez tette... Van esze a kis klampónak! :-D De sajnos ezután ismét következett a visításos-halálfélelmes-pörgős-forgós-rúgkapálós orrszívás, ami egyébként állati hatásos volt, még oda sem dugtam szinte az orrához, máris szívta az anyagot - ami nagyon jól fellazult, köszönhetően a 20 perccel korábban bespricckolt Nasivin Sanft-nak. Amikor éppen hozzá tudtam illeszteni az egyébként mindig más ponton lévő és egy üstökös sebességével helyet változtató orrocskához a szívókát, akkor nagyon sok agyag kijött. Sajnos éppen amikor hozzáláttunk a második orrlyukacskához is, a porszívónk egy gyenge hörrenéssel kilehelte a lelkét, és nem indult be többet. A teteje tűzforró volt, nem tudom miért melegedett így túl, de ezennel az orrszívásnak lőttek egy időre... Nem örülök neki, éppen, amikor sikerült végre kellő erőt gyűjtenem ehhez a horrorhoz... No mindegy, sürgősen megszereltetjük. Addig viszont dzsuva lesz a lakásban és takony lesz az orrocskában... :-(

Arra viszont jó volt ez az alkalom, hogy lássam, azért nem egy elveszett kiscsávó a gyerk, hiszen minden egyes alkalommal úgy küzd, mint az oroszlán. Előre félek a jövő héttől, akkor ugyanis fütyivizit lesz. No ha ott is így fog küzdeni, akkor egyrészt tökre leéget a doktor előtt, másrészt nem lehet majd alaposan megvizsgálni a fütyijét... 

És arra is jó volt ez az alkalom, hogy rájöjjek, hogy az orrszívás előtt 20 perccel beadott Nasivin Sanft csodákat művel.

 

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek betegség baba orrszívás orrszívó orrfújás orrdugulás orrkezelés nasivin sanft

Orrkezelés - orrszívás

2011.01.10. 15:34 ujpestimami

Amikor Kismikivel az orvosnál voltunk, ő különösképpen felhívta a figyelmünket az orrkezelés fontosságára. Amivel mi tökéletesen egyet értünk, hiszen ha nem távolítjuk el a váladékot, ami az orrban elkezd pangani, az további, sokkal nagyobb bajok forrása lehet. Amíg csecsemőről van szó, a felgyülemlett váladék komoly táplálkozási problémát is jelenthet, hiszen a csecsemő még az orrán lélegzik. Ebből kifolyólag csórikám nem lesz képes szopni, hiszen nem kap levegőt. Ezen kívül a felülfertőzött váladék - és ez már a nagyobb gyermekekre is igaz - további fertőzések, vagy a fertőzés további terjedésének is forrása lehet. A fertőzés szépen elindul a melléküregek, a középfül, az arcüreg felé, orrmandula-gyulladást, sőt a légcsőbe és a hörgőkbe lejutva a tüdőben is gyulladást okozhat. Ezen kívül a lenyelt váladék a gyomorban gyomorhurutot okozhat, ennek következménye lehet hasfájás, hasmenés, hányás is. A pangó váladék szövődményeképpen fellépő különféle hallójárati gyulladások később halláskárosodáshoz is vezethetnek. Azért ezt jó tudni. Mégis nálunk nagyon-nagyon ritkán kerül elő az orrszívó. Hogy miért?

Hát lássuk:

Az orrban felgyülemlett váladék eltávolítása ebben a korban nagyon nehéz, embert próbáló feladat. Persze hallottunk és én is olvastam a középföldei krónikákban pár csodálatos esetről, amikor egy különleges képességekkel megáldott gyermek úgy megszokja az orrszívást, hogy már maga készíti elő a szívókát sőt a porszívót is, és nem fél a hangos orrszívástól, hanem bátran állja a sarat - de sajnos a gyerekek többsége nem ilyen csodálatos hős... Kismiki például retteg mindenféle, az ő orrát érő inzultustól, de mind közül a porszívós orrszívástól fél a legjobban. Orvosunk tanácsára neki is álltunk az orrszívásnak, de a gyerek szinte sokkot kapott, valószínűleg halálfélelme lehetett, pedig előtte megmutattuk neki apán, anyán, Kutya Úron , Teknős Nénin és Nyuszi Gyuszin is az orrszívást - egyiküknek sem fájt, sőt vígan tűrték - de Kismikit ez sem győzte meg. Már ha csak elővesszük a porszívót a kanapé védelmet nyújtó sarkába húzódik, kiül a félelem az arcára, és kis majommakogáshoz hasonló rettegő hangokat hallat - ami persze átmegy sírásba végül üvöltésbe, minél jobban közelítünk hozzá a Rémséges Eszközökkel... Ezután minden lehetséges eszközzel védi magát, több kart is növeszt hirtelen, így egyszerre tud kiszabadulni az apja markából, mialatt eltolja az orrszívó készüléket és bemos nekem egy hatalmasat és valahol még egy karmolást is elhelyez rajtam, mindeközben a fejét őrült tempóban forgatja, így egyáltalán nem lehet hozzáilleszteni az orrához a szívókát. És közben persze egész testével tekereg, és vernyogva üvölt. Bevallom őszintén, összesen kétszer szívtuk ki az orrát az egy hét alatt, mióta beteg, egyszerűen attól féltünk, hogy a sokkos-hisztériás állapot, amibe kerül, többet fog neki ártani... később próbálkoztam azzal, hogy csak sóoldatot permeteztem az orrába (Nasivin Sanft, nagyon tudom ajánlani...), de szegénykém attól is sokkos állapotba került. Viszont egy csomó takony kijött az orrából, amit egyébként rendkívül ügyesen ki tud fújni (és itt most hadd dicsekedjek el, hogy a még nem is kétéves fiam profikat megszégyenítően fújja az orrát vezényszóra, befogom az egyik orrlikát, és mondom, hogy fújjon, aztán befogom a másikat, mondom hogy fújjon, és úgy csinálja, mint a kiskatona... de még ennek ellenére is úgy gondolom, hogy sajnos a szimpla orrfújás nem elegendő...) Sajnos továbbra is úgy vélem, hogy az egyetlen igazán hatásos módszer a porszívós orrszívás, hiszen nemcsak az orrmenetből, hanem az orrüreg hátsó részéből is ki kell szívni a váladékot, és semmilyen más orrszívó kütyünek (legyen az kézzel összenyomós vagy elektromos orrszívó) nincs akkora szívóereje, hogy onnan is kihúzza. Hiába fújja az orrát a kis ügyes, most is hallom, hogy szörcsög alvás közben. Így hát most ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy ma este ismét lesz orrszívás, és már most elkezdem felkötözni az alsóneműmet hozzá... És csak abban reménykedem, hogy talán - ki tudja mennyi idő alatt - Kismiki hozzászokik ehhez a borzadalmas procedúrához, és végül ő is bátran és hősiesen maga fogja hozni a Rémséges Eszközöket, amelyek megszabadítják őt a még rémségesebb dolgoktól...



 

Megjegyzés: az orrszívót az orrszívás után a lehető leggyorsabban tisztítsuk ki. Annál nincs rosszabb, mint a félig beszáradt taknyot pucolgatni azon az egérfütyinyi méretű lyukon keresztül... A fotó tegnap este készült szintén a házunk ablakából, amely a hátsó kertünkre néz... :-D

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek betegség baba orrszívás orrszívó orrdugulás orrkezelés nasivin sanft

Gyógyszerek és kezelés a torokgyulladásra

2011.01.07. 19:40 ujpestimami

 Hihetetlen, de minden egyes alkalommal, amikor ez a gyerek beteg lesz, egy kisebb vagyont hagyunk a patikában. Gyakorlatilag a lakásunkban már nincs olyan polc, szekrény, fiók, vájling vagy tejescsupor, ahol ne figyelne valamilyen szer a gyerek betegségeire. És idáig majd két év alatt nem is volt igazán komolyan beteg a gyerk! (szándékosan gyerk. A szerk.) Nem vagyok antibiotikum párti, és az orvos sem, így hálistennek nem szokott minket feleslegesen tömni velük (ellentétben az én gyerekkoromban uralkodó divattal, amikor ha kettőt köhintettünk, már tölcsérrel döntötték belénk a Maripent... a végén szerintem a bacilusaim már Maripenen éltek és vigadtak...) 

A mostani vírusos torokgyulladásra a következőket kaptuk (a kép a házunk ablakából készült. ehhehehe):
 
 

 
 
Ambroxol-szirup: "a készítmény ambroxol (brómhexin-származék) tartalmú, nyákoldó köptető hatású gyógyszer.
A nyák besűrűsödésével járó heveny és krónikus légúti megbetegedések: akut és krónikus hörghurut, tüdőasztma, hörgőtágulat kiegészítő kezelésére alkalmazható, valamint a nyákoldás elősegítésére az orr-, garatüreg, orrmelléküregek, gége gyulladásaiban." 
Mivel gyerk még nincs kétéves, ezért napi kétszer 2,5 ml-t kell neki adni, szigorúan 17 óra előtt. Ha ezután adunk, a gyerek nem fog tudni aludni a köhögéstől. Éjszakára érdemes valamiféle köhögéscsillapító szert alkalmazni.
 
Calcimusc injekció: akut esetben allergiás reakciók kivédésére adják, illetve rekedtséggel járó légúti betegségekben hasznos. Természetesen nem injekció formájában, tűvel kell beadni, mert akkor elájulnék és tönkremennék idegileg egy másodperc alatt (Kismiki meg úgyse engedné beadni, legutúbb is a kötelező oltásnál 3 ember alig bírta lefogni...), hanem fél ampullát belekeverni valamelyik italába és úgy megitatni vele. Napi kétszer fél ampulla az adag. Természetesen felírattama dokinővel és megvettem a patikában, mert nem voltam biztos benne, hogy van-e itthon. Hát van, 2 érintetlen dobozzal is... 
 
Fenistil-csepp: "gátolja a hisztamin hatását, amit a szervezet termel az allergiás reakciók során. Mérsékeli a bőrkiütés okozta viszketést és irritációt, csökkenti a duzzanatot és enyhíti az allergiás (és egyéb) orrnyálkahártya-gyulladás tüneteit, melyek nátha, gyakori tüsszentés, tüsszögés, viszkető, könnyező szemek."
A Fenistil a következő tünetek enyhítésére szolgál:
- különböző eredetű allergiás bőrkiütés és viszketés: ekcéma, bőrgyulladás, rovarcsípés,   bárányhimlő okozta viszketés,
- csalánkiütés,
- szénanátha és allergiás orrnyálkahártya-gyulladás (pl. por, állatszőr, toll, és egyéb       anyagokra kialakult allergia)
- gyógyszer és ételallergiák.
Kismiki esetében a napi adag háromszor 11 csepp valamilyen italába. 
(vajon ha úgy adódna, hogy valamilyen okból kifolyólag alkoholizálnék, pl. egy barát születésnapján koccintanék egy fél pohár pezsgővel, és a pezsgőbe belecsepegtetnék egy jó adag Fenistil-cseppet, az vajon enyhítené-e az alkoholallergiámat? Esküszöm, egyszer kipróbálom, csk akkor beszervezek egy sofőrt is magamnak, mert a Fenistil mindezek mellett erősíti alalkohol hatását... :-))
 
Vigantol-csepp: nem kifejezetten a torokgyulladásra, hanem amúgy minden nap a téli hónapokban adandó D-vitamin készítmény. Különös pikantériája, hogy hónapokig nem lehetett kapni, mivel szeptember környékén kivonták a forgalomból... Állítólag a pipettás változatban a pipetta gumijában volt valami egészségre káros anyag (mondjuk fizikai képtelenség, hogy a pipettába annyi vigantolt tudjunk beszippantani, hogy a pipetta tetején levő gumihoz hozzáérjen, és bármi is beleoldódjon belőle, de mindegy...), így hónapokig koptattam a patikák küszöbét, míg végül két héttel ezelőtt sikerült kapnom. Szerencsére már nem vagyok olyan rosszanya, mint a kezdet kezdetén, amikor lelkes védőnőnk minden esetben testi fenyítést helyezett kilátásba, ha nem adom rendesen a gyereknek a cseppet (mivel személyiségemtől mindenfajta rendszeres tevékenység végzése távol áll, így a rendszeres csepegtetést is nagyon nehéz volt megszoknom)...
 
Cebion-csepp: "megelőzésként a szervezet nagyobb C-vitamin igényekor (pl. hűléses megbetegedéskor vagy vírusinfekciót követően a szervezet ellenálló-képességének fokozására, legyengült állapotokban, betegség utáni lábadozáskor, nehéz fizikai munka végzésekor, sportolás mellett, terhesség és szoptatás időszakában, serdülő-, valamint idős korban) alkalmazható." Általában az őszi-téli hónapokban naponta kétszer 10 cseppet kell beletenni a gyerek valamelyik innivalójába, de így a betegség alatt az adagot felemeltük kétszer 15-re. A gyerk már Varázscsepp néven ismeri, és saját maga nyitja ki és csepegteti bele a tejébe. Ez egyike azon dolgoknak, amihez ragaszkodik, és ha nem ő csinálhatja, akkor parasztlázadást csap... El kell mondjam, hogy az idegeimre megy mostanában ez a tevékenysége, mert a Cebion-csepp valamiért nem jön rendesen az üvegből, és fél óra, amíg a rohadt 15 csepp kijön belőle. (azt hiszem, talán kis oxigénbuborék ragadt bele...)
 
Baby Luuf Balzsam: "A készítmény illóolaj-komponenseit külön-külön is régóta alkalmazza a népgyógyászat és a gyógynövény-terápia, elsősorban, mint a házi betegápolás kedvelt hurutoldó és légúttisztító házi-szereit. Az illóolajok a bőrön keresztül is felszívódva - a vérkeringésbe jutva - a légzőszervekben választódnak ki. A balzsam hatékonyságához hozzájárul, hogy a test-meleg hatására az illóolajokból aromás gőzök szabadulnak fel. Az illóolajok enyhe hörgő-görcsoldó hatására csökken a köhögési inger és a légzés is könnyebbé válik. A hát bőrére dörzsölt balzsam hatóanyagai a bőr vérátáramlását is fokozzák.Meghűléses betegségekben, köhögés, nátha, torokgyulladás külsőleges kezelésére ajánlott. Kiegészítő kezelésként légcsőhurut, hörghurut, valamint makacsul ismétlődő hurutos állapotok gyógyszeres kezelésének kiegészítésére alkalmazható." Elvileg napi kétszer kéne alkalmazni, de én örülök, ha este sikerül bekennem vele a gyereket, miközben ő szörnyűséges vernyogó hangokat hallatva vonaglik össze-vissza. Ráadásul eléggé képtelennek tartom, hogy bekenem reggel is a gyerket és utána még egy óráig ágymelegben tartom...hahaha.  a balzsam alkalmazásakor vigyázni kell, nehogy bárkinek a szemébe belejusson, valamint jól kezet kell mosni (a körmöket is), mert később kellemetlen meglepetések érhetnek...
 
Nurofen szuszpenzió: nálunk ez a leggyakrabban használt lázcsillapító szer. Eddig a gyerk borzasztó módon imádta, általában ő maga szipkázza ki az adagolóból. A napi adagja háromszor 5 ml, és arra kell ügyelni, hogy a nurofen és az ambroxol (köptető) szirup beadása között elteljen egy óra. (de hogy miért, arra nem tért ki a doki) Természetesen amikor a legnagyobb szükség van rá, akkor a gyerek magmakacsolja magát, és nem hajlandó még csak kinyitni se a száját, nemhogy saját maga meginni, ekkor jönnek a B-tervek: a szirup valamilyen italba való keverése, vagy ha nem akar inni, akkor lehet főzőset is játszani vele, ekkor vízzel összekeverve kis lábaskában kevergetheti, és kóstolgathatja. Ehhez bizony türelem kell, bevallom őszintén, nálam az első próbálkozás kudarc volt, mert Kismiki kiborította az egészet. Ekkor alkalmazzuk a lázcsillapító kúpot (Noraminofenazoni hehehe, franciául la suppositoire Noraminofenazoni... :-))
 
Homeogene 9: homeopátiás gyógyszer kifejezetten torokgyulladásra kifejlesztve. Kismikinek cukorka-címszóval adom be, általában lelkesen fogyasztja, de az utóbbi időben kissé gyanakvó és nem mindig fogadja el... Nálam mindig bevált idáig (nem tudom, hogy mennyi tulajdonítható ebből a placebó-hatásnak...). Általában napi 5-6 darabot tudok neki adni.
 
És ami a képről lemaradt:
 
Cebion multivitamin: ezt is a tél beálltával kezdtem neki adni, de igazából azért, hogy meghozzuk a gyerk étvágyát. A reggeli tejébe szoktam 2,5 ml-t önteni (öőőő... találomra...)
 
Noraminofenazoni végbélkúp:a már emlegetett lázcsillapító, napi max. hármat lehet adni a gyereknek. Nem igazán fogadja lelkesen...
 
Normaflore: mivel Kismiki minden nyavalyája és kellemetlen tünete mellett még fosós is lett, ezért a bélflóra helyreállítása végett adunk neki napi kettőt. Remélem használ, mivel 3 napja nem is evett szinte semmit...

 

4 komment

Címkék: gyerek betegség baba torokgyulladás cebion csepp calcimusc nurofen szuszpenzió fenistil csepp baby luuf balzsam

Betegség

2011.01.06. 16:33 ujpestimami

 No, ez az év is jól kezdődik! Január elsején Férj betegedett meg, a gyomrával volt valami baj, én csak a mértéktelen összevissza evésre, és a töméntelen mennyiségű földimogyoró evésre tudok gyanakodni... Mindenesetre gyorsan beszereztük a  normaflore-t és ennek segítségével normalizálódott Férj bélflórája... de ezek után Kismikin volt a sor, ő nem úszta meg ilyen könnyen az évkezdetet, sajnos egy elég durva torokgyulladást kapott. Mivel az első tünetek a hétvégén jelentkeztek, megemeltem a Cebion-csepp adagját napi 2*15 cseppre és elkezdtem neki homeogene 9-et adni, mert az eddig nekem nagyon bevált. Ő örömmel is "fogyasztja" mert azt hiszi, hogy cukorka... De nála eddig sajnos nem nagyon használt. Lehet, hogy tényleg működik a homeopátiás szereknél a "hiszek benne-faktor"? Mert ha igen, akkor persze érthető, hogy nekem miért szokott segíteni, neki meg miért nem... Hétfőn még hagytam, hogy küzdjön a szervezete a betegséggel, nem volt lázas, jól nézett ki és csak köhögött meg szörcsögött, így ismét felelevenítettük, amit eddig tanult az orrfújásról (Kismiki egyéves korában már fújta az orrát. Egy hetekig húzódó betegségemet nézte végig, és akkor leste el... ezt viszont el is felejtette a nyár folyamán...), kedden aztán a biztonság kedvéért elvittem orvoshoz. Persze teljesen jellemző, hogy aznap a doki du. 3-5-ig rendelt, és Kismiki  3-kor aludt el... Fél ötkor felkelt, akkor gyorsan összekaptuk magunkat, hívtam a rendelőt, hogy 5-re odaérünk, még várjanak meg, de persze jó szokás szerint senki nem vette fel a telefont. Így páni gyorsasággal magamra kaptam gönceimet, Kimikire tuszkoltam a teljes téli ruházatot és 16 óra 54 perckor sikerült elindulnunk. Persze szegény gyereket bevágtam a babakocsiba, gyalog legalább negyed óra lenne, mire odaérünk az orvosi rendelőbe (ami tőlünk hála a jó égnek kb. 300 méterre van). Kiszabadultam az utcára a babakocsival, és rohantam mint egy babakocsis bolti tolvaj a rendfenntartó szervek elől, és sikerült rekordidő, kb. 6 perc alatt odaérni a rendelőbe. Ott természetesen kiderült, hogy tovább fog tartani a rendelés, hurrá. Gyerök nagyon gyorsan felfogta, mi készül és teljesen megmakacsolta magát: nem akart kiszállni a babakocsiból, nem engedte levenni a kabátját, de a sapkát, sálat sem... folyton a bejárati ajtó felé sandított, még a Kisvakond és autós mese sem tudta lekötni teljesen (fejből mondtam, mindent otthon hagytam, amivel ilyenkor le lehet kötni egy gyereket). Ez a magatartása benn a rendelőben csak fokozódott, ahogy meglátta a dokinőt, rögtön elsírta magát, onnantól kezdve teljesen kezelhetetlen volt. Egy negyedórás kézitusa után sikerült a dokinővel közösen annyi ruhát lefejtenünk róla, hogy meg lehessen hallgatni a mellkasát - eközben majdnem eltörte a doki kezét - a szájába egyenesen dupla spatulával nézett bele, nehogy eltörje... Iszonyatos ereje van ennek a kis krapeknak, pedig szinte nem eszik semmit, a súlya sem éri el a korosztálya átlagát... Nos, megkaptam a szerek hosszú listáját, amit kell adni a gyereknek, gyerek kapott 2 matricát, amit egészen hazáig szorongatott. Könnyes búcsút vettünk a dokitól, és átsuhantunk a szomszédos patikába. A patikus hölgy nagyon kedves volt, de Kismiki tőle is félt. Mondtam neki, hogy ne sírjon, már nincs oka rá, itt legfeljebb én fogok sírni, amikor fizetek... De Kismikit nem lehetett megnyugtatni, úgy látszik már minden fehér köpenyes személyt gyűlöl... én meg valóban sírtam, amikor kifizttem a majd 7000 forintot... (jó, ebből 2500 az én hülyeségem miatt volt, múltkor megvettem Kismikinek egy kétévesen beadandó oltást, és 3 óráig szobahőmérsékleten hagytam. Újat kellett venni...)

Azóta szigorú rend uralkodik az életemben, mindent a gyógyszerbeadások köré szervezek, tudnom kell, miből mikor mennyit lehet, melyiket milyen módon lehet, mit mivel együtt nem lehet, stb. stb. Idegörlő és fárasztó egyben. De a legdurvább az esti orrszívás, szinte a mission impossible kategóriába tartozik - néha úgy érzem, ennek a gyereknek nem kettő, hanem négy keze van, hiszen ketten Férjjel együtt képtelenek vagyunk lefogni, valahogy mindig van egy keze arra, hogy eltoljon, vagy megkarmoljon, vagy kiverje az orrszívót a kezemből, vagy benyomjon az apjának egy balegyenest, közben vonaglik, mint egy angolna, a fejét dobálja ide-oda és hisztérikusan üvölt, már-már attól félek, hogy sokkot kap. De sajnos minden este végig kell játszani az orrszívás nevű borzalmat, a dokinő szerint ez a legfontosabb... Legközelebb bevetjük az In-KalSecurity embereit is - kár hogy az ő honoráriumukra nem terjed ki a TB... :-)

Ma reggel a helyzet csak rosszabbodott, mert még be is lázasodott Kimiki és se a cukorkát (homeogene 9) se a szörpikét (nurofen szuszpenzió) nem volt halandó bevenni. a lázmérés is borzalmas volt, tekergett és üvöltött, így nem is tudtam végigvárni, mert 38.5-nél teljesen megvadult és "kimozogta" magából a lázmérőt (még jó, hogy újfajta hajlákony digitális van...). Egy ideig persze türelmes voltam, mint egy lelőtt birka, se amikor megpróbáltam a szájába erőltetni a nurofent, akkor gyerek bedurvult, én is bedurvultam, de persze az ilyen jeleneteknek úgyis mindig az a vége, hogy ha még sikerül is bejuttatni a szájába valamennyit, akkor is kiköpi vagy kihányja... Először próbáltam trükközni, belekevertem az italába, de megsejtette, és nem itta meg. Aztán főzőset játszottam vele,a  lábaskába vízben feloldott nurofent tettem, kevergettük, párszor meg is kóstolta a kanállal, de nagyon kevés ment így bele, aztán tett valami hirtelen mozdulatot és kiömlött az egész... ekkor megint tettem a nurofen adagolóba és szépen elmagyaráztam neki, hogy egye meg, mert különben kénytelen leszek prizniccel levinni a lázát. Persze nem ment bele, így jött a priznic, ami a már ismertetett vonaglós-üvöltős félórás kézitusa után meghozta a hatását és lement a láza. (másodszor sem engedett lázat mérni, hónaljban sem, de érezhetően nem volt már annyira meleg). Ezután szépen megnyugodtunk, felöltöztettem, ismét jókedvű és mosolygós lett, 10 perc múlva angyali mosollyal az ajkain odasétált az adagolóhoz, és kiszittyózta belőle a nurofent... no ott kaptam egy rövidebb lefolyású agybajt, de végülis örülök, hogy túl vagyunk ezen az egészen. Utána próbáltam etetni, ami természetesen nem ment, de nem is erőltettem, hiszen iszik eleget. Valamint a köptető szirupot is megpróbáltam megitatni vele, de csak belenyalt, majd undorodó pofával eltolta. Nem is csodálom, ennyi édes szart kellene innom, én is eltolnám... no mindegy, beleöntöttem a teájába, azzal már megitta. Most végre alszik, így én is hátradőlhetek egy picit...

A vírusos torokgyulladásra kapott szerekről, használatukról és adagolásukról fog szólni a következő bejegyzés.

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek betegség orvos láz orrszívás torokgyulladás nurofen priznic orrfúás

Szilveszter, avagy hová tűnt Bunyós Pityu?

2011.01.03. 18:00 ujpestimami

 Nos, hát ez az év is véget ért... s mivel az év utolsó három hetében átlagosan napi 4 órát aludtam, az egészből vajmi keveset észleltem. Volt valami fenyőfa is a dologban, arra is emlékszem, hogy vettem egy bélelt csizmát, meg egy sapkát, de hogy hol, és miért, arra már nem... megfordultam párszor az esztékában, mert a szememet nem bírtam kinyitni, aztán már ki tudtam nyitni. Adtunk a gyereknek ajándékot 3 nappal a szenteste után, a szentestén terülj-terülj asztalkám volt, amit nem én csináltam, hála a jó égnek... 

 

Nos, komolyra fordítva a szót, a szilveszterünk igazán pazarul telt, barátokat hívtunk magunkhoz vendégségbe, aminek külön megvolt az a pikantériája, hogy kijelentettem, nagyon szívesen látok mindenkit, de a kisujjamat se fogom megmozdítani az ügy érdekében. Ergo férjnek kellett rendet rakni, takarítani, mosogatni és főzni. Hétfőn még láttam minderre némi reményt, de ahogy teltek a hét napjai - úgy, hogy férj még mindig nem kezdett neki ezen munkálatok egyikének sem  - egyre kivitelezhetetlenebbnek éreztem a Szilveszter estét. Mondjuk igazából annyira nem is tudott izgatni, mert olyan voltam mint egy katatón vízihulla, volt olyan éjszaka, amikor egy percet se aludtam - és ugyebár Kismiki miatt meg napközben se tudok... - szóval átkapcsoltam zombi-üzemmódba. Időnként azért megjegyeztem, hogy a térdig érő por biztos zavarni fogja vendégeinket, meg hogy a nagy ruhakupacok miatt nem fognak tudni közlekedni, de ennél többet nem tettem az ügy érdekében. Aztán eljött a 31-e, s mivel férjnek már egy huncut fél nap szabadsága sem maradt, még aznap is bement dolgozni, közölve, hogy 1-re hazatér. Fél 3-kor azért már felhívtam, hogy vajon kíván-e még ma hazaérni (bár az előző esti röpke kis idegrohamom után, - aminek a telefonunk látta kárát, illetve igazából mi, mert majd újat kell venni, de aminek  megvolt az a nem elhanyagolható hozadéka, hogy hajnali egykor nekiállt mosogatni, és el is mosott egy nagy kazalnyi edényt ... - már TÉNYLEG nem volt kedvem az egészhez...) merthogy vendégek jőnek. Kívánt, és punnyadott is vagy másfél órát a kanapéban, aztán bepácolta a húst, elkészítette a tzadziki-salátát, a lakás különböző pontjain található ruhakupacokat, azonosíthatatlan tárgyakkal teli zacskókat, felesleges tárgyakat mind betoloncolta a gyerek szobájába, a szaros pelenkákat és a gyerek járműveit kitoloncolta a teraszra, Szélvész Herry módjára öszecsukta  a kanapét, eközben konstatáltuk, hogy a szinte vadonatúj kanapénk a gyermek áldásos tevékenysége folytán már inkább hasonlatos egy szaros-hugyos lópokróchoz - de milyen szerencse, hogy van egy szép takarónk, amivel el tudjuk rejteni a kínos és lelombozó momentumokat - majd felporszívózott, miközben én szép kényelmesen elhelyeztem magam a kádban, és vettem egy forró fürdőt. Aztán popsitörlő-kendővel felmosott a konyhában és letörölte az étkezőasztalt is (semmi pánik, nem ugyanazzal a törlőkendővel!!!), miközben én hajat mostam kénes samponnal, hogy miért, erre majd máskor kitérek, de tény az, hogy a kénes sampon nagyon jót tett a hajammal. Bár igaz, hogy utána enyhe buggyantott tojás szagot árasztottam egész este, amin azonban - tekintettel fizikai és mentális állapotomra - már senki nem csodálkozott... Aztán férj felvágta a görög salátához a hozzávalókat, miközben én pár perces sminkkel próbáltam eltüntetni az olimpiai öt karikát a szemeim alól, és viasszín bőrömnek friss tavaszi üde pírt kölcsönözni. Eközben hajtottam szegény férjet, hogy: nem most kéne bemenned zuhanyozni? meg már a hajadat kéne szárítani.. és hasonlók. Szerencsére Férj megőrizte nyugalmát és lélekjelenlétét, (de lehet, hogy csak félt, hogy ha ellenkezik, újabb tárgy landol azon a ponton, ahol tegnap a telefonunk szerencsétlen "balesetben" elhunyt...) a vendégek érkezésének megbeszélt időpontjában már ő is bemászott a zuhanyzóba, elkészült, rendbe tette a haját - a haj rendbetétele családunk sarkallatos pontjai közé tartozik - és abban a pillanatban, ahogy felhúzta ünnepi csíkos klottgatyáját, már meg is szólalt a kapucsengő és jött az első vendég. Kismiki végig a készülődés alatt szépen fegyelmezetten elfoglalta magát, nem nagyon keresztezték a fiúk útjai egymást. 

 

Első vendégünkkel Férj persze rögtön végignézette a tévénken fogható összes HD-csatornát (amelyek száma az utóbbi napokban jelentősen csökkent, de ennek kivételesen nincs köze az én idegrohamomhoz. Sejtésem szerint egy, a tetőről lezuhanó óriási gleccser vetett véget a parabola-antennánk jelfogó egységének, és a visszaszerelés után sajnos nem minden csatornát fogunk. ), és végül, hogy megalapozzuk az estét, elkezdtünk nézni a National Geographic HD-n egy filmet a dinoszauruszok utolsó perceiről és kipusztulásáról. Ez kellően meg is hozta a hangulatunkat, hogy végre vacsorázzunk, de további vendégeink, egy reményteli jegyespár, nagyon sokat késtek, mi arra tippeltünk, hogy  valószínűleg indulás előtt még lenyomhattak pár menetet, de felettébb örülünk annak, hogy a világon még léteznek olyan párok, akik még tudnak ezzel a tevékenységgel foglalkozni (háháhááá, na majd ha nekik is jön a gyerek!!! szólal most meg bennem az iszonytatóan gonosz és kielégítetlen kisördög...) Aztán mikor vendégeink végre megérkeztek, szégyenkezve visszaszívtam minden pajzán gondolatot a délutánjukkal kapcsolatban, mert hoztak nekünk lencsegulyást, meg egy egész, karamellával leöntött kuglófot. Hát dehogy szexeltek, egész délután főztek és sütöttek nekünk!!!

 

Ekkor Férj végre nekilátott a bepácolt csirkehús megsütésének - mert mi szembemenvén mindenféle szilveszteri és magyarosch hagyománnyal görögös estét csaptunk, fűszeres görögös csirkemellcsíkokkal, tzadzikivel és görög-salátával, amihez pitát fogyasztottunk - és egy olyan pazar lakomát rittyentett össze, hogy mindenki megnyalta a tíz ujját vagy a bajuszát utána. (tetszőlegesen lehet választani, hogy ki nyalta a bajuszt, ki a tíz ujjat. Én személy szerint a bajuszomat nyalogattam.) Vacsora közben a Bagi-Nacsa Végtelenített Só ment a tévében, ugyanis arra voltunk kíváncsik, hogy az este folyamán hányszor képesek mosolyt (a hangos kacajt már meg se merem kockáztatni...) kicsalni belőlünk. Bevallom, férjem egész jól szórakozott rajta, a társaság több tagja mérsékelten humorosnak találta a műsort, én viszont mértéktelenül szarnak, így hát a belőlem a műsor áltat kiváltott mosolyok száma nulla maradt. Vacsora után véget vetettünk az önkínzásnak, beszélgettünk, és a fiúk - hagyományainkhoz híven - zongoráztak, mindenféle dalokat adtak elő úgy, hogy Férj az internetről nézte a dalszövegeket közben. Ez számomra mindennél mulattatóbb, különösen akkor, ha angol olvassa a dalszöveget...  (nem tud angolul, csak itt jegyzem meg. A kiejtése iszonyú vicces.) Eközben én szokásomhoz híven a gyerekidomár szerepét játszottam tovább, mert már a vacsora alatt is nekem jutott ez a megtisztelő szerep, de hát mióta gyerekem van, ez a szerep mindig az enyém. Vacsoránál Kismiki az ölemben ült, enni csak a görög salátából volt hajlandó, szedegette ki belőle az uborkadarabokat (már-már az a sejtésem, hogy ez a gyerek vegetáriánus. Húst nem eszik, kenyeret nem eszik, süteményt nem eszik, de az uborkával mindig, mindenhol le lehet kenyerezni. Hű, micsoda képzavar...) és a végén, amikor jóllakott - csak tudnám mivel - elkezdte összegányolni az összes asztalon lévő dolgot. És mivel a tálak viszonylag messze voltak tőle, mindenáron fel akart mászni az asztalra, vagy minimum ráhasalt. Így hát nem nagyon tudtam kulturáltan és civilizált módon elfogyasztani a vacsorámat, de mivel amúgy se így szoktam, ez nem volt olyan zavaró. Kismiki nagyon jót játszott az emeletes parkolóházzal, amit karácsony után 3 nappal voltunk képesek neki odaadni, valamint kitalálta, hogy mi az igazi funkciója a kis városrészletet ábrázoló szőnyegének (amire okosan nem tettek semmi csúszásgátlót): nekifutott, majd a szőnyegre érve kitolta maga alól a lábait, a szőnyeg meg, mivel baromira csúszik a laminált padlón, kicsúszott alóla a lábaival együtt. Mindezen folyamatok eredményeképpen a gyerek seggre esett és ezt iszonyatosan élvezte és jó párszor megismételte. Nem aggódtam, tudom, hogy a pelenka felfogja az esést, és a mentális állapota miatt se aggódtam - tudom, hogy sok felnőtt férfi  még a harmincas éveiben is ugyanilyen idióta dolgokban leli az örömét, csak persze ez kiegészül az állandó recskázással is... - szóval állati jól szórakoztunk, aztán éjfél előtt negyven perccel jegyespárunk páni gyorsasággal hazarohant, ugyanis azt tervezték, hogy az éjfél különféle egyéb testi örömök közepette érje őket. (bizony-bizony, rég elmúlt és a feledés homályába burkolózó ifjú koromban én is tettem ilyeneket...)

 

Mi és maradék egy szál vendégünk pedig, - mint évek óta minden szilveszterkor már hagyományosan - Fásy-mulatót nézve vártuk az éjfélt. Tudom, sokak számára döbbenetes és felkavaró, hogy Fásy-mulatót néztünk, de minden ember életében kell lennie valami sötét, beteges, perverz  titoknak... hát a miénk ez. Mindenesetre minden alkalommal könnyesre röhögjük magunkat rajta, mondjuk most én már félig hagymázas állapotban voltam, így csak sejteni véltem valamit Kratelli Josephine feltupírozott hajából, amelyen sejtelmesen átszüremlett a háttérvilágítás, vagy Fásy Zsüliett kedves, csillogó, ezüstös és a kelleténél sokkal jobban feszülő ruhába bújtatott kis hurkácskáiból (itt azért elgondolkoztam az időnek az múlásán, hiszen szinte még csak most volt, hogy Fásy Zsülike három-négy évesen először megtette botladozó kis lépéseit húsos lábacskáin a világot jelentő deszkákon, amikoris egy szépségkirálynő választáson ő hozta ki a koronát egy bársonypárnán a győztesnek, és ma már felnőve, megmellyesedve, Sassoon-vágással és melírral a hajában, a felnőtté válás kérdéseiről énekel örökérvényű dalokat, immáron a komoly Zsüliett nevet használva. Döbbenet...) De az igazi döbbenet akkor következett - és ekkor fel is ébredtem - amikor láttam, hogy a Mesterhármas összetétele megváltozott, és az eddigi Sláger Tibó-Bunyós Pityu-Fásy Ádám trióból eltűnt Bunyós Pityu!!! És a helyébe - a nem kevésbé szimpatikus és megnyerő, bár egyre jobban a saját, alkoholtól felpüffedő arca  mögé rejtőző - Jó Laci Betyár, okleveles vőfély, betyár és gondolkodó lépett. De hát kérem szépen, Hova tűnt Bunyós Pityu???  Csak remélni merem, hogy jól megérdemelt pihenését tölti valamelyik erre szakosodott intézményben... Mindenestre a Jó Laci Betyár csak pillanatokra tudta feledtetni velem a Bunyós Pityu elvesztése után lelkemben tátongó űrt, de hálistennek már nagyon közel volt az éjfél, így Férj töltött nekem grapefruit-levet, magának nem tudom mit, vendégünknek kólát, és koccintottunk az új év tiszteletére. Kismiki lelkesen koccintott velünk a cumisüvegével, aztán sietve ágyba tettük, mert már hallottuk a GYIVI ügynökeinek cipőcsattogását a folyosón, majd én a kanapéra hanyatlottam, Férj meg a haverja meg valamit csináltak, nem tudom mit, de kb. hajnali háromig tartott. Ekkor Férj hazafurikázta a vendégünket, én meg teljesen magamhoz tértem és leültem dolgozni.  Elvégre mi mással köszöntse az ember az új évet, mit a jól elvégzett munka fölött érzett örömmel? Így hát jó reggel 6-ig örömködtem a munkám felett, majd az ágyba hullottam, akár egy őszi falevél, de csak nagy sokára tudtam elaludni, hiszen a szilveszter hajnali petárdák elhaló zajában folyton csak az a kínzó kérdés csengett tovább is a fülemben, hogy hová tűnt Bunyós Pityu???

Szólj hozzá!

Címkék: család anya szilveszter baba férj bunyós pityu laci betyár fásy zsülike

Újpest hóban

2010.12.29. 06:04 ujpestimami

 Nos, elmúlt a karácsony, amiből a munka miatt sajnos semmit nem tudtam észleni. Voltunk anyánál családi összeröffenésen, de valamiféle piszkos-ragacsos fátyol borult az agyamra, így szinte semmire nem emlékszem. Leginkább csak arra, hogy mindenhol el akartam aludni, ami nagyon nehezen ment Kismiki jelenlétében. Illetve nem ment... 

Szóval, mivel a munkám még most is tart, de szerencsére eljutottam abba a stádiumba, hogy többszáz oldalnyi katalógusból már PDF-fájlokat írok korrektúrára - ami nem egy pár perces mulatság - a várakozás alatt akár fel is tehetem még a kb. 10 nappal ezelőtti nagy havazáskor készült fotókat. 

Előbb jönnek a kötelező képek, és a végén a kedvenceim.

Városháza:

Eltolja a felesleges autókat az útból:

Városháza, fenyőfa, hóesés:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

No, itt aztán minden van: karácsonyfa, vásár, templomtorony... meg kell a seggnek repedni...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Templom, hóesés:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt jártak az angyalok:

 Fáznak:

Vásárfia:

Kedvenc szobrom:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És most csak úgy ömlesztve a többi:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Az első szánkózás

2010.12.22. 01:21 ujpestimami

 Nos, az eset úgy történt, hogy rájöttem, csak akkor tudok otthon tisztességesen dolgozni, ha Kismikit a délelőtt folyamán lefárasztom. Mivel még nem éri fel a mosogatót és a porszívó is túl nagy neki, sajnos másképp kellett ezt megoldanom. Így hát felkerekedtünk, és elmentünk egy jó kis havas-latyakos sétára. Mivel a gyerek genetikai anyagában túltengenenek a nagyanyai gének (mindkét oldalról), ezért egy öszvér makacsságával kitartóan ragaszkodott ahhoz, hogy vigyük a kis műanyag motorját is (amit a Tescoban vadásztunk...) Szóval miután ráadtam az überkirály téli overállgatyáját (erről majd írok egy teljes bejegyzést) majd az überkirály hótaposóját (erről nem írok külön bejegyzést, csak itt egy megjegyzést: amint leesett ez a bazi nagy hó, elkezdtem rohangálni mint az a bizonyos fejetlen csirke, hogy bébihótaposót vegyek. Két lehetőség volt: vagy veszek valami méregdrága 8-9 ezer forintosat, aminek a kifizetése fizikai fájdalmakat és álmatlan éjszakákat okozott volna, vagy addig kutatok, amíg nem találok valami olcsót, de addig vége lesz a télnek. Végül találtam a Decathlon kínálatában egy viszonylag tűrhető árú hótaposót, ki is autóztunk a legközelebbi üzletbe, de persze hiánycikk volt. Azt ajánlgatták, hogy hívogassuk őket folyamatosan, mert nem tudják megmondani mikor lesz. Hát a f***m hívogatja őket... A három csillag helyére mindenki azt gondolhat amit akar, de előre megmondom, hogy nem trágár kifejezés középső betűit takarják... és nem is biztos hogy 3 karaktert. Szóval rossz az, aki rosszra gondol... tehát a Decathlon se jött be. Iszonyatos szerencsémnek tudható be, ahogy a múlt csütörtöki próbálkozásaim az újpesti sztk szemészetén kudarcba fulladtak, mivel a doktor másfél órát késett a rendeléséről, szóval villamossal mentem haza, és egy hirtelen ötlettől vezérelve leszálltam Újpest-Központon, bementem az Újpesti Áruházba - mely nemrég jelentős kínai jelleget öltött...- és nemcsak magamnak vettem egy bélelt csizmát, hanem a gyereknek is találtam 22-es bélelt, vízlepergetős, hiperszuper hótaposót 3000 forintért!!! Szóval az Újpesti Áruház királyság, annak ellenére, hogy a liftjük idestova 9 azaz KILENC hónapja nem üzemel... )

Nos, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, beöltöztettem a gyereket sarkkutatónak, felszereltem a harci járgányával és elindultunk sétálni. Döbbenettel tapasztaltam, hogy kiválóan tudja magát hajtani a kismotoron a lánctalpas hótaposójában, de amikor már túl fárasztó, simán leszáll róla, és jön gyalog... persze ilyenkor én cipelem a kis motorját. De annak idején többek között ezt is vállaltam... egy jó kis körséta és egy rövidebb játszóterezés után (mivel a játszótéren ilyen időben Kismiki az égegyadta világon semmit nem tud csinálni a tíbláboláson kívül...) elértünk a CBA-ig és Julis sütödééig. Ott vagy negyed órán keresztül elszórakoztatta magát az automatikus ajtóval, ami persze párszor rácsukódott, majd szexi mosollyal bűvölte Julist, akinél még mindig fantasztikus süteményeket lehet kapni, vettem is volna valamit, ha egy peták is lett volna nálam.... Julis mögött található egy domb, aminek nyáron igazából nem láttam semmiféle funkcióját azon kívül, hogy a tesitagozatos általános iskolásokat elzárja a külvilágtól, de most már tudom, hogy ezt a dombot a jóisten is szánkódombnak teremtette... Mivel nálunk épp nem volt szánkó, Kismiki azzal szórakozott, hogy le-föl rohangáltunk a dombon. Ez igazából irtó rendes tőle, mert hosszú-hosszú ideje nem mozogtam összefüggően ennyit. Éppen szánkózott egy 5-7 éves forma kislány az apukájával. Kismiki természetesen elkezdte tanulmányozni a szánkót, és a kislány apukája irtó kedvesen fölajánlotta, hogy ráülhetünk és kipróbálhatjuk. Először szabadkoztam, hogy ehhez még túl kicsi, meg különben is, én meg túl öreg vagyok az ilyenhez, de végül feladtam, és lecsúsztunk... Mivel utoljára kb. 16 éve szánkóztam, így nekem halálfélelmem volt csúszás közben, de feltaláltam magam és a talpammal fékeztem magunkat, viszont Kismiki úgy élvezte, hogy a kacagása betöltötte az egész lakótelepet! Ekkor teljesen megadtam magam, és még csúsztunk vagy három-négyet. A kislány apukája felajánlotta, hogy mialatt csúszunk, fogja a táskámat... (gyorsan végigpörgettem, hogy mi van a táskában, végül arra jutottam, ha bármit is el akar lopni belőle, azzal csak veszíthet, én viszont nyerek... ) A harmadik csúszásnál mondjuk kicsit elveszítettem az önkontrollomat és én kapaszkodtam a gyerekbe, ahelyett, hogy fogtam volna, de ettől a kis malőrtől eltekintve még élveztem is a dolgot. A kislány kijelentette, hogy vennem kéne egy szánkót a gyereknek. Biztos kiakadt azon, hogy mi használjuk az övét... Ezután mire hazaértünk a gyerek már hullafáradt volt, megitta a kis kakaóját és húzta a lóbőrt vagy délután ötig. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az idei tél egyik legszebb napja volt ez (kivéve a csajos gyereknélküli hétvégét, amiről majd írok bővebben), köszönöm kedves önzetlen apuka, hogy használhattuk a szánkót! Mondjuk vártam volna a végén egy cetlin egy telefonszámot, vagy valami ilyesmi, de hát ezeken az időkön én ugyebár már túlvagyok... eh-eh-eh...

Szólj hozzá!

Címkék: tél újpest szánkózás szánkó

Mikulás

2010.12.12. 00:05 ujpestimami

Hát meg kell hogy mondjam, mióta nem vagyok gyerek, azóta a Mikulásünnepek igen eseménytelenül telnek... Megunván ezt a nagy eseménytelenséget úgy két és fél évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy összehozunk gyorsan egy gyereket, aki miatt ismét érdemes lesz örülni a nagy szakállú, pocakos, piros ruhás férfiúnak. Ez a nagy lelkesedés már akkor lehajtott minket a házban tartott nagy közös Mikulásünnepre, amikor Kismiki még csak pocakban volt (bár a nyolcadik hónapban járt, így mindent hallott) - ittuk a teát, ettük a sütit, és én teljesen elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha képes leszek egy gyerekkel tisztességesen bánni. Beszélgettünk a gyerekkel már rendelkező szomszédokkal, becsületesen próbáltam érdeklődni a gyerek(ek)ről, de egy-két udvariassági kérdésnél többre nem futotta. Bezzeg ma már fél óráig el tudok cseverészi csak a szoptatás, vagy a fogzás vagy a melyik-a-legjobb-nedvszívóképességgel-rendelkező-pelenka témakörében.

A második Mikulásünnepségünkön Kismiki már majdnem egyéves volt, mivel még nem járt, ezért babakocsiban vittük le, jól betakargatva. Még nem kértünk neki ajánékot, gondolván, hogy még nem értékelné a dolgot. Ittuk a teát, ettük a sütit és én iszonyatosan jól elbeszélgettem a többi kisbabás anyukával a szoptatás, vagy a fogzás vagy a melyik-a-legjobb-nedvszívóképességgel-rendelkező-pelenka témakörében... jót rötyögtünk, amikor megérkezett a télapó és átvágott a napsütésben a gyönyörű zöld füvön, mivel azon a télen akkor még egy szemernyi hó sem esett. Kismiki végigaludta az egész ceremóniát, még annak a pár ijedős kisgyereknek a sírására sem ébredt fel, akik sokkot kaptak a nagy szakállú, pocakos, piros rubába bújt ismeretlen kreatúra látványától.

És...nos, no itt nyelte be a blog a harmadik bekezdést, amit megírtam, és mivel anyám kifogásolta a trágár szóhasználatomat, ezért nem mondok semmit, mert csak kisípolandó kifejezések jutnak most eszembe. szóval: síp spí sííííp sííííííííp síp sííííp sííp!

Nos, az idei Mikulásünnepségünkön már kértünk Kismikinek csomagot, mert úgy gondoltuk, már értékelné. Ittuk (volna) a teát, de nem volt, csak forraltbor, mert a szervezők szerint tavaly a kutya sem itta a teát, ettük a sütit, és én már tanácsokat adtam tapasztalatlanabb újsütetű szülőtársaimnak a szoptatás, vagy a fogzás vagy a melyik-a-legjobb-nedvszívóképességgel-rendelkező-pelenka témakörében... jót rötyögtünk, amikor megérkezett a télapó és átvágott a a havas belsőkerten, és a gyerekek szent áhítattal az arcukon körésereglettek és énekelték neki a dalokat, aztán lelkesen jelentkeztek, amikor megkérdezte a Mikulás, hogy ki volt a legjobb... Kismiki végig az ölemben tanyázott, mert nagyon fáradt volt, de azért az ajándékot - még ha némiképp gyanakodva is - átvette a Mikulástól és rögtön el is kezdte kibontani. Ezután jól megtömtük a zsebünket sült gesztenyével, amiről eddig egész életemben azt hittem, hogy rossz, de most kifejezetten ízlett, férj előadott egy rövidke kis komikus jelenetet, amikor a szél többször is kifújta a kezéből a tombolajegyeinket, és ő rohangászott utánuk. Szerencsére meglett az összes, mert az egyikkel egy csomag füstölőt (Hare Krisna) a másikkal egy kétszemélyes zeneakadémiai belépőt nyertünk. Sajnos nem nyertük meg viszont a Sam, a tűzoltó könyvet, amibe a gyerek rögtön beleszeretett, és végig körülötte settenkedett, amíg valaki el nem vitte. És sajnos a fődíjat, a kétszemélyes Aquaword belépőt se nyertük meg, pedig erre nagyon bazíroztam. Ennek ellenére nagyon jó érzésekkel valamint megfagyott végtagokkal távoztunk. Az biztos, hogy jövőre is megyünk Mikulásozni, és addigra Kismikivel valami versikét is megtanulunk a jeles nap alkalmából.

5 komment

Címkék: gyerek mikulás újpest negyedik kerület horizont ház

Újpest télen

2010.12.11. 23:19 ujpestimami

 Rendszeres olvasóim hamar tapasztalni fogják a fák és a csupasz faágak különféle mintázatai iránti szinte mániákus rajongásomat. A mai bejegyzés sem fog másról szólni:

tegnap egy rövid kis sétára kimerészkedtünk gyerökkel az orkánerejű jeges szélbe. Sajnos annyira jól helyezkedik el a lakásunk, hogy a déli fekvésű erkélyre kisétálva a szélből soha nem érzek semmit, csak azt éreztem, hogy hááát, kicsit hűvös van, de ragyogó napsütés. Ehhez képest a ház északi oldalán kilépve a kapun nagyon kellemetlen meglepetésként ért a jeges metsző szél. De ha már fél órát tököltem a gyerek felöltöztetésével és a magam összekaparásával (szerencsére húztam sapkát a fejemre, így megóvtam a békés járókelőket szalmakazalszerű, elfeküdt hajam iszonytató látványától) akkor már eldöntöttem, hogy akkor is levegőzni fogunk (és pár évvel ezelőtt még azt is hozzámondtam volna, hogy akkor is, ha cigány gyerekek potyognak az égből, de ez a megjegyzés ma már kirekesztőnek számít, különben is már csak roma gyerekeket lehetne mondani, az meg nem hangzik olyan jól... ). Sikerült kis küzdelem árán kivarázsolni a kismotort az autóból, ahol az előző napi mogyoródi látogatás után hagytam, és elindultunk, Kismiki motoron, én gyalogszerrel. Átvergődtünk a házunk és a Tél utcai Spar között fekvő senkiföldje valamint a kísérteties Sagem-irodaház előtt húzódó szánalmas göröngyös földjárdán (melynek méltatására külön fejezetet szentelek nemsokára az ujpestimami.hu Gáz Géza rovatában), aztán nem is várakozás után átkeltünk a Spar előtti zebrán (ahol természetesen az autósok nem adták meg az elsőbbséget, úgy látszik a kismotoros gyermekkel a szélben görnyedő fiatal szemüveges anyuka látványa nem elég megható...), amúgy ez a zebra is méltán szerepelhetne a Gáz Géza rovatban... no mindegy, átkeltünk, és egy kis séta után eljutottunk a nagy betonos játszótérig, ahol gyerök mindenképpen játszani akart, én viszont nagyon nem, mivel addigra már befagyott az összes seggem. (széplelkűek kedvéért befagyott a fardagályom.) Viszont nem akartam éppen akkor én lenni a kőszívű gonosz anya, így hagytam, hadd rohangáljon egy kicsit a kővé fagyott homokozóban, addig én előkaptam a fényképezőgépet, és csináltam pár fotót a fákról a szédületes napsütésben. Kisvártatva sajnos kimerült a fotóapparát aksija, így mégiscsak kőszívű zord anya lettem és gyorsan hazavonszoltam a gyereket, aki persze nem akart jönni. Végül a karomban vittem a kismotorjával együtt egészen hazáig, de már annyira hideg volt, hogy semmi mást nem akartam, csak hazaérni a jó kis meleg lakásunkba. Ez meg is történt, mostanra már az ujjaim is kiolvadtak, így képes voltam megírni ezt a rövid kis szösszenetet és becsatolni az aznap készült képeket. Aki az ilyet nem szereti, az ugorgyon...

Szóval ilyen volt a világ aznap:

 

Szólj hozzá!

Gyerekbarát helyek - Vakvarjú

2010.12.07. 15:29 ujpestimami

Mióta gyerekkel éljük életünket, már mindent szülő-mércével mérek. Már szinte csak olyan helyre megyünk, ahol van gyerekszék és valamiféle karám, vagy ketrec, ahova be lehet tenni a gyereket, amíg mi megpróbáljuk az ennivalót letuszkolni a torkunkon. Régebben egyszerűbb volt a helyzet. A legelején gyerök egy leszedált szobanövény szintjén mozgott, így volt a legegyszerűbb kimozdulni vele. Persze így se az E-Klubba mentünk, de így utólag úgy gondolom, talán még azt is megkockáztathattuk volna. Biliárdozni például voltunk vele, végigaludta az egészet. Aztán ahogy nagyobb lett, beültettük a gyerekszékbe, ott is kénytelen volt jól ellenni, mert nem tehetett mást. Mostanában viszont minden láncát képes már leszakítani magáról, a babaszék övét kikapcsolja, és kimászik belőle, vagy annyit akrobatikázik - és általában közben hangosan méltatlankodik - hogy muszáj vagyunk vele foglalkozni. Persze sokak szerint az lenne a legjobb megoldás, ha nem mennénk sehova a gyerekkel, főleg nem este 7-kor, de időnként mégiscsak vannak bizonyos "alkalmak", amikor igenis (önző, szemét szülő módjára) úgy gondoljuk, hogy kimozdulunk a gyerekkel. Ez történt egy december eleji napon is, amikor megünnepeltük anyósom ki-tudja-hanyadik születésnapját. 

Az interneten a google-ba beírt "gyerekbarát étterem" kifejezés után találtam rá a Vakvarjú étteremre. A fotók alapján EGYÉRTELMŰ volt, hogy ide kell jönnünk, ennek oka mégpedig a kerítéssel elkerített nagyméretű gyereksarok volt. Ezek után már az se érdekelt volna, ha vega, vagy eszkimó, vagy kirgiz konyhaművészeti remekeket szolgáltak volna fel pucérseggű dominának öltözött felszolgálók, heves ostorcsattogtatás közepette. Mert a lényeg, hogy a gyerek lefoglalja magát valahogy és ne szabaduljon el az asztalok között... De hálistennek az étlap is csábítónak bizonyult és a fotókon nem láttam egyetlen pucérseggű ostoros dominát sem...

(itt most egy jó hosszú sztori következik az első esténkről a Vakvarjúban, akit nem érdekel - de őszintén remélem, hogy ilyen ember nem létezik - az ugorgyon a végére. Itt szólok, hogy a fotóink minősíthetelenül rosszak lettek, de ez van, ezzel a tudattal kell tovább élnünk...)

Nos, aznap estefelé felkerekedtünk, persze nagy dilemma volt, hogy hogy menjünk, hiszen a belvárosban szinte lehetetlen parkolni. Végülis megállapodtunk abban, hogy az Andrássy úton letesszük a kocsit és földalattival bejövünk. De mivel késésben voltunk, mint mindig, ezért végigmentünk a Deák térig, reménykedve, hogy majd csak találunk helyet... És mivel közben még a hó is elkezdett szakadni - és ez az a pillanat, amikor boldog-boldogtalan beül az autójába, még az is, akinek nincs, és kitör a káosz a városban - így nem találtunk fia parkolóhelyet sem, pár percnyi körözés után feladtam az elveimet és megkértem férjet, hogy menjünk be egy parkolóházba. Ez meg is történt, viszont a parkolóházban nem működött egyik lift sem - kérdem én, hogy akkor a rokkant, öreg, babakocsis vagy egyszerűen a lusta emberek hogy jutnak a felszínre? - ezt szóvá is tettem és rákérdeztem hogy a szolgáltatás díjából vajon mennyi kedvezményt fogunk ezért kapni? Ugyanis kénytelenek voltunk az autóknak szánt lehajtón közlekedni a csúszós-havas úton, teljesen balesetveszélyes módon a babakocsival... Naszóval vettük ezt az akadályt is, ezután én szép kényelmesen elrohantam a gyerekkel a szakadó hóesésben a Vakvarjúba, férj meg elment összeszedni anyóst az aluljáróban. (félreértések elkerülése végett: ott beszélték meg a találkozót...)


 

A Vakvarjú teljes mértékben olyan volt, amilyennek a honlap alapján elképzeltem: kedves, hangulatos hely, udvariasan fogadtak, igazi élő zongorista-hölgy zongorázott, stb. stb.

Sikerült a gyerekketrec melletti asztalt lefoglalnunk előre, és Kismiki amint meglátta a játszót, már vetette is magát befele. A játszósarok mellett van egy kis padféleség, ahol a szülők a cipőjükre húzhatnak egy nejlonpacskert, hogy ne piszkítsák be a játszósarkot. Szóval mi bevetettük magunkat a játszósarokba, ahol zömmel ikeás fíling uralkodik, így sok dolog ismerős volt a gyereknek (Trofast jellegű kisszekrény, ikeás tologatós játék, ikeás kisvasút) - persze a nem-ikeás dolgoknak is örült, pl. a felfújt Vakvarjú lufiknak, sőt még az ántik hintalovat is kipróbálta.

 

Egy negatívum, hogy a kis faasztalhoz való faszékek iszonyatosan billegnek, nem ártana egy-két csavart meghúzni bennük. Éppen kezdtem akklimatizálódni, amikor férj megérkezett a zaklatott fejű anyóssal. Nem volt semmi baja, neki alapból zaklatott a feje, kedvesen köszönt, kicsit zavarban érezte magát, mert nagyon ritkán jár társaságba. Még egy negyed órát elvoltam a gyerekkel, addig a férj és anyós is akklimatizálódott, ezután kis huzavona után leadtuk a rendeléseket. Az én rendelésem nem volt vitás, kértem (hivatalosan a gyereknek) egy gyerekmenüt, ami tartalmaz egy csésze erőlevest, rántott csirkemellet és sült krumplit. Tudtam, hogy a gyerekkel kettőnknek ez bőven elég lesz. (amúgy nem bánnám, ha egyszer már a férj kérne az étteremben gyerekbarát ételt, és nem nekem kéne mindig sült krumplit ennem...) 

Anyósom rendelése annál nehezebb volt, mert szinte semmit nem hajlandó megenni: csirkehúst nem eszik, mert fél a madárinfluenzától. Marhahúst nem eszik, mert fél a kergemarha-kórtól. Halat alapból nem eszik. Csak sertéshúst eszik (kérdeztem tőle, hogy nem fél-e a száj- és körömfájástól...), és abból is csak natúrszeletet vagy rántott húst. Minden más ételtől fél. (ez mindig jó alkalom arra, hogy elmondja, hogy az epéje, meg a veséje, meg a szelek, nem részletezem...) Miután a felsorolt okok miatt kizártuk a brassóit, mert háromféle húsból csinálják, az egész rohadt étlapból egyetlen étel jöhetett szóba, a rántott karaj, de kiderült, hogy mangalicából van. Anyós még sosem evett mangalicát, először azt se tudta, hogy mi az, aztán mondtam neki, hogy ez is sertés, csak sokkal egészségesebb. Akkor nagy nehezen megrendeltük neki, de fennakadt azon, hogy miért kecskesajtos bundában van... ezután kiselőadást tartott a rendelést felvevő pincérnek arról, hogy a magyarok 95%-a nem szereti a kecskesajtot (ilyen témákban mindig naprakész statisztikai adatokkal rendelkezik...) és hogy miért tesznek bele ilyet, és mi lesz, ha ettől rosszul lesz. Mert hogy az ő gyomra nem bírja a kecskesajtot. Végül mégiscsak rábeszéltük. Mialatt vártuk az ételt, többször zaklatottan odament a pincérekhez és a mangalicáról kérdezősködött, végül átesett a ló túloldalára és kiselőadást tartott egy másik szerencsétlen pincérnek arról, hogy a mangalicának más íze van, mint a rendes sertésnek, és hogy az ő gyomra ezt nem fogja bírni.  A pincérek nagyon jól állták a sarat, teljesen rezzenéstelenek és udvariasak maradtak végig. Én mindeközben a játéksarokban játszottam gyerekkel, közben tanulmányoztam a helyet. A plafonon találtam egy nagyon felüdítő, fejjel lefelé fordított kis városrész-makettet, megtaláltam a fejünk fölött a gangon a házinénit és Géza bácsit, valamint gyönyörködtem egy sort a falba besüllyesztett kis polcokon található antik játékokban. (a kis öntöttvas játéktűzhely vitte a pálmát, abba teljesen beleszerettem.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor meghozták a rendelt levest, gyereket becsaptam a gyerekszékbe (gyerekszék terén is nagyon felkészültek, van vagy 8-10 ikejás gyerekszékük) és próbáltam levest diktálni bele, de anyós folyton beleszólt, hogy biztos inni akar, és nyomta a gyerek fejébe a cumisüveget. Mindeközben a gyereket roppantmód izgatta a mi gyümölcslevünk, így szívószállal ihatott belőle. De anyós szerint neki is kellett egy pohár, így felkajtatott egy pincért és szerzett egy nagy 3 dl-es üvegpoharat. (amit az esetleges balesetek elkerülése végett NEM adtam oda a gyereknek...) Amikor megérkezett anyós rendelése is (a kecskesajtos bundában rántott mangalicakaraj sült krumplival és tzadziki salátával) megint volt kínoskodás, mert négyszögletes tányérra szervírozták, és anyós abból nem volt halandó enni. Megint felkajtatott egy pincért és szerzett egy hagyományos kerek tányért, amire átkotorta az ételét. A gyerekmenü tök jó volt, vékonyszálú sült krumpli volt benne, a rántott csirkemell is nagyon ízletes volt. A gyerek még evett is pár falatot - persze csak csemegeuborka-szeletekkel volt halandó megenni... kisebb-nagyobb gyermeknevelési és idomítási szünetekkel megszakítva sikerült elfogyasztani a vacsoránkat, ezek után - mikor Kismiki már elkezdett sajtkukac módjára tekeregni és visongani a gyerekszékben - páni gyorsasággal visszamentünk a játszósarokba, ahol persze a gyerek rögtön az ajtó becsapkodásával kezdett el szórakozni. Mindeközben anyósom ismételt attack-ot hajtott végre, megkérte a zongorista-hölgyet, hogy engedje már férjet zongorázni egy kicsit. Szerencsére férj tud zongorázni, így nem volt annyira kínos a dolog, mondjuk a repertoárja zömmel filmzenékből áll, de azért elsütött egy kis Richard Cleydermann-t is. Mondjuk belegondoltam, hogy a következő az lesz, hogy anyósom felajánlja grafikai szolgáltatásaimat a jelenlévőknek, és halkan behúzódtam egy oszlop mögé... De ez a zongorás dolog jól sült el, a Forrest Gump és a Star Wars zenéjét még dúdolgatták is a pincérek menet közben. De hát eközben ugye ismételten én játszottam a gyerekkel. A zongoraprodukció után megkértem a férjet, hogy UGYAN MÁR, vigyázna egy pár percre a gyerekre, amíg elmegyek wc-re?  Megkönyörült rajtam és elmehettem végre pisilni, megcsodáltam a sokféle wc-táblát a női wc ajtaján, benyitottam és anyósba botlottam, gyorsan visszaugrott minden, ami ki akart jönni, végül csak kezet mostam... De jártamban keltemben feltűnt, hogy ez a hely jóval nagyobb, mint amekkorának képzeltem, a wc felé is volt egy külön helyiség, a wc ajtajánál volt egy lépcső lefelé, gyanítom, az is valami különterembe vezetett, és volt egy helyiség a galérián is. Ja, és hogy el ne felejtsem, ha már gyerekbarát hely témában írok, van pelenkázó is a wc-ben. 

Mire végül minden ténykedésünket befejeztük a helyen (evés, ivás, játszás, zongorázás, gyerekkergetés, hasunkkal ágyúgolyó elkapása és kardnyelés) én már hullafáradt voltam, alig volt már erőm elvánszorogni a parkolóházhoz, szerencsére a hó időközben elállt, viszont amikor mentünk befelé (ugye gyalog az autóknak való lejárón, a vizes talajon) nehéz volt megtartani a babakocsit és jöttek is az autók szembe... ezek után ismét jeleztük kifogásainkat a lift hiányával kapcsolatban és elengedték nekünk a teljes három óra parkolási díját (1500 Ft!!!) - persze csak fű alatt, az ottani őr kiengedett minket. Véleményem szerint ebben az esetben az lenne a korrekt, ha maga a vezetőség mondaná hivatalosan azt, hogy a liftre rászorult embereknek elengedik a díjat, ha nem működik a lift...

Szóval, amit a Vakvarjúról érdemes tudni:

Nagyon hangulatos, színvonalas étterem, kedves, udvarias kiszolgálással, szimpatikus étlappal, finom ételekkel, jó ár-érték aránnyal. És valóban gyerekbarát, a játszósarok az egyik legjobb, amit eddig láttam, rengeteg gyerekülésük van, van pelenkázó és háromféle gyerekmenü jutányos áron. Megállapítottam, hogy akár hetente is eljöhetnénk ide, persze anyósom nélkül, és úgy, hogy 50-50%-ban osztozunk a gyerek felügyeletén az itt tartózkodás alatt... És legközelebb mindenféleképpen megkóstoljuk a tízféle kemencés kenyérlángos egyikét és a limonádét. Ide biztos vissza fogunk még jönni, egye fene, kifizetem még a rohadt szakaszjegyet is a kisföldalattira.

És a sok baromi rossz minőségű fotó után, amit sikerült csinálnunk a helyen (kint már besötétedett, a Vakvarjúban meg kellemes félhomály honolt, így a kis gagyerák gépünkből ennyit tudtunk csak kihozni...) itt egy official fotó a vakvarju.com-ról, ahol minden tudnivalót megtalálsz a helyről (mondjuk én arra a kovácsoltvas libanonicédrus-térelemre nem emlékszem, szerintem az nincs már ott. A gyereksarok is bővült még balra.):


 

Szólj hozzá!

Címkék: család gyerek anya baba gyerekbarát gyerekbarát étterem vakvarjú játszósarok

Kínzó kérdés - trágárság

2010.12.07. 13:23 ujpestimami

 Anyám olvassa a blogomat. Lelkesen végigtanulmányozta az összes bejegyzést és közölte, hogy trágár nyelvezetem van és a blog teli van csúnya szavakkal. Felmerült bennem a kínzó kérdés, hogy vajon UGYANARRÓL a blogról beszélünk?????? Azóta is ezen gondolkozom...

(sajnos a nyelvezetemen nem nagyon óhajtok változtatni, és a blog ezentúl is iszonytató trágárságokkal lesz tele...)

Ezennel felkérem tisztelt olvasóközönségemet, hogy gyűjtse össze a bejegyzéseimben található legtrágárabb kifejezéseket (kivéve az Erotika Kiállításos bejegyzést - az szándékosan lett olyan, amilyen...) Aki a legtöbbet gyűjti össze, az megkapja ajándékba Ottlik Károly Protokoll - Viselkedéskultúra c. könyvének nyomdai minőségű fotóját bekeretezve.

2 komment

Címkék: blog trágárság nyelvezet csúnya szavak

Kényszerszünet és okok

2010.12.02. 09:42 ujpestimami

 Nos, hát blogom rendszeres olvasói tömegesen jelezték kétségbeesve, hogy eltűntem egy ideje. Muhaha...

Szóval, beiktattam egy egyhónapos kis kényszerszünetet a blogozó-életembe, aminek több oka is van.

Az első ok - és itt most hadd veregessem meg büszkén a vállamat - hogy végre-végre-végre sikerült  befejeznem az OKJ-tanfolyamomat, és persze a vizsgát is letettem.


Most nem írok arról, hogy mekkora egy kókler, csaló bandát sikerült kifognom képző intézménynek (a tanárokkal nem volt gond, de a szervezés és a tanulókhoz való hozzáállás csapnivaló volt), majd egy másik blogbejegyzést szentelek ennek a témának, valamint egy levelet a Tékozló Homárnak is, most egyelőre csak szimplán örülök, hogy végre vége. Persze pár órával a bizonyítványom kézhez kapása után ismét felütötte a fejét a nálam már megszokott kiüresedés-érzés, amit eddig életemben mindig éreztem, ha befejeződött valami. Akár iskola, akár tanfolyam, vagy bármi más hosszabban tartó dolog, a végén mindig úgy éreztem, hogy "Mi lesz most velem?" "Hogyan tovább" - és ilyenkor általában már azon gondolkoztam, hogy milyen tanfolyamra megyek legközelebb. Most is van két ötlet a tarsolyomban, de mivel az egyik igencsak drága, valószínűleg azt most elnapolom. És mivel egy pillanatnyi szabad időm sincs, a másikat is elnapolom... :-)

A másik ok, hogy pont a vizsga hetében megjött az új munkám is, szóval amellett, hogy tanultam, a gyereket neveltem (így-úgy) még nekiálltam keményen dolgozni is. Eddig sem voltam egy házitündér, de most aztán a lakás tényleg úgy néz ki, hogy anyámat idézzem: mint egy fejezet Krucsonih poklából... (amikor ilyeneket mond, akkor vészesen összeszűkül a szám, és késztetést érzek arra, hogy kisziszegjem ajkaimon, hogy akkor mosogass el!!!) Viszont kellő mennyiségű lelki terror és önsajnáltatás után a férjet végre sikerült rávennem, hogy napi egy házimunkában segítsen, valamint hogy este ő fürdesse meg Kismikit. Ezalatt én tudok dolgozni, bár estére általában már olyan állapotban vagyok, hogy inkább lennék lábtörlő Alaszkában, mint a dolgozó önmagam itthon...

És a harmadik, amiért csak magamat okolhatom, hogy ismét túlvállaltam magam. Mert nem elég, hogy a gyerek mellett tanultam és dolgoztam is, bevállaltam - valószínűleg kezdő őrületem első jeleként - hogy egy lakótelepi anyukának megszerkesztem a határidőnaplóját, és grafikákat is készítek bele. De a lehető legjobb bizniszt kötöttem, ugyanis takarítást kértem cserébe, ami az én helyzetemben azt hiszem életmentő. (Elképzeltem lelki szemeim előtt, hogy éppen belefulladni készülök a mocsokba és a szemétbe, amikor a csaj kiemel a mumifikált egerek és az ételmaradékkal teli műanyag-edények kupacából...) Maga a napló megszerkesztése nem volt egy nagy etvasz, de a grafika-készítés elég új műfaj számomra. Itt bizony kreatívnak kell lenni, ami leterhelt aggyal, és egy 18 hónapos kis zsebzsarnokkal egy társaságban elég nehéz feladatnak bizonyult. Most is, mint mindig, próbáltam persze a lehető legjobbat kihozni magamból a megadott határidőre...

Íme a végeredmény, amiről hamarosan Rendteremtőnél bővebben is olvashattok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nos, hát azt nem ígérhetem, hogy ezentúl minden nap 2 új bejegyzéssel gazdagítom a blogos társadalom kultúrkincsét (úgy hallottam, minimum ennyi kell, hogy egy blog sikeres legyen, és nagy olvasótábora legyen - mondjuk szerintem ennél kevesebb is elég, abban az esetben, ha valaki olyan lenyűgöző és érdekes bejegyzéseket ír, mint pl. én... :-D) de igyekszem ismét jelen lenni. Amennyiben a munka és a Zsebzsarnok engedi...

Szólj hozzá!

Címkék: munka gyerek tanulás anya baba kiadványszerkesztő elfoglalt mami elfoglalt anya okj vizsga

Napi jótanács

2010.11.24. 09:57 ujpestimami

 Ha a gyerekedet esténként a férjed fürdeti, mindenképpen nézz be a füle mögé minél előbb (a gyerek füle mögé... bár a férj füle mögött is találhatsz fura dolgokat)! Meglepődve fogod tapasztalni, hogy a még olykor olyan precíz és alapos férfiak is kifelejtenek egy területet fürdetéskor, ez pedig a fül mögötti kis hajlat, amiben egy-két hét alatt nagyon durva, odakövesedett guzmi tud lerakódni. Ilyenkor sajnos elő kell bányászni egy csákányt vagy egy spatulát ennek a kemény rétegnek a feltörésére és lekapargatására. (Először ajánlatos babaolajjal bekenni, így fellazul, utána már különféle útépítéseknél használatos segédeszköz nélkül is könnyen, finoman lekapargatható.) És ne lepődjön meg senki, a guzmi (avagy guzmó) kissé büdös...

 

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek baba fürdetés guzmó guzmi baba tisztán tartása

Szemüveggyilkos

2010.10.31. 00:10 ujpestimami

 Gyermek bizonyos rossz szokásai felett sajnos nem tudok napirendre térni. Az egyik ilyen szokása a szinte mániákus érdeklődés a szemüvegem iránt, amely általában egy jól irányzott végzetes szemüvegszár-letörő mozdulatban csúcsosodik ki. Hihetetlen, de a másodperc tört része alatt, fél kézzel is képes rá, és mindig csak a jobb szárat töri le...

Íme az idei áldozatok:
  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A középső egy Retro keret... Grrr..... Sokat fog ez a gyerek még mosogatni, ha eljő az ideje...

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek szemüveg eltört

Napi jótanács

2010.10.30. 23:57 ujpestimami

 Soha ne hagyd egyedül a húsz hónapos gyereked egy kibontott óriás Túró Rudival...

Szólj hozzá!

Címkék: család baba csoki maszat

Újpesti ősz

2010.10.30. 00:09 ujpestimami

Itt van az ősz, itt van újra, szép, mint mindig énnekem - még itt, Újpesten, a tízemeletes házak rengetegében is...  Nem lesz most semmiféle emelkedett fejtegetés arról, hogy mennyire szeretem, amikor az őszi lombok, mintegy púderként leperegnek a fűre, betonra, ezzel elfedve az utca minden hibáját, repedését, szemetjét, és mint egy gyönyörűséges aranyló szőnyeg, szinte egy fénylő templommá varázsolják az amúgy teljesen hétköznapi ucákat és tereket. Most egész egyszerűen csak idehalmozok pár képet, amit tegnap és ma gyereksétáltatás közben lőttem, szóval aki unja ezt az őszi falevelek témát, az nyugodtan ugorgyon, ahogy Pósalaki bácsi mondaná. Mindenesetre megdöbbentem, mert az Újpesten eddig eltöltött öt évem alatt sohasem tűnt fel, hogy ősszel milyen szép is tud lenni a lakótelep. (Főleg végre-végre-végre a választási plakátok nélkül...) Sok kép lesz, kössük fel az alsógatyót!

Szólj hozzá!

Címkék: ősz lakótelep újpest őszi negyedik kerület iv. kerület ősszel 4 kerület

Tudtam, hogy válság van, no de ekkora?

2010.10.26. 14:25 ujpestimami

 A következő bejegyzésnek vajmi kevés köze lesz a 4. kerülethez, viszont 18-as karikás...

 A minap felkerekedtem, hogy polár anyagot vegyek egy eltervezett, jó kis mellkasvédős sálhoz, mert rájöttem, hogy a boltban kapható gyereksálak nagyjából alkalmatlanok arra, hogy a gyerek nyakában maradjanak és még melegítsék is. Így elnyargaltam az Árpád útra, hogy az egyik méteráru kiskereskedésben szert tegyek a keresett polár anyagra, amikor is megpillantottam ezt a plakátot, amitől az első pillanatban elakadt a szavam, aztán elővéve lélekjelenlétemet és a fényképezőgépemet, gyorsan megörökítettem az utókor számára.

 
Azt tudtam, hogy válság van, de nem sejtettem, hogy ekkora. És itt most nem az oly sokat emlegetett morális és erkölcsi fertőre gondolok, hiszen - ne legyünk szemforgató álszent alakok - amíg erre az iparágra van kereslet, addig ez az iparág virágozni is fog. És ha tetszik, ha nem - egyelőre virágzik... Hanem a  kőkemény gazdasági válságra gondolok, amely úgy tűnik, szépen begyűrűzve a mindennapokba, a szex- és pornóipar eme jeles eseményét is elérte. Legalábbis a plakát alapján - amit én elsőképpen az űbergagyi kategóriába sorolnék - csak erre tudok gondolni. Azt hiszem, ennél még az 1992-es pusztaszabolcs-bádogtelepi művház Éves Ittas Pajtatáncot meghirdető plakátja is színvonalasabb lehetett, pedig azt Molnár Gazsi készítette egy polaroidfénykép, egy régi írógép, egy fénymásológép és fél marék szárított lencse segítségével... Hol vannak már a régi Erotika Kiállítás (apropó, nem úgy volt, hogy megváltozott a nevük Expóra, mert zavaró lett az első szó vége és a második szó eleje - ugye ha az ember gyorsan mondja ki, akkor ugye kihallatszik belőle az a kaki... ) SZÍNVONALASABBNÁL SZÍNVONALASABB plakátjai, amelyek általában (sőt, minden esetben) valami sötét háttér előtt IGÉNYESEN körbevágott különféle VONZÓ női pornósztárokat ábrázoltak nagy tőgyekkel, kis tangában, csücsörített szájjal, vagy nyalókával a kezükben, néha pucsítva. A hölgyeket általában, mintegy mandorlaként még valami derengő fénnyel is igyekeztek kiemelni a setét háttérből. 

Idén én valahogy így képzelem el a plakátkészítés folyamatát:

 

Nándi: basszameg, elfelejtettem megrendelni a plakátokat!

Ildi: akkor ne szarozzál, gyorsan csináltassuk meg valakivel! Mi van azzal a tavalyi céggel?

Nándi: kurva drágán csinálták, nem emlékszel?

Ildi: az most mindegy, már nincs időnk, muszáj kirakni a plakátokat! Tudod, hogy még előttünk megrendezésre kerül több, azonos tartalmú rendezvény, amivel megtévesztik az embereket! Hiszen tudod, hogy nem minden erotika témájával foglalkozó rendezvény azonos a budapesti EROTIKA kiállítás és börzével!!! Nálunk a jól bevezetett és levédett név a garancia védjegye is!!! Minél előbb ki kell tennünk a plakátokat, nehogy az emberek valami más rendezvényre menjenek el és csalódás érje őket!

Nándi: de ha kifizetjük a plakátot, akkor nem tudjuk kifizetni a fetish party résztvevőit! Válság van bazmeg, válsááág! Rohadt sokat kérnek azok a picsák művésznők is, de már bereklámoztuk a neten!

Ildi: oké, nyugi! emlékszel még bádogtelepen arra a faszira, aki olyan jó plakátokat csinált? 

Nándi: a lencsésre? Az a... bazdmeg nem jut az eszembe a neve... valamilyen Gazsi! 

Ildi: Na, az, az! Hívjad már föl, mennyiért csinálná?

 

rövid telefonbeszélgetés

 

Nándi: Nnna, utolértem a kocsmában, megcsinálja egy belépőért!

Ildi: hát az kurva jó! Van hozzá anyaga? képek, ilyesmi?

Nándi: csak logót kér, majd bemegy könyvtárba, ott van egy fénymásoló. Azt mondta, vannak régi újságok, kivág egy fürdőruhareklámot az egyik 95-ös 100Xszép-ből, meg a Terminatort a Cinema Magazinból.  Összefénymásolja a logóval, meg a szöveggel, de azt mondta, csak sárga papír van a könyvtárban, a fehér elfogyott, nem tudtak újat venni.

Ildi: hát akkor sárga lesz a plakát... Lencse lesz rajta?

Nándi: hát az nem...

Ildi: nem baj, leszarom. 

 

És megszületett minden idők legszarabb, de valószínűleg legköltséghatékonyabb Erotika Kiállítás plakátja...

Sajnos nem vagyok eléggé vállalkozószellemű, hogy élőben is megtekintsem, hogy a kiállítás vajon ugyanolyan színvonalasra sikeredik-e majd, mint ahogy a plakát sejteti - pedig talán találnánk valami kézügyességfejlesztő játékot a gyereknek... 

 

(csak pár megjegyzés: sose tudtam megérteni, mi köze van ennek az egésznek az erotikához? A plakát kapcsán végignézve az előző évek kiállításairól készült fotókat, sok következtetést levontam: 1. semmi köze az erotikához, ez kőkemény pornó, miért nem hívják így? Nehogy már szemérmesek legyenek basszus!!! 

2. Nem tudom, ki az az eszelős, aki képes ilyen rendezvényre elmenni, engem valahogy nem vonzanak a különféle latex meg párducmintás picsatakaróba bújtatott, túlsminkelt, szilikonmellű luvnyák, de hát én nem is vagyok férfi... Mindenesetre elég vicces, hogy olyan standokon ácsorognak, mintha legalábbis az Educatio 2010 kiállításon lennének, miközben mindenféle tárgyakat dugdosnak a testnyílásaikba. 3. a fellépő művészek között a hölgyek igencsak túlreprezentáltak, mindenesetre nekem sikerült megtalálnom a rendezvényen résztvevő legnagyobb hímtagot, és ezzel a rendezvény fotógalériájából sikerült a legszalonképtelenebb fotót is megtalálnom. Csak erős idegzetűeknek:











 

Azért se linkelem ide, honnan van a kép, aki akarja, keresse ki...)

 

Amennyiben a válság továbbgyűrűzik, és jövőre veszélybe kerül nemcsak a fetish party, hanem az apáca show résztvevőinek gázsija is, kérjük a szervezőket, ismét forduljanak Molnár Gazsihoz, mert informátorunk szerint már megtervezte a jövő évi plakátot is:

 

5 komment

Címkék: plakát erotika kiállítás 2010

Újpest a választások után

2010.10.19. 16:01 ujpestimami

 Senki ne várjon tőlem politizáló bejegyzést - az én lelkiségemhez ugyanis az áll a legközelebb, ha bárkit, bármikor, politikai hovatozásra, korra, nemre, szemszínre, fogak számára tekintet nélkül szapulhatok. Ez most se lesz másként, de hát a téma adva vagyon az utcákon. 

Ugyanis volt egyszer egy választás, ha jól emlékszem október 3-án. A választási kampány elindulásakor szinte egyik pillanatról a másikra lepték el az egész várost, így a 4. kerületet is a választási kampány-hadjárat részeként a kampányplakátok. (a plakátok milyenségét, az ígéretek hihetőségét, és a különféle marketinges húzásokat nem fogom most kivesézni)

A választás lezajlott, és érdekes módon a plakátok nem tűntek el olyan sebességgel, ahogy megjelentek. Sőt, úgy vélem, a kedves jelöltek talán arra várnak, hogy az erózió, a szél és az eső hathatós együttese fogja lemállasztani a plakátokat az oszlopokról. Azt még megértem, hogy a vesztes jelöltek talán úgy gondolják, hogy szívjon gázt mindenki, aki nem rájuk szavazott, és hagyják az egészet a francba, de a győztesek se nagyon serénykedtek idáig - ríszpekt természetesen azoknak, akik eltávolították a plakátokat, ami egyébként azért is nagyon jó húzás volt tőlük, mert így legalább nem fognak a szemünk előtt megöregedni pár hónap alatt... 

Sajnos széleskörű elfoglaltságaimnak és lustaságomnak köszönhetően ez a bejegyzés nem a múlt héten született meg, pedig akkor még az egész város tele volt, így jóval több embert is szapulhattam volna, de azóta mindenhonnan lekerült pl. az összes főpolgármester-választós kampányplakát. Így nem kell már meghatódnom Tarlós István főpolgármester-jelölt megbízhatóságtól és tettrekészségtől majd kicsattanó fizimiskájától, azon sem kell nap, mint nap tépelődnöm, hogy Staudt Gábort szívesebben látnám az ágyamban egy szívecskés selyemalsóban, mint a főpolgármesteri székben, nem ugrik be minden nap kényszerűen Jávor Benedek láttán a triviális kérdés, hogy zsákban hozza-e majd a meleget, és nem okoz több álmatlan éjszakát Horváth Csaba kísértetiesen Glenn Quagmire-re hajazó és botrányosan túlretusált plakátja sem. 

Viszont a mai játszóteres séta alkalmával volt szerencsém Wintermantel Zsolt összes kampányplakátjához, jó pár foszladozó LMP-kampányanyaghoz (a foszladozás tényéből azt a következtetést szűröm le, hogy az LMP jóval gyengébb ragasztót használ, mint a többi párt. Remélem, valami lebomlót...:-D), találtam pár joviális Trippon Norbertet is és számtalan Kövecses Jankát (abban a választókerületben azt hiszem minden egyes lakosra jut egy-egy Kövecses Janka, sőt, mivel szendvicsszerűen kétoldalasan vannak feltéve a plakátok, talán kettő is...:-) Nem elhanyagolható tény, hogy még a tavaszi választásokból is megmaradt pár villanyoszlopra ragasztott felirat, találtam például foszladozó, megtépázott Kiss Pétert és valami SzDSz-es feliratot is, de hogy ki volt ő, azt már a természet nem hagyta, hogy megtudjuk... 

És most jön a puffogás a részemről.
Először is: maga a választási plakátok kiragasztása is igen kultúrálatlanul zajlott (pl. itt említsük meg a fából összetákolt objektumokat, amelyek arra voltak hivatottak, hogy a választás résztvevői reklámozzák magukat - de igazából csak közlekedési akadályként és szeles időben akár még guillotine-ként is funkcionáltak...), vagy pl. nem értem, hogy mi értelme van pl. a Rózsa utcában az egymástól 10 méterre lévő villanyoszlopokra végig kitáblázni Horváth Csabát, vagy akárki mást? Miért nem elég 200 méterenként? Ettől több szavazatot fog kapni? Kifejezetten primitív és kulturálatlan megoldásnak találom a plakátok villanyoszlopokra való felerősítését azzal a rasnya műanyag izével, de amíg nem találnak erre jobb megoldást, sajnos el kell viselni a látványt.
Másodszor is: tegyük fel, hogy jelöltetem magam egy választáson. Ki is plakátolom magam annak rendje és módja szerint. A plakátjaimon a választóimat arról próbálom meggyőzni, hogy én egy olyan helybéli lokálpatrióta vagyok akinek a szíve csakis Újpestért és a körzetemben lévő lakosokért dobog (és aki a családfájában az Árpád-korig visszamenőleg be tudja bizonyítani, hogy tősgyökeres Újpesti lakos) és ha megválasztanak, akkor majd mindent megteszek az ő életkörülményei javításáért, a környezet karbantartásáért és fejlesztésééért, stb. stb. Akkor basszuskulcs, nem az a minimum, hogy a választások másnapján (oké, még a jövő hét is megteszi, ennyi időt adunk az alkoholmámorból való kijózanodáshoz, akár vesztes, akár nyertes az illető, és a terület ünnepélyes körbepisiléséhez... :-)) fogom, és leszedem a szaros plakátjaimat, hogy ne rútítsák el az emberek környezetét? Hol itt az őszinteség, ha már egy ilyen kicsinek mondható gesztusban sem tudom kifejezni, hogy valóban érdekel engem a választókerületem? Szóval kedves Zsolti, Norbi, és Jankácska, s valahány név a naptárba, tessék melegítőbe bújni, létrát és ollót fogni, körbejárni Újpestet és leszedni végre a randa plakátokat, még mielőtt még ennél is nagyobb csalódás érné a lakosságot!

Végül itt egy kis merítés, hogy kikkel is futottam össze a mai kis sétám alatt, ami összesen 2 választókerületet érintett:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



És - mint óriási Family Guy fan - ezt nem hagyhattam ki:
Horváth Csaba migiri mosolya

Szólj hozzá!

Címkék: választások önkormányzati választások újpest plakátok választási plakátok negyedik kerület iv. kerület 4 kerület

Játszótéri etikett 4. - további mindennapos szituációk

2010.10.06. 23:55 ujpestimami

1. a kapu
Hálisten mostanában egyre több játszóteret újítanak fel, és ennek keretében a játszótereket kerítéssel és zárható kapuval is ellátják. Ami persze nem véletlen, hiszen egy igazán forgalmas napon még a legsasszeműbb szülő is szem elől tévesztheti a gyerekét (nem is beszélve arról, ha beszélgetünk, mutogatjuk egymásnak az eladni kívánt kinőtt ruhácskákat, stb. mert ilyen is van ám!) így legalább megvan az a pici védelem, hogy mégsem megy ki és csatangol el a gyerek. De ne felejtkezzünk meg arról a (szerintem minimális) visszatartó erőről, amit a játszótér kapuja jelent a kutyatulajdonosok, a rongálók és a köztéri wc-t keresők számára. Mert azért mégiscsak ott egy kerítés és ott egy kapu, a jobb érzésű ember azért megtorpan és elgondolkodik, hogy talán nem kéne odaszar(nom)atnom a kutyát, stb. stb. Akiből meg hiányzik az effajta jóérzés, annak egy betonkerítés se lenne elegendő visszatartó erő... (ld. Aradi u. 3-7. előtti játszótér, amiről akkor szoktam le, amikor valami IGAZÁN tahernyák illető rendszeresen odaszart a közepén lévő bokrok közé, ahol egyébként a gyerekek előszeretettel bújócskáznak...)
Összefoglalván: a kapuval kapcsolatos egyetlen szabály, hogy mindig zárjuk vissza!
Abban a helyzetben, ha gyermekünk neadjisten éppen a kapunyitogatást tartja a kedvenc időtöltésének, mindig legyünk ott mellette, egyrészt azért, hogy az esetleges baleseteket megelőzzük (ujjbecsípés, eldőlés, sajátmaga fejbeverése, stb...), másrészt, ha valaki más is szeretné használni a kaput, meg lehet tanítani a gyereket hogy udvariasan kiengedje-beengedje a többieket, harmadrészt azért, mert tutiziher, hogy a játszótéren meg akad egy olyan gyerek, aki a kapun való kiszökdösést tekinti aznap a legjobb játéknak. Ilyenkor nem árt, ha szépen felügyeljük a folyamatokat...

2. Hozott játékok
Eddigi tapasztalataim szerint (melyeknek tárháza napról napra duzzad) a játszótérre levitt játékok a játszótérre való belépés pillanatától közösnek tekintendők. Ez egy hallgatólagos egyezmény a szülők között is. Nagyon jól tudjuk, hogy a gyerekünk abban a pillanatban elveszíti érdeklődését a saját játékai iránt, amint meglátja a másik labdáját/kismotorját/babakocsiját/stb.-stb.-jét... És ha az adott gyermek éppen nem játszik a játékával, azt más elveheti és játszhat vele, azért illik elkérni a szülőtől a játékot, de nem illik visszautasítani, hogy odaadjuk. Az viszont már egy más tészta, ha a gyerekünk úgy akarja megkaparintani a játékot, hogy azzal éppen játszik a jogos tulaj. Ilyenkor sajnos nevelni kell, mindkét oldalon: a tulajnak azt, hogy adja oda a játékát másoknak is, és ne legyen önző (bár tök felesleges, gondolom ezt mondták annak idején nekünk is, oszt mi maradt belőle:-)), a követelőnek meg azt, hogy nem nyúlja le mástól a játékát (bár tök felesleges, gondolom ezt mondták annak idején nekünk is, oszt mi maradt belőle:-)). Bevallom őszintén, én azért titokban örültem, amikor a kisfiam elkezdett a játszótéren keménykedni, és el-elvenni másoktól a játékot, mert sokáig olyan kis anyámasszony katonája volt... Szóval a játékokon való marakodás mindig nagyon jó alkalmat ad arra, hogy a gyerekeket így-úgy illemszabályokra neveljük, aztán a nagy marakodás végén hogy ki jön ki győztesen a dologból, az mindig a szituációtól függ... (meg hogy melyik anyuka a harcosab... :-D) Egyetlen kivétel lehet talán a nagy megosztósdiból, ha van lenn pici csecsemő, az ő játékai tabut jelentenek az összes szurtos kezű kisgyerek számára. Gondolom egyetlen anyuka sem osztja meg szívesen ezeket a játékokat, amiket a kisbaba még a szájába vesz, rágcsál stb. 
A játékokkal kapcsolatban nagyon fontos szabály, hogy a játszótérre csak olyan játékot vigyünk, amit nem sajnálunk másoktól! Semmi drága, értékes, csicsás, sérülékeny bizbaszt ne vigyünk le, mert annak biztos nem lesz jó vége...

3. Evés
Szinte magától értetődő, és nem is csodálkozunk rajta, hogy ha az egyik gyerek eszik vagy iszik, akkor egy csomóan körbeállják és elkezdődik a kunyerálgatás. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a szülők megkérdezése nélkül NE adjunk egy gyereknek se enni, mert nem tudhatjuk, hogy nem érzékeny-e, allegiás-e valamire, de azt sem tudhatjuk, hogy a szülei nem valamilyen elvek vagy diéta szerint etetik-e a gyereket (pl. csak biokaja, vagy cukormentes ételek, esetleg vegetáriánusok, stb.) És ezután jön a másik kérdés: mennyit adjunk a másik gyerek(ek)nek? Hiszen nem azért hoztunk le ennivalót, hogy megetessük a játszótér összes gyerekét. Szerintem az a helyes megoldás, ha adunk a másik gyereknek is pár falatot, de aztán megmondjuk neki, hogy a többi már bizony a mi gyerekünk uzsonnája. Feltehetően az ő anyukája is hozott le valamit, ami  meg az ő uzsonnája. Vagy ha nem olyan típusú az étel, hogy osztogatni lehessen, akkor inkább vonuljunk félre, vagy tegyük el későbbre az ételt, aztán titokban lehet folytatni az evést, ha már a többiek nem látják. Persze azért itt is fontos, hogy ha a mi gyerekünk kunyerál, akkor ne nagyon hagyjuk, ha látjuk a másik anyukán, hogy neki ez kellemetlen, vagy nem akar többet adni, mert nem marad nekik. Ilyenkor szépen magyarázzuk el a gyerkőcünknek, hogy az bizony a Pistike/Gizike uzsonnája, és mi is hoztunk, együk azt. Én általában félrevonulok a játszótéren, ha evésre kerül sor, ezzel elkerülve a kínos szituációkat, de megesett már, hogy nagyon szívesen adtam más gyerekeknek is, amikor pl. egy batár nagy sajtos croissant-t el tudtam közöttük osztani.

4. szoptatás
Én a magam részéről mindig és mindenhol a szoptatás pártján állok. Számomra nincs szebb látvány egy éppen a kisdedet szoptató édesanyánál, akárhol is teszi ezt, legyen az étterem, bevásárló központ, park vagy játszótér. Ha egy kisbabára/kisgyerekre a játszótéren jön rá, hogy szopizzon, akkor az a legtermészetesebb, hogy az anyja megszoptatja, nincs mese. Hallunk persze lépten-nyomon olyan véleményeket, hogy egyesek szerint gusztustalan látvány, meg hogy miért nem lehet előre lefejt tejet adni nyilvános helyen a gyereknek, stb. Nos, aki szerint a szoptatás gusztustalan látvány, annak azt üzenném, hogy valószínűleg amikor ő mondjuk jóízűen nyomja bele a fejébe a cigánypecsenyét sült krumplival, vagy a tv előtt zabálja a chips-et és dönti magába a sört, miközben a tökét vakargatja, az valószínűleg tényleg gusztustalan látvány lehet. Aki szerint meg lefejt tejet kell adni a kisbabának cumisüvegből, annak meg azt üzenném, hogy majd fogok azzal szarakodni, hogy lefejjem, üveget fertőtlenítsek, eltegyem a tejet, kimossam a fejőt, stb. stb. a kb. ezer másik tennivalóm mellett... Amikor szimplán megtehetem bárhol és bármikor, hogy előkapom a cicit és megetetem a gyerekemet, finom, friss, meleg anyatejjel, nem állott, nem kihűlt, nem megváltozott ízű anyatejjel. Amúgy meg nem is minden kisbaba fogadja el a cumisüveg cumiját, de nyilván akik ilyen véleményeket hangoztatnak, azok ezzel nincsenek tisztában... Annak idején én sose türtőztettem magam, ha valakinek ez nem tetszik, nem kell odanézni. (És persze ha nem szoptatnám meg a gyerekemet és éhesen üvöltene, akkor meg az zavarná őket...) Persze ez nem azt jelenti, hogy hivalkodóan, direkt beletoltam volna a kebleimet a járókelők arcába, lehet a gyereket nagyon szolidan is szoptatni, úgy, hogy nem is látszik semmi, ami esetleg a közönséget irritálhatná (neadjisten egy mellbimbó... vagy a bimbóudvar széléből egy kis darab!!! Szodoma és Gomorrra!) Én is olvastam annak idején a nagy port kavart cikket a porontyon, miszerint egy nem éppen esztétikus küllemű (állítólag egy kövér, zsíros hajú, szétfolyó mellű) anyuka szoptatta a gyerekét rendszeresen a játszótéren, és ezért az apukák elmaradoztak a játszótérről, stb. Hát micsoda álszent hozzáállás ez, már ne tessenek haragudni! Teljes mellszélességgel kiállunk a szoptatás mellett, feltéve ha az anyuka dekoratív és úgy néz ki, mint Pamela Anderson? Ha meg rasnya, akkor ne szoptasson, mert nem esztétikus? Nos nekem az a véleményem, hogy a szoptatás a kisbaba érdekében történik, ezzel mindenkinek tisztában kéne lennie, és nem azért, hogy az illető nő, vagy asszonyság a melleit mutogassa. Felőlem akár a havasi jeti is szoptathatja a gyerekét mellettem a játszótéren, ha a gyereke érdekét ez szolgálja. Pont.
 

Szólj hozzá!

Címkék: anya játszótér újpest iv. kerület 4 kerület játszótéri etikett

Kajapercek - zöldséggel együtt sült csirkecomb

2010.10.01. 00:53 ujpestimami

 

Sikerült elkészítenem a világ legegyszerűbb, egyben mindenkinél sikert arató ételét, amelyből még a mostanában idegesítően finnyássá váló gyerök is jóízűen falatozott.

Szóval: 3 db sárgarépa, 2 db fehér répa (azaz petrezselyemgyökér, vagy nemes egyszerűséggel csak: gyökér...), 3-4 közepes krumpli és 2 fej hagyma megtisztít, a répákat nagyobb hasábokra, a krumplit és a hagymát félcentis karikákra vág. Mindent beledobál a sütőtálba, hozzáhajít még 6 db csirke alsócombot, megöntöz jó adag olívaolajjal, sóz, borsoz, tetszőleges fűszerkeverékkel beszór. Én egy csipetnyi kentucky csirkeszárny fűszerkeveréket és nagyobb adag provence-i csirke fűszerkeveréket szórtam rá, kézzel szépen mindent összeforgattam, végül sütés előtt a következő (amúgy elég ronda színű) trutymóval locsoltam meg: másfél deci meleg víz, kis mustár, kis ketchup és balzsamecet keveréke (mindből tetszőleges mennyiség). Ezután jó alaposan letakarni a sütőtálat alufóliával, és behajítani a sütőbe, sütni 60-70 percig a sütőben 200 fokon, ezután leszedni róla az alufóliát és pirítani, amíg szép pirosas nem lesz.

A végeredmény (Nigella stílusában): fantasztikusan omlós, ízletes csirkehús, csábítóan puha, édeskésre sült, párolt zöldség, amelynek édessége jól ellensúlyozza a csirkehús pikáns fűszerességét, mindez megbolondítva a puha, karamellizálódott hagymakarikákkal -  az egész valahogy egy tengerparti nyaralás emlékét idézi fel, amikor apámékkal együtt... na jó, most lőjön szájba valaki.

A lényeg az, hogy (természetesen a kellő hőmérsékletre való hűtés után) a gyereknek kisebb darabokra vágtam a zöldségeket és a húst, és igen jelentős mennyiséget megevett belőle, főleg a finom, puha, édes sárgarépát csipázta. Persze az erősen fűszeres, sült csirkebőrből nem adtam neki. Nagyon alkalmas ez az étel arra, hogy valami zöldséget diktáljunk az egyébként gyakran zöldségutálatban szenvedő ifjúságba.

Szólj hozzá!

Címkék: család mami sült csirke újpest sült zöldség babakaja 4 kerület

Újpesti babaruha- és játékbörze

2010.09.27. 09:35 ujpestimami

 Sírva könyörgöm, jelentkezzen már egy élő ember, vagy olyan ember aki legalább ismer olyan embert, akinek valaha a büdös életben sikerült asztalt foglalnia a babaruhabörzére!!!!!

Mert egyszerűen NEM hiszem el, hogy 30 perc alatt lefoglalnak kb. 55-60 db asztalt, és nem hiszem el, hogy (a nagy számok törvénye alapján a 43 telefonhívásból) legalább egyszer nem kellett volna felvenniük a rohadt telefont!!! 

Remélem, nem fog beigazolódni azon sejtésünk, hogy bizonyos kereskedők hónapokkal a börze előtt lefoglalják az asztalokat, így mire a tényleges jelentkezésre sor kerül, már csak pár asztal van, mert az tényleg elkel fél óra alatt. Ha nem így van, cáfoljon meg valaki, ha így van, akkor hallgassa el örökre...

Mindenestre mi, megint és megint hopponmaradt nem kereskedő anyák megpróbálunk szervezni valahol egy börzét. Addig is jó árusítást mindenkinek, aki szerzett asztalt. 

Szólj hozzá!

Címkék: család újpest babaruhabörze börze negyedik kerület 4 kerület játékbörze

Eleven Park újratöltve

2010.09.23. 19:12 ujpestimami

Nos, az elmúlt hetek kedvezőtlen időjárása miatt kénytelenek voltunk gyermekünk egyre növekvő mozgásigényét fedett helyen kielégíteni... jézus, ezt a mondatot én írtam? Hehehe. Szóval a rohadt eső miatt elhúztunk ismét az Eleven Parkba, ami ugyan a város másik felén van, de a fejenként ezer forintért (csak felnőttnek, Kismikinek még ingyen  - vajon hány éves koráig tudom azt hazudni, hogy még nem töltötte be a kettőt?) + plusz a benzinpénz még így is jobban megéri, mintha a lakást verné szét és az idegeinket cincálná apró darabokra.

Pechünkre a szar idő másokat is erre az elhatározásra sarkallt, így az objektum dugig volt (megpróbáltam a férjemet rávenni, hogy slisszoljunk be, mert a tömegben úgysem tűnne fel... de ő annyira becsületes, hogy nem igaz... végülis ezt szeretem benne, szóval perkáltunk, mint a jógyerek). Persze ebben a tömegben elkerülhetetlen volt, hogy össze ne fussak egy régi kedves ismerősömmel, aki történetesen hímnemű, így a 2 hímnemű lény rögtön elkezdett beszélgetni azokról a témákról, amikról csak a hímnemű lények szoktak, így - bár azzal az elhatározással indultam ennek a délutánnak, hogy apa játszik a gyerekkel, én meg valamelyik sarokba bedőlök, és alszom - nem éppen ezek szerint alakultak a dolgok. Történetesen apa 10 percig fotózta  a gyereket, ezután köddé vált - bár ő váltig állítja, hogy nem ment el, én meg váltig állítgatom, hogy a kistrambulin mögött bújkált... - így kénytelen voltam a további két órát a gyerekkel tombolva eltölteni.

Az est mérlege:
1 letört köröm (anyáé)
1 letört fog (anyáé) - sajnos ez az élmény nagyon élénken él még bennem, így nem nyilatkozom az esetről... mindenesetre nem fogom többet 2 éves gyereknek képzelni magam és bemászni a labdás hálós ketrecbe...
1 új fogorvos elérhetősége (történetesen e régi kedves jó ismerős anyukája, hahaha)
1 hullafáradt, meggyötört anya, 1 feldobódott apa és egy lefárasztott gyerek

Képek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Sajnos nem tudok több képet betenni, mert a blog nem engedi... ha megjavul, majd valamikor, akkor beteszek többet is. Ha valaki tudja ezen rejtély megoldását, akkor írja mán meg (játszótérkereső mondjuk? :-))

Na, most újra próbálom (immáron harmadszor) a képek feltöltését, hátha sikerül...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1 komment

Címkék: család anya baba mami eleven park

Kajapercek - tárkonyos sertésraguleves

2010.09.23. 18:38 ujpestimami

Gyerök mostanában elégé válogatós lett. Nagy csalódás ez azután, hogy annak idején (8-10 hónaposan, egyévesen) akár 3 dl-nyi összeturmixolt főzeléket is benyomott egy étkezés alkalmával... vagy reggelente hatalmas adagokat termelt be a tejpépből... mostanában meg el-elnyammog pár falat szendvicsen, de azon is úgy, hogy a végén eldobja a kenyeret, és csak a felvágottat és a paradicsomot eszi meg. Vagy pár kanál után megun minden ételt, és undorodó fejjel löki el a kanalat...


Az első nagy releváció akkor történt, amikor rádöbbentem, hogy - velem ellentétben - Kismiki SZERETI a gyümölcsöt. Azóta mindennap hámozok és feldarabolok neki egy-egy körtét vagy barackot, (a banánt 18 hónapos kora óta nem szereti...), és az IKEÁ-ban vásárolt kis békás tálacskában tálalom neki a TV-állványon - még mielőtt bárki felhorkanna, a TV-állvány pont ideális magasságban van, gyakorlatilag ott állóbüfézik a gyerek. Még az áfonyát is nagy előszeretettel tömte magába, amikor szezonja volt (de az áfonyás kaki, az aztán nem semmi!!!) Végülis lényeg a lényeg, hogy ha semmit nem eszik meg a gyerek, csak a gyümölcsöt, már nem fog éhezni...

Viszont... valamelyik nap, az itthon felhalmozódott zöldségek felhasználása végett elterveztem, hogy készítek egy jó kis tárkonyos ragulevest (persze előtte hetekig rendeltem a kaját, de elhatároztam, hogy jó anya és jó feleség leszek, és főzni dogok...). Ehhez már csak egy 20-25 dekányi sertéscombot kellett vennem - természetesen pulykahúsból szokás csinálni, de kicsit unom már a szárnyasokat, egész egyszerűen megkívántam a sertéshúst, mea culpa... és este 8-kor neki is álltam megvalósítani tervemet.

Maga a leves nem volt bonyolult (hagyma kis kockákra vág, olívaolajon üvegesre párol, rá az apró kockákra vágott hús, ezzel együtt pirít, aztán felönt vízzel, só, bors, rengeteg tárkony és zöld petrezselyem, főzni a húst az idők végezetlenségéig, amíg félig megpuhul, ekkor hozzáadni a felrdarabolt, karikázott-kozkázott-dodekaéderezett - ki-ki ízlése szerint - leveszöldséget, együtt főzni, míg a zöldség már majdnem puha, ekkor hozzáadni a kisebb darabokra vágott kumplit, és együtt készre főzni, amíg a krumpli meg nem puhul. Ja, meg persze 1-2 gerezd fokhagyma a leveszöldséggel együtt, a "ma este úgyse smacizunk senkivel" életérzés jegyében... Tálaláskor mindenki annyi tejfölt és citromlevet tesz bele, amennyi neki tetszik.) Nos, én a gyerek adagját jól megtejfölöztem, és egy röpke imával az ajkaimon, hogy legalább pár kanállal egyen belőle, bepróbálkoztam vele... és őszinte döbbent meglepődésemre (van ilyen kifejezés?) a gyerek szinte az egész tál levest befalta, egy jó darab beleáztatott kenyérrel egyetemben. Hát ma sem fog éhen halni, az tutkó!
 

Szólj hozzá!

Címkék: család anya baba újpest raguleves babakaja

süti beállítások módosítása