Tegnap Kismiki pocakbaba lett... éppen a Kisvakond sorozat azon részét néztük, amikor a nyuszik összeházasodnak, és gyermekeket nemzenek (amikor a nyuszik puszit adnak egymásnak, akkor gyerk mindig odamegy a képernyőhöz és elszedi a puszijaikat, amiket aztán jól eltesz a pulóverje alá. Ha nincs rajta ruha, akkor a pelenkájába dugja a puszikat...) - természetesen a nemzés folyamatára nem tértek ki az alkotók... - viszont szépen bemutatják, ahogy a lány nyuszi pocakja elkezd gömbölyödni, és aztán a szülés folyamatát is bemutatják - ahhoz képest, hogy pici gyerekeknek szóló mese, eléggé naturalisztikusan és lényegre törően. Bevallom őszintén, én örülök ennek a mesének, nemigazán akarom a gyereket gólyákkal meg egyéb hülyeségekkel traktálni. Szerintem egy egészen kicsi gyerek is fel tudja fogni, hogy a pici babák először az anya pocakjában laknak, aztán amikor túl nagyok lesznek, akkor kibújnak onnan, hogy jobban elférjenek. Ez tökéletesen hihető és ráadásul igaz is, és nincs benne semmi ijesztő. És ez a magyarázat a gyerek születésére jó ideig elég lesz, ráér majd szép fokozatosan megtudni a további szürnyű részleteket. (pl. hogy ez fáj is... mondjuk a mesében a nyuszianya is óbégat egy kicsit, de nem annyit, mint pl. én annak idején... :-))
Lényeg a lényeg, hogy szépen magyaráztam Kismikinek, hogy amikor nagyon pici volt, akkor ő is az én pocakomban lakott. Erre benézett a ruhám alá, és a pólóm nyakánál be akart mászni. Mondtam neki, hogy inkább alulról menjen, úgy jobban befér. Egy elég szűk póló volt rajtam, de a gyerek addig mocorgott és nyomakodott, amíg sikerült teljesen bemásznia alá és kidugnia a fejét a póló nyakán. És baromira büszke volt magára, hogy ő most megint pocakbaba lett. Így mászkáltunk a lakásban fel és alá egy darabig, hogy ő a pólóm alatt ücsörgött és szorosan hozzámbújt, aztán amikor már túl szűkös lett neki a hely, akkor alul szép lassan kicsusszant - megszületett!!! :-D (mennyivel gyorsabban és fájdalommentesebben, mint anno...) Én köszöntöttem megszületése alkalmából és összevissza puszilgattuk egymást. És most abba is hagyom, mielőtt kezdene giccsbe fordulni a bejegyzés... Mindenesetre a szülés-születés témaköre aznapra le volt tudva. (és a pólóm tökéletesen ki lett nyújtva, de nem gond, majd mindig azt veszem fel, amikor Kismikinek megint kedve támad pocakbabát játszani)
A mese amúgy itt tekinthető meg, szerintem zseniális segítség a felvilágosításban.
