Nos, igazából már rég aludnom kellene, de van pár oka annak, hogy ezt miért nem teszem: egyrészt a fölöttünk levő lakó annak ellenére, hogy már hajnali 1 óra van, tárgyakat csapkod a földhöz és bútorokat húzigál. Ebből kifolyólag nem bírok aludni. A másik oka az, hogy végignéztem az űbergagyi és kis hazánk számára megalázó végeredménnyel záruló Eurovíziós Szarfesztivált, bár a végén már inkább átkapcsoltam a Zone Reality-re és a Gyilkos nők című sorozatot néztem, mert még azon is jobban szórakoztam. Aztán hálistennek megtaláltam kedvenc műsoromat, a Family Guy-t és ez sikeresen képes fenntartani. Így végre alkalmam nyílik elmélkedni a világ legjobb dolgáról, és ez nem más, mint a babapuszi. 
Emlékszem, milyen hatalmas örömmel töltött el, amikor Kismiki először megtanult igazi, finom, cuppanós puszit adni, én voltam a világ legboldogabb embere... és persze a legbüszkébb. Aztán ezt a tudását olyan profi szintre emelte, hogy már nemcsak adja a puszikat, hanem két kézzel dobálja is, gyakorlatilag mindenkinek és mindennek. Bárkitől búcsúzunk, legyen az férfi, nő, vagy csupán csak egy tárgy, Kismiki olyan lelkesen dobálja a csókokat, mint annak idején a nők, amikor Fidel Castro végigautózott az Andrássy úton... Ettől persze, mi a büszke szülők is vérszemet kaptunk, és a gyereket általában úgy mutogatjuk mindenhol, mint egy cirkuszi kis majmot, és örömmel fürdőzünk a dicsőségben, amikor a nők (tinitől öreglányig) rakásra ájuldoznak, ámuldoznak és kapkodják a levegőt, mert ez a gyerek egyszerűen ollllyan édes, hogy megg kell zzzabbálni!!!
Az utóbbi hetekben Kismiki hihetetlen módon ontja a valódi puszikat is, van amikor rájön a szeretetömleny, és összevissza puszilgatja az arcomat. De ha éppen nem éri el az arcomat, akkor a lábamat puszilgatja meg. Sőt, ennél még tovább is merészkedett, már Férjet is összepuszilgatja néha. Ez elég nagy szó, mert eddig eléggé "negligálta" apát, és én voltam az isten. Bevallom, ez eléggé fárasztó volt, így szinte megkönnyebbültem, amikor apával is elkezdett foglalkozni. És apán kívül a kis ikeás nyusziját, Nyuszi Gyuszit is kiemelt figyelemben részesíti. Ma mielőtt összepuszilgatta volna, még megetette chips-szel is...
A puszikkal kapcsolatban az utóbbi időben egy újabb fejlődési fokra is elértünk: ha a mi puszijainkat nem akarja elfogadni (mert a szeretetömleny elég sűrűn ránk jön, és ilyenkor mi puszilgatjuk összevissza a gyereket, akár akara, akár nem...) vagy úgy gondolja, hogy már túl sokat kapott, akkor leszedegeti magáról a puszikat és elteszi a zsebébe. Aztán valamikor később, amikor szüksége van a puszira, akkor előszedi és egy cuppantás kíséretében elhelyezi saját magán. De volt már, hogy rajtam helyezte el. Ma belelépett valami kemény hegyes dologba (fogalmam sincs, hogy mi lehetett az, mert egy halom gyerekjátékba lépett bele...) és elkezdett fájni a talpa. Szépen leült, és elővett pár puszit a zsebéből és elhelyezte a talpán... De emellett természetesen a hivatalos gyógypuszikat is elfogadta.
Ha már a gyógypuszinál tartunk: nálunk sikeresen és hatékonyan működik a gyógypuszi intézménye. Ha valamijét beüti, vagy valamije fáj, akkor kiköveteli, hogy adjunk rá gyógypuszit, ami felteszem jelentős placebó-hatással működik, mert mindig megnyugtatja a gyereket és elfeledteti vele a fájdalmakat. Amikor kitört a foga, rendszeresen gyógypuszit kellett adnom a sebes kis szájára (amit természetesen nem tagadtam meg, mivel én semmiféle perverziót nem találok abban, hogy puszit adok a gyerek szájára) és ezt nem felejtette el: most már az esti lefekvési ceremónia része, hogy miután ő megpuszilt minket (aminek szintén megvan a maga protokolláris rendje: először apa kap egy puszit bal arcra, aztán egy trutyit is nyom rá. Aztán apa jobb arcára is jön egy puszi és egy trutyi. Ezután az én arcomra következnek a puszik és a trutyik) szóval az ő puszijai után rámutat a fejbúbjára, mert kell adnom neki egy bubipuszit, aztán rámutat a szájára, mert kell adnom neki egy szájrapuszit is. Ezután rögtön be kell tenni az ágyba, és ott már több puszit nem lehet neki adni... Hosszú idő kellett, amíg megtanította nekünk a puszik protokolláris rendjét, de ma már minden gyorsan és olajozottan működik.
Nos, mivel a felső szomszéd végre abbahagyta a lakása éjszakai átrendezését, én is abbahagyom a világ legjobb dolgáról, a babapusziról való elmélkedéseimet, halkan beosonok a gyerekhez, nyomok egy leheletfinom kis puszit az orcájára és nyugovóra térek.
