HTML

HTML

4kerMami

4. kerületi anya hányattatásai, víg és kevésbé víg napjai

Friss topikok

  • nénike: A Kaland Katlan elérhetőségei honnan vannak? Szeretném őket elérni, de nem veszik fel a telefont. (2013.09.17. 15:17) Egy tökéletes nap - Királyrét
  • ujpestimami: Annyira büszkék voltunk a gyerekre, amikor elkezdte használni a DVD-lejátszót, hogy teljesen elfel... (2011.03.11. 00:36) Napi kínzó kérdés : CD-k
  • mumoo's: Nagy örömmel olvastam ezt a bejegyzést. :) (2011.02.27. 23:02) Test-kép-zavar-ok
  • jatszoterkereso.hu: @ujpestimami: Kapni nem lehet, csinálni kell :) Szó sem volt semmilyen táborról :D Szerintem nálu... (2011.01.13. 22:52) Gyógyszerek és kezelés a torokgyulladásra
  • jatszoterkereso.hu: Jujj... a Gábor Ignác az tényleg kiment a fejemből, de javítom majd... Az oldal teljesítményét is ... (2010.12.14. 00:03) Mikulás

Linkblog

Egy tökéletes nap - Királyrét

2011.04.28. 01:46 ujpestimami

Férj eldöntötte, hogy ő Nagyszombaton mindenképpen el akar menni Bécsbe, hogy a húsvéti kirakodóvásárt nézegessük és sétáljunk a schönnbrunni kastély kertjében, esetleg köszönjünk régi kedves barátainknak (akikkel időnként némi genetikai közösséget is érzünk), a kastély kertjében tanyázó mókusoknak. Én azonban megvétóztam a tervet, mert semmi kedvem nem volt hosszú órákat autózni, egy városban a tömegben sétálni a gyerekkel, hogy aztán esetleg egy félórácskára szabadon engedhessem egy parkban, aztán megint dughassam vissza a kocsiba hosszú órákra, ráadásul mindezt anyóssal megspékelve. Nehéz volt eme döntésemet lenyomni a férj torkán, de hát az embernek jópár házasságban eltöltött év után már rutinja van az ilyesféle műveletekben… :-)

Ezek után férj már egy számomra is elfogadható új tervvel állt elő, így hát Nagyszombaton gyorsan összekaptuk magunkat (de előtte Férj még rittyentett egy fantasztikus sonkás-tojásos-hidegtálas-salátás-pirítósos mennyei reggelit), és a piacozás után elindultunk Kismaros felé, hogy aztán ott átszálljunk a kisvasútra és felmenjünk vele Királyrétre. Természetesen szokásunkhoz híven eléggé kiszámítottuk az utazási időt (a kisvasút menetrendjéhez igazodva 45 perccel az indulása előtt indultunk el itthonról), út közben kicsit aggódtam, hogy lekéssük a vonatot, de aztán sikerült negyed órával az indulás előtt odaérkeznünk. És bár a betervezett 600 Ft-os jegyár helyett kénytelenek voltunk 1600-at fizetni, mert nosztalgia-gőzösre ültünk, eldöntöttük, hogy ilyen apróságok nem fogják elrontani a napunkat. És még ülőhelyet is találtunk a vonaton, bár a zárt kocsiban, de mivel Kismiki feje az utazás alatt jelentősen beizzadt, ezt nem is bántam annyira. És természetesen jó magyar szokás szerint amint helyet foglaltunk a vonaton, rögtön előkerült a vaníliás karikás zacskó és az innivaló, még szerencse, hogy nem hoztunk magunkkal egy kazalnyi rántott csirkecombot, két rúd kolbász és egy egész parasztkenyeret, ami a hosszabb vonatutak már-már kötelező kelléke. Persze Férj a vonat indulása előtt egy perccel elrohant fényképezni, én meg rágtam a kefét, hogy mi lesz ha lemarad (azután megnyugtattam magam, hogy nem lesz semmi gond, legfeljebb utánunk jön autóval, de aztán eszembe jutott, hogy a kulcs és a papírok már fenn vannak a táskában a vonaton... így nem marad más hátra, a férjnek gyalog kell majd megtennie a 12 km-es utat Királyrétig… már-már bántam, amikor a vonat indulása előtt visszatért… :-D) Aztán végre elindultunk, a kis gőzmozdony kb. 15 km/órás sebességgel hasított a síneken, a kéményből dőlt a fekete füst és Kismiki pillanatok alatt megtanulta utánozni a vonat sípolását és a füst kifújását.

Ekkor megjelent egy, a cannemarai fennsíkokon nevelkedhetett jóképű fiatalember, olyasféle, akit egyetlen jóérzésű ivarérett született feleség sem rugdosna ki az ágyából (csak ha a férj kulcsa zörren a zárban), kiderült, hogy ő a kalauz, és megmutattuk neki jegyeinket. Ezután férjjel azt próbáltuk meg kitalálni, hogy a kisvonat vajon mennyi idő alatt fog felérni, és rájöttünk, hogy a következő kisvonat indulásáig csak másfél -két óránk marad, így közösen megszavaztuk, hogy az utána következő vonattal fogunk csak visszajönni, így négy óránk lesz Királyréten. Mindannyian nagyon élveztük a vonatozást (csak kissé csalódtam, amikor Paphegyen lekapcsolták a nosztalgia gőzmozdonyt és egy dízelt állítottak a helyére, és visszafelé is dízellel jöttünk, így nem értem, miért kellett kifizetnünk az oda-vissza jegy 1000 Ft-tal drágább árát a nosztalgia vonatra…) és nagyon lelkes voltam, mint minden alkalommal, amikor visszatérek a múlt ködös homályába vesző kisgyermekkorom eme kedvelt színhelyére, amikor a királyréti kastélyszálló még Szot-üdülőként funkcionált, és amikor a kispatak melletti nagy fa gyökerei között még éltek szalamandrák.

Miután leszálltunk a vonatról meg kellet várnunk Kismiki véget nem érő búcsúzkodását, mert vagy tíz percig integetett a vonatnak és csókokat dobált, eztuán végre elindultunk, megnéztük a kitáblázott térképet, ahol egy játszóteret is jelöltek,  körbejártuk a kb. 3 házból álló települést, aztán megkerestük az ominózus játszóteret, ami a vonatállomástól 300 méterre, a patak partján kapott helyet.

Kismiki rögtön belevetette magát az élvezetekbe, még a pelusát sem engedte kicserélni, annyira tetszett naki a sok fából épült mászókás-csúszdás játék és persze a fából készült kisvonat, ahol rögtön el is mutogatta, hogy hol fújja a füstöt a vonat és milyen hangot ad, amikor elindul. Férj folyamatosan fényképezett (ezen képekből teszek közzé most párat) aztán amikor egy idő után kicsavartam a kezéből a fotóapparátot, megpróbált elvonulni és pihenni, amit nem hagytunk, hiszen Kismiki folyton olyan dolgokra akart felmászni, ahol több embernek kellett neki segíteni. Simán bevállalta a nagyobb gyerekeknek való mászókát is, ahol egy gerendán kellett végigmenni (persze anyai segítséggel) utána pedig azt a részt is, ahol csak függeszkedve lehet átjutni a túloldalra, itt természetesen atyai segítséggel. Rengeteget csúszdázott, hintázott, és rendszeres időközönként visszatért a kis favonathoz is.

 

 



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végül mikor kicsit elfáradt engedte magát átpelusozni, pihentünk kicsit, ittunk Kubut, aztán elindultunk a horgásztóhoz. Ezt az utat Kismiki már a fantasztikus háti hordozóban tette meg. (a képen a személyiségi jogok védelme miatt a férj fejére ráragasztottam Pierre Richard fejét...)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A Királyréti Horgásztó gyönyörű látvány, de sajnos mi nem vagyunk ennek a sportnak nagy hívei, így nem sok élményt nyújtott, ráadásul a hosszabb partszakasza már le is van zárva (pár éve még be lehetett menni) és csak a fizető horgászvendégek mehetnek oda be.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kicsit csalódott voltam, mert a horgásztó oldalánál a régi tűzrakóhelynél (annak idején az egész terület és a tó is a Szot-üdülő részét képezte), ahol még mindig ott áll pár 30 évvel ezelőtt kirakott bútor, már nem lehetett bemenni a kastélyszálló kertjébe, és ahogy láttam a szép régi kert teljesen le van már pukkanva, vagy átalakítás alatt van nem tudom, de bennem ugye még a jó 20-25 évvel ezelőtti emlékképek élnek a fantasztikus ápolt parkról, kis utacskákkal, vadregényes részletekkel, a kis kerek medencével, amiben békák ugráltak, a tűzrakóhellyel, ahol a Szot-üdülő kissé ittas közönsége trágár versikék skandálása közben bográcsozott, és a nagy homokozóról, ahol a kevésbé ittas apukák fantasztikus homokvárat építettek spirálutakkal, amin üveggolyókat lehetett legurítani...

Node hagyjuk a nosztalgiázást és haladjunk tovább! miután körbejártuk (amennyire lehetett) a horgásztavat és megcsodáltam az apró, spermiumszerű kis békalárvák tömkelegét, szépen elsétáltunk az Aranykapu étterembe, ami közvetlenül a kisvonat állomása mellett (ahol az egykori állomásépületnek már csak a tetőszerkezete van meg, remélem, valamikor majd építenek majd egy új állomást ide is…) és a patak partján foglal helyet. Mindig itt szoktunk ebédelni, ha Királyrétre jövünk, bevallom, még sohasem csalódtam ebben az étteremben, így volt ez most is. Az amúgy 40 fős belső és 40 fős kerthelyiséggel rendelkező étterem specialitásai a grill- és a vadételek, az adagok nagyok, és az ár-érték arány is teljesen megfelelő (még az olyan csóri kisgyerekesek is megengedhetik magunknak, mint mi… hehehe) Különösen tetszik a pár kis terasz a kertben, ami közvetlenül a patak mellé lett építve, de oda majd csak akkor merészkedünk, ha Kismiki már nagyobb lesz. Most a biztonság kedvéért a kerthelyiség végében, a kaputól távol és a gyerekeknek kirakott kis játszósarokhoz közel helyezkedtünk el. Mivel én nem nagyon voltam éhes, rendeltem magamnak és Kismikinek húslevest és két palacsintát, Férj meg természetesen grillezett csirkemellet görög salátával és rösztiburgonyával. Az adag akkora volt, hogy még én és Kismiki is csipegettünk belőle… (a kaját elfelejtettük lefényképezni, mea culpa...)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Mivel szép kényelmesen osztottuk el az időnket, az étel rendelésétől a vonat indulásáig volt még jó 75 percünk,  így mindenre kényelmesen jutott idő. Ebéd után emésztgettünk egy kicsit és elsétáltunk az erdei iskola felé. Elhaladtunk az ilyen helyekről elmaradhatatlan bizbasz-árus előtt, mellette Ákos bácsi büféje (ez a kis fakunyhó már szintén itt volt kiskoromban), aminek a kiínálata, háááát khmmm, számunkra nemigen lett volna kielégítő, volt ott jópár alkoholos ital, szénsavas üdítő és hot-dog. Remélem, ha a jó időben fellendül a turista-szezon, lesz mondjuk lángos és palacsinta is… (homályosan úgy emlékszem, hogy a bizbasz-árus faházikójában annak idején egy palacsintázó működött… de nem vagyok benne biztos, utána kell néznem a Középföldei krónikákban és meg kell kérdeznem a Vén Bölcseket. Elsőként anyámat…) A túloldalon található a Kastélyszálló épületben a Fáradt Vándor étterem, itt még sose voltam, de egyszer majd ezt is kipróbáljuk. A kastélyszálló éppen nagyszabású átalakítás alatt van, felhúznak rá még egy emeletet, ezzel a régi szép gyermekkorom emlékeinek utolsó kis morzsáit is bedarálva a modern kor és a gazdasági fejlődés jegyében. Remélem, a szálló azért megőrzi családias jellegét és nem lesz belőle valami barátságtalan monstrum. A vele szemben álló kockaépület most turistaszállóként üzemel - ha üzemel egyáltalán. Ide is rengeteg szép emlék köt, annak idején ez is a Szot-üdülő része volt, de azt nem tudom, mi alapján kerültünk hol a kastélyépületbe, hol a kockaépületbe (mely épület arról is nevezetes, hogy ennek a kertjében csípett meg egy darázs, minek következtében órákig bömböltem úgy, hogy teljesen berekedtem, ami miatt a másnapi felvételim a Magyar Rádió Gyermekkórusába elég gyászosra sikeredett... nem is vettek fel...). Ha továbbsétálunk és elhagyjuk a szálloda épületeit, pár száz méter séta után az út bal oldalán már benn a susnyásban még mindig áll a kis téglaházikó, amit azóta se tudok, hogy miért építettek oda, de már gyerekkoromban is mindenféle kísértethistóriákat vízionáltam oda. Elvileg egy kis forrás bugyogott a falából, azt nem tudom, hogy most is így van-e, mert ott fordultunk vissza, hogy még elérjük a vonatot.

A séta alatt Kismiki apa hátán volt a hordozóban és fenemód jól érezte magát. A kisvonat érkezése is nagyon tetszett neki, aztán beszállás után megkezdődött a "minden szülő rémálma" c. jelenet, ugyanis a vonaton minden ablaknál voltak azok a kis szemetesek, amiknek lehet nyitogatni és fülsértően lecsapkodni a tetejét. Természetesen gyerk ezt rögtön el is kezdte, és amikor meg akartuk akadályozni, akkor elkezdett nagggyon durván hisztizni - és persze ez nem vet valami jó fényt a nyomorult szülőkre, főleg akkor, amikor tömve van a vonatkocsi… Ekkor tettem vele egy kis sétát, kimentünk a vonat végébe, de ott meg a vasrácsot akarta nyitogatni-csukogatni, én majdnem idegbajt kaptam már ettől, szerencsére megjelent a cannemarai fiatalember és elindította a vonatot, így gyorsan visszamentünk a kocsiba, ahol Férj már elővigyázatosan és bölcsen letakarta a pulóverével a szemetest. Innentől a vonatút idillinek volt mondható, Kismiki végig állt az ablakban és nézett kifelé, kis fejét teljesen kidugta és a haját fújta a szél…

Párszor ugyan beverte a száját, de ilyenkor rögtön követelte a gyógypuszikat, aztán mintha mi sem történt volna, megint kidugta a fejét az ablakon, hogy aztán ismét beverhesse a száját…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Csak az nyugtatott meg egy kicsit, amikor a kocsiban utazó másik kisgyermekes család gyermeke is beverte a fejét, így már nemcsak a mi gyerekünk sírt fel néha… Ettől függetlenül nagyon élveztük a vonatutat, leszállás után Kismiki szokás szerint elkezdte a Végtelenített Búcsúzkodási Ceremóniát, integetett fűnek-fának, de legfőképpen a vonatnak, én is mondtam vele, hogy pápá kisvonat, pápá kismozdony (pápá cannemarai fiatalember…), aztán beültünk az autóba, és még ott is integetett. Férj megjósolta, hogy a gyerek az autóban úgy be fog aludni, hogy ihaj, én is biztos voltam ebben, de Kismiki minden jóslatunkra rácáfolt, végig nézelődött és természetesen akkor aludt el, amikor leparkoltunk a Tesco parkolójában, mert még kellett egy gyors pelenkavásárlást eszközölnünk. Vásárlás után hazaértünk és az esti ceremóniák is lezajlottak rendesen. Miután Kismikit bedugtuk az ágyba, Férjjel egyszerre állapítottuk meg, hogy hosszú idők óta ez volt a legtökéletesebb napunk.

Összefoglalva Királyrét látványosságai és gyermek- illetve családbarát attrakciói:
Kisvasút: akár a nosztalgia gőzössel akár a dízelmozdonnyal nagyon nagy élmény a gyerekeknek
Fajátszótér: nagy, tágas, hosszú időt tudnak rajta eltölteni a gyerekek A képek magukért beszélnek.
Tűzrakóhely: erről fentebb nem írtam, de a játszótérrel szemben van egy nagy, szépen kiépített terület ami alkalmas szalonnasütésre, fapadokkal, miegymás. Erről találtam blogbejegyzést és képeket itt. Ha negyobb lesz Kismiki, ez is nagy élmény lesz neki.
Több étterem: no comment. Enni mindenkinek kell… :-)
Egyéb: lehet lovaskocsit bérelni, de kis elektromos Hummert is a gyerekeknek. Bár mi elsősorban nem ezért mentünk ki a természet lágy ölére, de ha valakinek ez kell, hát béreljen elektromos kisautót…
Turistaútvonalak: az egész terület tele van szebbnél szebb turistautakkal, a gyönyörű természet és a patak látványa fantasztikus élmény az egész családnak. Ha valaki felmászik a Magas Taxon rétre a hegy tetején, ott még egy kis játszótér, büfé és egy kalandpark is várja a családokat. (Magas-Tax Kaland Katlan Magaslati kötélpálya, hagyományörző íjászat és sok érdekesség várja a látogatókat.
Cím:
Királyrét, Nagy Hideg-hegy
Információ:
Kaland Katlan
+36-30/984-84-07
Ápr.4.-Nov.1.-ig
Szo-V: 9.30-16.00-ig)

Kedvcsinálóként itt van még pár szép kép a tavaly ilyenkor tett kirándulásunkról, amikor gyerekkel a háton valóban felmásztunk a Magas Taxra és megtaláltuk a Kaland Katlant. (visszafelé már a menetrend-szerűen járó kisbusszal mentünk le Királyrétre és természetesen ettünk egy jót az Aranykapuban. Kismiki akkor még megült a babaszékben...)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végül álljon itt egy tipikus rosszul sikerült családi ámátőr fotó: Kismiki éppen teli pofával rág valamit, a bal szemébe beletükröződik apa keze, ahogy a fényképezőgépet tartja, én meg hiába vettem elő a legszebb mosolyomat, a fejembe belelóg az Új Magyarország Fejlesztési Terv vagy mi a fene plakátja... ez amolyan igazi "milyen hibákat követhetsz el fotózás közben" szemléltető anyag...

 

1 komment

Címkék: család kirándulás börzsöny játszótér kisvasút királyrét magas tax gyerekbarát gyerekbarát helyek

A bejegyzés trackback címe:

https://4kermami.blog.hu/api/trackback/id/tr652861052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nénike · http://mandiner.hu 2013.09.17. 15:17:10

A Kaland Katlan elérhetőségei honnan vannak?
Szeretném őket elérni, de nem veszik fel a telefont.
süti beállítások módosítása