Nők napja közeledtével (és mert a múltkori, az alakomról szóló bejegyzés alatt sokat gondolkoztam a plasztikai beavatkozásokon... deeee persze nem magammal kapcsolatban... :-D) elgondolkoztam azon, hogy gyakorlatilag már évszázadok (ha nem évezredek óta) próbálják meg a női testet különféle sanyargatással valamiféle elképzelt ideál irányába alakítani. Úgy látszik, az ősidők kivételével (amikor a tudomány és a tapasztalat még nem lebbentette fel a fátylat a fogantatás titkáról, és a nőket mint az élet teremtésének egyedüli letéteményesét tisztelték) minden korban volt valami, amivel megkeserítették a nők életét. És ez a kultúra, az ipar és az életszínvonal emelkedésével egyre rosszabb lett. Természetesen amikor az embereknek a mindennapi betevő megtermelésével, levadászásával, és egyáltalán az életben maradás nehézségeivel kell megküzdeni, (pl. órákon keresztül törni valami kemény magvakat egy mozsárban, hogy abból valamiféle ehető porállagú izét nyerjenek, vagy órákon keresztül gürcölni a faluba a vizet egy patakból, vagy napokon keresztül kergetni egy rohadt mammutot ésatöbbi) nyilvánvalóan nem foglalkoztak annyit azzal, hogy mendemellett a nőket sanyargassák (pedig a férfiak uralta társadalomban az egyik legelterjedtebb foglalatosság éppen ez...) olyan hülyeségekkel, hogy legyenek vastagabbak az ajkaik, vagy nagyobb a mellük, vagy kerekebb a vádlijuk.
Nos, most következzen egy rövid ki s összefoglaló arról, hogy a különféle történelmi korok nőideáljainak milyen kezeléseken, beavatkozásokon kéne átesniük ahhoz, hogy mai világunkban minimum emberszámba vegyék őket.
Kezdeném a sort nagy kedvencemmel, Willendorfi Vénusszal, akiről azért tudniillik, hogy egy aprócska, 11 cm magas szobrocskáról van szó, amelyet nem a gyönyörködtetés, hanem termékenységi varázslatok céljából faragott ki az ismeretlen művész. Akkoriban a termékenység jelképe a nő volt (nem vontak még összefüggést a kufircolás és a gyermekek születése közé, így azt gondolták, hogy a gyereket egyedül és kizárólag a nő hozza létre. Bár így maradt volna... Ennyit a tudományról...), úgy tekintettek rá, mint az mint az élet forrására, aki mindennek a kezdete és a vége. A kis szobrocskát úgy faragták meg, hogy a tenyérben tartva az ujjaink pont a legfontosabb dolgokat érjék: gyereknyelven szólva a cicit, a pocit, a nunit és a popót. Nyilvánvalóan kellően tudatmódosult állapotban hajtották végre a kis Magna Mater szobrocska körbetapizását, ettől remélve a gyermekáldást és a termékenységet. (manapság egy teljesen más, ámde méretben hasonló dolog körbetapizásától remélnek hasonlókat...) Éppen ezért ezeknek a kis szobroknak a jellegzetessége volt, hogy a tapizandó és a termékenységgel összefüggő női részeket erősen kihangsúlyozták (bizony, nemcsak a Szent István napi vekni méretű mellek, hanem a méretes has és fenék is a női jelleghez tartoztak), viszont az arc és a kéz nem kapott akkora hangsúlyt. (évekig lövésem sem volt róla, hogy mi az a hurka a Willendorfi Vénusz mellein, és csak most jöttem rá, hogy azok a hölgy kezei...)
Ha manapság Vénusz végiglibegne az utcán, valószínűleg pár percen belül elkapná valami stílustanácsadó valóságshow szépségfasisztoid műsorvezetője (aki vagy egy kivénhedt és kielégítetlen, ámde stílusosan öregedő szingli nő, vagy egy lenyalt hajú tökéletesen manikűrözött, rózsaszín inges buzi...) és beráncigálná egy fogyasztószalonba, ahol rögtön összehívnának egy team-et természetesen azokból a plasztikai sebészekből, fogászokból és kozmetikusokból, akik a legtöbbet fizetik a reklámlehetőségért. A kezelések sorát egy gyomorszűkítő beoperálásával kezdenék el, ami pár hónapon belül ki is fejtené jótékony hatását, és Vénusz megszabadulna úgy ötven kiló súlyfeleslegtől. Ekkor a megereszkedett bőr mennyiségétől és állagától függően vagy különféle bőrfeszesítő kezeléseknek vetnék alá, vagy egyszerűen leszabnák róla a felesleges bőrt (így látatlanban megelőlegezhetünk egy hasplasztikát és egy combplasztikát). De mivel még ezek után se közelítené meg az elfogadhatóság határát, szerződtetnének mellé egy személyi edzőt, aki hónapokon keresztül napi hat órában nyúzná a szerencsétlent a futópadon és súlyzós edzésekkel. A sok edzés közben Vénuszt egyre jobban fogják zavarni a nagy mellei, így egy mellkisebbítő és mellfeszesítő műtéten is át kell esnie, valamint a felismerhetetlenségig lefogyott és megcsoffadt pofazacskóit feltöltenék egy kis zsírral, amit a bricseszéből szívnak le. A szeme körüli és a szája melletti kisebb ráncokat gyorsan eltüntetnék egy kis botox-szal, valamint kapna egy ajakfeltöltést is, mert a mai világban egy nő semmit nem kezdhet magával, ha pengeajkai vannak. Ezek után - mivel az arcvonásai nemigazán voltak kidolgozva eredetileg - kapna egy tartós szemöldöksminket, egy mesterfodrász kivasalná a haját egyenesre, benyomnák két hétre egy szoláriumba, és végül a legteljesebb hatás érdekében a fogait kicserélnék egy arabs telivér szépen kipolírozott fogsorára. A végeredmény pedig megszólalásig hasonlítani fog a mai magyar közélet alfa-ősanyjára, - aki minden második évben kipottyant magából egy bébit és mégis kirobbanó formában van - Rubint Rékára. Ezek után az edző team boldogan összedörzsöli a kezét, megveregetik Vénusz vállát és hazaengedik a barlangjába, ahol az időközben beköltözött kardfogútigris-család várja sok szeretettel...
Folyt. köv.
