Mit szeret egy kétéves? Millió dolgot. Az én külön bejáratú kétévesem mindenek előtt szinte rajongva imádja a különböző cégek logóit (úgy látszik, valamit mégiscsak örökölt tőlem is...)
A napokban összegyűjtöttem, melyik cégek logóit szereti a legjobban - a rajongás, a mutogatás, a lelkes nyüszögés és a bólogatások szorzata osztva az ottjárás gyakoriságának tízes alapú logaritmusával adta ki a következő sorrendet:
(hozzáértő marketinges hű képet kaphat a lista alapján a vásárlási szokásainkról, éles szemű szociológus teljes látleletet készíthet életvitelünkről, szakképzett ideggyógyász pedig az elmeállapotunkról... )
Abszolút győztes lett a Comedy Central, hiszen a szülőknek is az az abszolút favorit. Gyakorlatilag már csak ott található nézhető műsor, így az utóbbi hónapokban komoly Family Guy függőséget kaptunk. Persze a South Park is megy, de abból már minden részt kívülről fújunk. Kismiki annyira megszerette a CC logóját, hogy amikor behoztam neki a google képkeresőben, szó szerint rácuffant a képernyőre, lelkesen mutogatott és szemmel láthatóan iszonyúan örült kedvenc jelének. Normál esetben, ha éppen más csatornát nézünk, hiányolja a képernyő jobb alsó sarkából a jelet, így már arra is gondoltam, hogy rárajzolom a tv-képernyőre...
Második helyen végzett a McDonald's jele, ami nem is csoda, hiszen - be kell valljam férfiasan és őszintén, sokat járunk bevásárlóközpontokba, főleg rossz időben ott futtatjuk és fárasztjuk Kismikit. (A gyerek teljesen alkalmatlan és felelőtlen anyja már - ó métely és borzadály! - már játékterembe is vitte a gyereket. Persze nem olyanba, ahol ki van írva, hogy 18 éven aluliak még felnőtt kíséretében sem mehetnek be - ilyen van pl. a Pólus Centerben, olyan aranyos kis vadnyugati kicsapható kocsmaajtóval - naná, hogy minden kisgyerek be akar bújni alatta... - hanem olyanba, ahol mindenféle beülős és pénzbedobós szörnyen zajos kütyü található. Természetesen nem dobtam pénzt egyikbe sem, a gyerek egyelőre még annak is szimplán tud örülni, hogy beleül egy ilyenbe és ő maga berreg...) Az ilyen helyeken természetesen gyorskajával etetjük, mert az a legpraktikusabb. Ráadásul volt gyerknek egy hónapokig tartó időszaka, amikor alig lehetett valami kaját beleerőltetni, de a sült krumpli és a hamburger/sajtburger kis ketchuppal mindig csúszott. Így szinte természetes, hogy megjegyezte a logót és a láttára pavlovi reflexként beindulnak a nyálmirigyei...
Igazi férfiként mindent imád, ami az autóval és az evéssel kapcsolatos (a harmadik dologhoz egyelőre még túl kicsi...) így nem meglepő, hogy amikor egy autó eszik, az az egyik legcsodásabb látvány az életében - ezért szinte minden második napon elzarándokolunk vele a szomszédos Shell töltőállomáshoz megnézni, hogy hol esznek az autók, és néha - amikor nem működik az ajtaja - bekukkantani az autómosóba is. Ha ez összejön, az már az igazi releváció. Ezekért a fantasztikus élményekért a Shell logó jogosan érdemelte ki a harmadik helyet.
Vásárlási rituáléink első számú letéteményese, a Tesco sem hiányozhat a listáról. S mivel a gyerek pelenkáját és a popsitörlőjét, valamint a kéztörlőjét nemcsak ott vesszük, hanem Tesco márkájúak is, ráadásul ezeket használat után a szemetesként használt lebomló Tescós szatyrokba tesszük, így a gyerek naponta tucatszor találkozik ezzel a jellel. Olyan sokszor, hogy kénytelen volt megszeretni... :-D
A Firefox kis rókáját a gyerk pár miliméteres nézőkép formájában is, minden variációban, akár fejenállva is képes felismerni. Érdekes módon a képernyő dock-ján található kb. 30 különféle program emblémája közül ez az egyetlen, amire mutogat és amit mindig látni szeretne, pedig a többi is elég tetszetős. Nem tudom mire vélni ezt a vonzódást, hacsak nem a Sam, a tűzoltó-rajongásából eredeztethető... (az mindenesetre tutkó, hogy egyre gyakrabban használom a Firefox-ot, mert a gépemen alapértelmezettként beállított böngésző, a Safari néha már rohadtul idegesítő baromságokat csinál... így a gyerk is egyre gyakrabban látja a jelét.)
Nos, hát a JimJam tévé logójának szeretetét asszem nem is kell magyarázzam, mióta a gyerek leszokott a kevésbé élménydús Bebe Tv-ről - amit azóta át is keresztelte Duck TV-nek... és rászokott a komoly másfél éveseknek szóló JimJam-ra, azóta lankadatlan közszeretetnek örvend ez a jel családunkban. (a lista 9. helyét azonban méltón foglalhatná el a Duck TV kis kacsás logója, a szignál zenével egyetemben, amit egyszerűen imáááádott még tavasszal Kismiki... aztán megkomolyodott...)
Érdekes, hogy illatszerboltba - azaz közkedveltebb és fellengzősebb elnevezéssel élve drogériába - elég gyakran járunk, de a Rossmannba többet, mint a DM-be (ez nem reklám, de a Rossmannak nagyon jó akciói vannak, változatosabbak és gyakoribbak, mint a DM-nek, ez tény - bár az is tény, hogy most nyáron fantasztikus új akciókat vezettek be, ami gyakorlatilag csak szarabb lett, mint addig, hiszen nem hetente, hanem csak kéthetente van akciós hét és pontot nem levásárolt 1000 hanem 1500 Ft után adnak... no de térjünk vissza az eredeti témához...) szóval a DM-be ritkábban járunk, de Kismiki mégis a DM-logót jegyezte meg és mutogatja lelkesen. Talán azért, mert jobb, látványosabb a logója, mint a Rossmannak.
És végül a nagy kedvenc, a negyedik családtag, apuci elsőszülött gyermeke, a Volkswagen márkájú autó logója sem maradhat ki a listáról. Hiszen a gyerek kedvenc tárgyain, magán a kocsin és a slusszkulcson is szerepel ez a jel, ami számára az autókázás fantasztikus élményét és az apa slusszkulcsával való játszadozást valamint annak a mindenféle nehezen vagy egyáltalán nem megközelíthető résnyi keskeny helyekre való bedobását és a szülők liluló arcú senyvedését jelentik, ahogy valami hosszú keskeny tárggyal próbálják a kulcsot kikaparni arról a bizonyos résnyi keskeny helyről... kétségkívül szívet melengető és hihetetlenül élvezetes pillanatok ezek egy kétéves számára, így méltán szerepel a listánkon a VW-logó, amely jelenlététvel többszörösére emeli az unalmas hétköznapok nívószintjét...
A következőkben asszem a gyerek tévénézési szokásait fogom megvizsgálni, de nem biztos. Még az is lehet, hogy valami teljesen másról fogok írni...
